Kenyérsütő géppel kenyeret sütni elég egyszerű

Sül a kenyér, terjeng az illata a levegőben. Jóféle kenyér lesz, teljes kiőrlésű gabonából, adalékok nélkül. Körözött lesz hozzá, amihez a tejtermék a helyi termelői boltból származik. A kenyér elkészítésének manuális munkaigénye úgy 5 perc: bele kell szórni a hozzávalókat az elektromos kenyérsütőbe, és benyomni a Start gombot. Ő pedig szól amikor készen van, három és fél óra múlva. A héten lekvárt is főtt, hasonló módon. A kenyérsütő lekvárt is főz ugyanis, és a sárgabaracknak szezonja van.

A kertben (ahogy már írtam itt), számos biogyümölcs terem, több is mint amennyit fel tudunk dolgozni. A fel nem használt termés marad a területen, megeszik a madarak, a rovarok, más élőlények, jut is, marad is… Egy megfelelő méretű, beállt permakultúrás kert általában ontja magából az élelmiszert. A bőség tárháza. Eleve permás alapelv, hogy “oszd meg a fölösleget”.

Az ugye már köztudott, hogy az ökológiailag fenntartható módon működő “hagyományos” háztartások borzasztó kézimunka terheket rónak a bennük élőkre. Ha társadalmilag és környezetileg is fenntartható konstrukciókat szeretnénk, akkor ehhez képest valami mást kéne kitalálni!
(Kapcsolódó cikk: Fenntartható a fenntarthatóság? Ökomamik és a láthatatlan női munka)
Érdemes olvasgatni a Vidéken újrakezdőket is, nagyon tanulságos. Ha valakinek nincs tapasztalata a vidéki élet, az önellátás valóságáról, akkor még mielőtt belefogna, érdemes interjúzni azokat, akik belevágtak. Néhány illúziót ki lehet vele pukkasztani, és megspórolni pár fájdalmas csalódást és családi/párkapcsolati/egészségügyi krízist…

Pesti kislányként nyaranta a szabolcsi kis faluban, a gazdálkodó nagyszüleim életét figyelve elég hamar ráláttam arra, hogy mekkora szívás is ez a fajta élet, úgy, abban a formában. A városi nosztalgikus elképzelések helyett kő kemény fizikai munka, korán kelés, nélkülözés, röghöz kötöttség a realitás, még akkor is, ha egyébként a vidéki/természetközeli életnek számos olyan ajándéka van, ami (véleményem szerint) nélkülözhetetlen a békés, harmonikus, kiegyensúlyozott emberi létezéshez.
(De marha jó illata van ennek a sülő kenyérnek…)

Mi volt arra az életformára a jellemző, a teljesség igénye nélkül:

• Viszonylagos önellátás, családi és közösségi (falu) szinten.
• 5-kor kelés, időben megfejni a tehenet.
• Szénnel fűtés, cserépkályhában. Macerás volt, koszos. Az időseknek komoly teher volt a fát, a szenet behordani, kormolni, takarítani.
• Rengeteg cipekedés, trágyahordás, szénaforgatás, stb. stb. Fájó lábak, derekak, merev nyakak, pálinkával lazítva. Ha a teher már így sem volt bírható, még mindig fel lehetett kötni az embernek magát a mestergerendára, vagy beugrani a vonat alá. Erre is volt bőven minta a faluban…
• 4-8 gyerek egy családban, gyerekhalál, küszködés.
• Sok kézi munka, befőzés, tartósítás télire, napokon át. Nagyon alacsony szintű gépesítettség.
• Nyaralás, utazás nuku.
• Az emberek általában nem éltek egészségesen, és főleg nem sokáig.
  (Az megvan ahogy a férfiak szívják a “Fecske” vagy a “Munkás” típusú, gyakorta füstszűrőtlen cigiket dobozszám, pálinkával öblítve, a nagy romantikus boldog falusi életben…? És halnak meg sorban, mint az őszi legyek?)

Ez az az életforma, ami lehet ugyan hogy van akinek bejön mostanában, de azért viszonylag kevesek számára jelenti valóban a vágyott világot. Aki szerint ez valóban jó világ volt, az valószínű nem élt hosszasan ilyen helyen, ilyen módon…

Saját készítésű fagyi, ismert és jó alapanyagokból, saját ribizli és menta

Melyek azok a szempontok, melyekre a Tudatos Öregedés során, és itt most ebben a cikkben a megoldásokat keressük?

• Öregszünk. Egyénileg is, társadalmilag is. Gondolni kell az öregségünkre, a hogyanokra, a mikéntekre.
• Nyugdíj vagy lesz, vagy nem. Inkább nem.
• A gyerekeink messze lesznek, illetve egyre több embernek nem is lesz gyereke egyáltalán.
• Az öregedő emberekről a társadalmak egyre kevésbé fognak (tudni/akarni) gondoskodni. Az öngondoskodás, az egyéni utak, alternatív közösségi stratégiák és megoldások szerepe egyre növekszik.
• Nincsenek közösségi struktúrák, támogató hálózatok, az egyén gyakran magára maradt. Még a kisvárosi környezetben sem feltétlenül ismerik egymást a szomszédok, arról már nem is beszélve, hogy netán segítenék is egymást.
• Jó lenne a lehetőségek szerint ökotudatosan, kis lábnyommal élni öregen.

Mit tehet akkor az egyén, hogyan tervezheti az életstratégiáját?

Nyilván sokmindent, sokféleképpen. Az egyéni igények és lehetőségek szerint.

Egy biztos: minden bizonnyal érdemes előre gondolkodni!

Angliában, az idős emberek már gyakran úgy váltanak otthont 60+ körül, hogy az új lakásuk alkalmas legyen a saját időskori igényeik szolgálatára. Legyen pl. akadálymentes, a fürdőszoba is (a kádba ki-be szállás az egyik legnagyobb veszélyforrás), legyen külön szoba egy esetlegesen odaköltöző ápolónak, legyen közel kórház, stb. stb. Számos fontos szempont van. Ezzel szemben Magyarországon sokaktól hallom, hogy azért nem tudnak ápolót fogadni az idős emberhez, mert nincs hol elszállásolni, illetve az idős ember nem tud kimozdulni a lakásból, mert nincs lift, stb.

A britek egyébként ezt “downsizing”-nak mondják, mikor a korábbi, családi otthont kisebbre, öregbarátabbra cserélik, a fentiek szerint.

Az én véleményem az, hogy az egész idősödést, tudatosan öregedve, alapjaiban érdemes átgondolni.

Újfajta lakóközösségekre van szükség, olyanokra melyek immár társadalmilag és környezetileg is fenntarthatóak, továbbá öregbarátak!

És ezeket nekünk még van lehetőségünk kialakítani a saját magunk számára, középkorúként, előre gondolkozva. Az nyilván nem elkerülhető, hogy ezeknek az új közösségi struktúráknak a kialakításába időt, energiát és pénzt invesztáljunk. Már legalábbis ha szeretnénk választ a saját öregedésünk materiális dilemmáira.

Itt van például egy ilyen kezdeményezés:

We are OWCH, a group of women over fifty who have created our own community in a new, purpose-built block of flats in North London. As an alternative to living alone, we have friendly, helpful neighbours.
http://www.owch.org.uk/

Egy csapat idősödő, egyedülálló nő létrehozott a maga számára egy közös lakóhelyet. Érdemes megnézni a videót, nagyon inspiráló:

Ilyesmiket lehetne Magyarországon is létrehozni, vidéken is.
(Kapcsolódó cikk: Magyarország Európa idősgondozási Mekkája lehetne, avagy írjunk új országvíziót)

Hollandiában is van már ilyen kezdeményezés, erről korábban írtunk is: Nyugdíjasfalva Hollandiában, ahol megvalósult a fenntartható, aktív közösség

A fagyigép végzett

És hogyan lehet mindez ökohatékony, és a környezeti ügyekre is figyelmes?

Elképesztő hatékonyságú elektromos kisgépek vannak már, a régi időkhöz képest. A minap pl. 6000 Ft-ért vettem egy fagyigépet, amivel szuperfinom, hozzáadott cukrot nem tartalmazó, nyers biokakakóporos, banános, tejszínes csokifagyit készítettem, szintén aligmunkával. Saját ribizlivel és mentával. Ahogy fentebb is írtam, a kert ontja magából a bioélelmiszert.

Mosógép, mosogatógép, kenyérsütő, smoothy készítő, robotporszívó, kis sütő, elektromos befőző, aszaló, és millió más, szuper eszköz segíti az embert, az öregedő, gyengülő embereket is, pláne egy közösségi térben, öreg-kommunában. Az AI-s háztartási eszközök meg még csak most jönnek majd. És a napelemes rendszerek egyre megbízhatóbbak, megtérülőbbek és elérhetőbbek. A teljes rendszer energia igényét ki tudja szolgálni, tiszta, zöld energiával.

Érdemes követni a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség oldalait és cikkeit. Világosan látszik, hogy a napelemes rendszerek immár valódi megoldások a háztartások energiaellátására, Magyarországon is.

Egy friss felmérés adatai szerint a zöldenergia előállítása egyre gyakrabban és egyre nagyobb léptékben számít költséghatékonyabbnak a fosszilis energiafajták előállításánál. Még akkor is, ha a megújulók nem kapnának állami támogatást, miközben a fosszilisak igen – és az újabb számítások szerint ez a trend a jövőben is folytatódni fog.
https://www.mnnsz.hu/uj-tanulmany-tamogatasok-nelkul-is-a-megujulo-energia-eri-meg-a-legjobban 

A lekvár, szintén a kenyérsütő készítette

Képzeljétek csak el mindezt…! Barátok, ismerősök összefognak, és még aktív korukban összehoznak egy ilyen co-housing projektet maguknak, immár teljes mértékben megújuló erőforrásokra alapozottan, akadálymentesen, full gépesítve. Körülötte permakultúrás kerttel, saját kertészettel, tyúkokkal, tojással, közösségi helyiségekkel, sütögetővel, vendégszobákkal, külön olyan lakórésszel, ahol pl. ápolók is élhetnek, netán van orvosi szoba, terápiás helyiség ahova egészségügyi szolgáltatók jöhetnek ellátni a lakókat.

Abszolút egyszerű ötlet, elérhető konstrukció lehet ez, már most is, sokak számára. Össze kéne egy ilyet hoznunk magunknak, most még, mikor van ilyesmire erőnk és energiánk… 🙂

Azt mondjuk nem állítom, hogy mindez egyszerű, egyszerű összehozni, vagy bármi. Azt állítom, hogy a jelenlegi realitások és kilátások között mindenképpen érdemes alternatívákban gondolkozni, azokat létrehozni. Mert ami most van, az elég hervasztó.

Elkészült a kenyér közben… Jó dolog ez a Tudatos Öregedés…

**********************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?
**********************************************************************