Amikor valami lényeges változás áll be az életetekben, akár lelki, akár fizikai/testi, akár logisztikai értelemben, és úgy érzitek hogy segítségre van szükségetek, akkor honnan szereztek információt? Milyen módon választjátok ki az orvost, a segítőt? Kire hallgattok, kinek a tanácsát kéritek? Mik a módszereitek erre? Milyen stratégiákat követtek? Mi alapján döntitek el, hogy egy információ vagy személy hiteles-e?
Az értelmiség, az írástudó kezében lévő eszközökkel és lehetőségekkel jól élve gyors, és pozitív társadalmi változásokat lehet elérni.
Hogyan?
Kinga máltai tapasztalatait írta meg.
Ezt a posztot most elsősorban azoknak írom, annak a számtalan nőnek és férfinak, akik MESSZE erőn felüli elszántsággal és helytállni próbálással igyekeznek a kapcsolatukat és a családi hajót is átsegíteni a gyerekek felnevelésén, és még jópár év van előttük, mert még viszonylag kicsik a gyerekeik.
A gondolkodás eddigi eredménye az, hogy jelenleg nincs a magyar gondolkodásban és nyelvben olyan fogalom, ami pontosan leírná azt, amit úgy érezzük hogy átélünk. Tehát adtunk mi neki egy nevet. Ez lett az Életközépi Változás, vagy Midlife Change.
Ha valakinek gázkazán cserére van szüksége, mert a régi elromlott, akkor nagyságrendileg a költségekkel közel ugyanott van, sőt már középtávon is sokkal jobban, ha nem a gázkazán cserére megy rá, hanem épít egy napelemes rendszert.
40 feletti nő vagy, és még nem volt epeköved? Akkor ez a cikk értékes lehet számodra.
Egy fenntartható társadalom közlekedési rendszerének víziója, a holland gyakorlat által inspiráltan
A körültekintő felkészülés idős rokonaink gondozására, a szendvicsgeneráció számára különösen égető probléma.
Mindenesetre ma megrendeltem Joy Adamson összes könyvét, hogy immár egy másfajta szemmel olvassam őket újra. Gyerekkorom tökéletesen elfeledett álmait ideje újragondolni…
Volt egy álmom még évekkel ezelőtt. Azt álmodtam, hogy négyen ülünk egy kabrióban, lefelé megyünk egy meredek, hegyi szerpentinen. Gyönyörű az idő és a táj, igazi élmény az utazás. Egyszer csak megcsúszik a kocsi, és már zuhanunk is bele a szakadékba. A többiek rémülten sikítoznak, én meg azt mondom nekik: „Úgyis meghalunk, élvezzétek a panorámát, amíg lehet!” Velledits Dorottya írása
