Nincs hiány idősek számára fejlesztett új technológiai megoldásokból. Mára már a szilikon völgyi tech befektetők egy része is felismerte az idősek egyre növekvő piacát. Hogy érzékeltessük a piaci nagyságrendeket, csak az USA-ban […]
Ez lehetne a szlogenje annak a szupermarketnek Vlijmenben (Hollandia), amelyikben külön “csevegő kasszát” hoztak létre idősek számára. Hollandiában, sok más országhoz hasonlóan, az 55 év felettiek majdnem fele találkozik rendszeresen a magányosság […]
Az öregkorra felkészülni, tudatossággal, előre gondolkozva biztosan nem rossz ötlet. Ebben a cikkben egyfajta lehetőséget járunk körül: co-housing, ökotudatosan, közösségben, kis ökológiai lábnyommal, napelemmel.
Nyelvtanulás? Utazás? Önkéntesség? Világlátás? Szinte ingyen? Avagy mire is vágyhat az ember az Életközépi Változás során vagy után, és mit tanulhatunk a fiatalabb generációktól.
Nyugat-Európában a privát egészségügy, az idősellátás, és a kapcsolódó szolgáltatások drágák. Ahelyett, hogy a magyar munkaerő áramlik nyugatra ellátni az öregeket, miért nem az öregeket hívjuk Magyarországra és látjuk el őket ott? Ez nemcsak a teljes magyar gondozási szektort erősíthetné, hanem jótékonyan hatna a magyar öregekre, fiatalokra és a gazdaságra is.
Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
Ha valakinek gázkazán cserére van szüksége, mert a régi elromlott, akkor nagyságrendileg a költségekkel közel ugyanott van, sőt már középtávon is sokkal jobban, ha nem a gázkazán cserére megy rá, hanem épít egy napelemes rendszert.
Egy fenntartható társadalom közlekedési rendszerének víziója, a holland gyakorlat által inspiráltan
A nyugati világ öregszik, a gondoskodási munkák válsága egyre mélyebb. Kormányok, pártok, érdekvédők, egyének és közösségek küszködnek a probléma értelmezésével. Keresik és nem nagyon találják a megoldást. És akkor tessék. Belefut az ember Paul nézőpontjába, amiről ráadásul alig esik még szó.
„A nők idegenkednek az új technológiáktól. Az idősek képtelenek megtanulni a mobil alkalmazások használatát.” Ismerős? Lehet, hogy mindössze önbeteljesítő jóslat.
Miért fontos mindez? Nem mindegy, hogy kik fejlesztik az alkalmazásainkat?
