A korábbiaknál mégtöbben szorulnak segítségre, akár anyagi, akár érzelmi értelemben. Minden csepp valódi és őszinte szépségre, békére, kedvességre és jó szóra szüksége van most a társadalomnak annak érdekében, hogy az új normálisból esetleg többet hozzunk ki, mint a régiből.
Most, a kornavírus és hatása az eddiginél is világosabban megmutatja, hogy mit jelent a családoknak, ha idős rokon gondozását kell megoldani.
Mit teszünk mi ennek érdekében, és hogyan lehet kapcsolódni a rendszer fenntartásához?
A csütörtöki jógaóra a hetem egyik fénypontja. Az óra Emma, a jógatanárom gondolataival indul (a csoport kifejezett nyomására nemrég elkezdte blog formájában itt megosztani ezeket). A héten a regresszióról és a progresszióról, […]
Magyarországon még alig beszélünk az Ezüst Gazdaságról, és az ebben rejlő lehetőségekről. Vagy arról, hogy a mostani középkorú emberek számára milyen gazdasági és egzisztenciális kihívásokat és lehetőségeket jelent a saját öregedésünk. November 18-án erről beszélgetünk Budapesten.
Az Ezüst Gazdaság az 50+ embereket veszi általában figyelembe. Egyes gazdasági becslések szerint, ha az európai Ezüst Gazdaság méretét a nemzeti gazdaságok méretéhez viszonyítjuk, akkor az USA és Kína után ez a harmadik legnagyobb a világon. Mit jelenthet mindez a tudatosan öregedni kívánó emberek számára?
Életközép változásban érintett nőkkel beszélgetve sokszor kerül elő, hogy mi is jó egyáltalán ebben az egészben. Valóban, amikor a hormonális változás okozta testi változásokat nézzük, nem igazán tudok egyetlen pozitív dolgot sem […]
Az öregkorra felkészülni, tudatossággal, előre gondolkozva biztosan nem rossz ötlet. Ebben a cikkben egyfajta lehetőséget járunk körül: co-housing, ökotudatosan, közösségben, kis ökológiai lábnyommal, napelemmel.
Nyelvtanulás? Utazás? Önkéntesség? Világlátás? Szinte ingyen? Avagy mire is vágyhat az ember az Életközépi Változás során vagy után, és mit tanulhatunk a fiatalabb generációktól.
Nyugat-Európában a privát egészségügy, az idősellátás, és a kapcsolódó szolgáltatások drágák. Ahelyett, hogy a magyar munkaerő áramlik nyugatra ellátni az öregeket, miért nem az öregeket hívjuk Magyarországra és látjuk el őket ott? Ez nemcsak a teljes magyar gondozási szektort erősíthetné, hanem jótékonyan hatna a magyar öregekre, fiatalokra és a gazdaságra is.
Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
