Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
Talán pár év múlva elérjük azt is, hogy azokra is tisztelettel tekintünk, akik idejében hoznak átgondolt és felelős döntést a gyerekNEMvállalásról. Bántalmazott, elhanyagolt gyerekeket nevelni túlvállalt, túltervezett méretű családokban, semmiképpen nem érdem. Sem Anyák Napján, sem máskor.
Szokás a vidéket, a vidékieket szidni. FB bejegyzésekben, online portálokon, ismerősök megnyilvánulásaiban most aztán különösen sokszor olvasom. Mert a vidék elmaradott… Tanulatlan… Nem progresszív… Stb.
Nyilván a vidék az oka a választások végkimenetelének is…
Vagy mégsem…?
A nyugati világ öregszik, a gondoskodási munkák válsága egyre mélyebb. Kormányok, pártok, érdekvédők, egyének és közösségek küszködnek a probléma értelmezésével. Keresik és nem nagyon találják a megoldást. És akkor tessék. Belefut az ember Paul nézőpontjába, amiről ráadásul alig esik még szó.
Málta az elmúlt években elég trendi hely lett, sokan vágynak ide élni. Ez nyilván érthető is. Angliához képest sokkal jobb az idő, kedvesebbek az emberek, támogatóbb a társadalmi szövet, működik az ország, […]
A technológia, a társadalom és a tudomány talán még soha nem látott gyors fejlődése logikusan jár együtt a munkaerő piac alig követhető változásával. Egyes szakmák megszűnőben, mások gyökeresen átalakulóban vannak, miközben napról […]
Sok nő vélekedik úgy, hogy a családi teendői mellett a legjobb számára egy részmunkaidős állás lenne. De vajon mire elég egy részmunka akkor, ha az idős korunk anyagi fedezetéről is gondoskodni kívánunk, ahogy az egyre inkább társadalmi elvárássá és szükségszerűvé válik.
