Étkezés

Élelem-önrendelkezés, tudatos öregedés, önellátás: hol vannak az egyensúlyok?

Dübörög a klímaváltozás, az ökológiai katasztrófa, és párhuzamosan a gondoskodás válsága is. Gyakorlatilag mindenkit érint így vagy úgy.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan, milyen módokon és eszközökkel veszünk részt a folyamatok irányításában vagy legalább befolyásolásában egyéni, családi, közösségi és globális szinteken.

Makró és mozgalmi szinten, a klímaváltozás megoldására rengeteg állítás és elvárás megfogalmazódik:

  • Rendezzük újra a gazdasági és pénzügyi struktúrákat.
  • Gyökeresen reformáljuk meg a mezőgazdálkodási és élelmiszer-termelési gyakorlatainkat.
  • Új, igazságos és szolidáris közösségeket hívjunk életre.
  • Változtassunk egyéni fogyasztási szokásainkon.
  • Stb. stb. stb.

Jó hírek

Vágyak, remények, javaslatok, követelések vannak, számosan.
Ami jó hír, hogy pl. az angolszász világban (és nyilván máshol is) az utóbbi években a zöld mozgalmak egyre erősödnek és immár sem nem megkerülhetők, sem nem ignorálhatók a politikai hatalmak által. Szintén nagyszerű fejlemény, hogy az internet és a közösségi média csodálatos új eszközöket ad a hétköznapi emberek/mozgalmárok kezébe. Lenyűgözve figyelem ahogy a progresszív új generációk önképzik magukat, egymást, videók, podcastok, mémek segítségével. Olyan kommunikációs és közösségfejlesztési eszközök elérhetőek számukra, amiről az én fiatal koromban a társadalmi mozgalmakban álmodni sem mertünk. És bár az idősebb generációk ezt sokszor vonakodnak elismerni, értékelni: a fiatal generációk nagyon komoly társadalmi újratervezési munkát végeznek. Egyre jobban hallhatóak azok a válaszok, amikkel a klímaügyekre, a gondoskodási válságra, és a javak igazságtalan elosztására egyaránt reagálnak. Ilyen pl. a tiny-house, a permakultúra és a tudatosan gyerektelenek mozgalmai, és még rengeteg más.

Kapcsolódó cikkeink:

Gépesített ökoháztartás és időskommuna. Álom-e vagy lehetséges irány?

Maguktól termő élelmiszerek, avagy “modern” életmód és minimális munkaigényű permakulturás kert

A városi permakultúra, a világbéke és az új normális

A permakultúra szellemisége és a társadalmi fenntarthatóság

Tudatos fogyasztás: Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodás (CSA), bevásárló közösségek

És egy vendégcikk: Velledits Dorottya: Én így „öregszem”

Amit érdemes lehet megfontolni

20+ évvel ezelőtt, még fiatalon és tapasztalatlanul, én is nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a környeztvédelmi alapú világmegváltásba. Az élelem önredelkezés egyik elvileg tényleg remek megoldását, a Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodást akartuk és igyekeztünk meghonosítani Magyarországon is.

Aztán ahogy teltek-múltak az évek, gyűltek a tapasztalatok, egyre világosabbá vált számomra, hogy az a fajta “fenntartható” életmód amit hirdettünk, a családok szintjén, társadalmi értelemben, nagyon messze van a fenntarthatótól. Nyilván léteznek olyan emberek, akik számára működik, de a társadalom nagy része számára ez egyáltalán nem egy kívánatos, sem pedig hozzáférhető életmód. És különösképpen nem kalkulálja azt, hogy öregedő, öreg emberként hogyan tud szépen, biztonságban, egészségben élni valaki, az alapvetően öregedő, demográfiailag átalakuló és a szociális szolgáltatásaiban és egészségügyi ellátásában folyamatosan romló magyar társadalomban. A gondoskodásba, és az elszegényedésbe rokkanó családok számára az élelem-önredelkezés eszménye csak álom, sőt méginkább ismeretlen fogalom.

Az évek során családok, nők százaival beszélgettem. Figyelve a hazai és az angolszász terepi, mozgalmi, családi szintű folyamatok evolúcióját, arra jutottam, hogy a fenntartható életstratégiák szempontból jellemzően kétféle markáns irányzat van a “fenntartható”-nak gondolt életmód jellegében.

1. Vissza a múltba

Alapvetően a hagyományos eszközök és technikák alkalmazása van a fókuszban. Magyarországon nekem ez tűnik inkább az uralkodó irányzatnak. A vidéken újrakezdők, a tanyára költözők közötti dialógusokat követve azok a módszerek, megközelítések, értékek és eszmények köszönnek vissza, amit kis koromban, a gazdálkodó nagyszüleim életében láttam. Általában nincs napirenden a gondoskodás válsága, és a megoldások keresése közben nem szempont a test egészségének a fenntartása, kímélése az öregedésre felkészülésben. Szintén gyakorta láthatatlan marad az a tény, hogy sok nő borzalmas testi és mentális állapotban van a különböző családtagok, gyerekek, betegek, öregek ellátása, és az énidő, a megfelelő pihenés hiánya miatt.

2. Előre a jövőbe

Ezeket a nézőpontokat inkább külföldön, a fiatalok mozgalmaiban látom. Sok új eszközt, IT megoldást, megújuló energiaforrásokat használnak. Sok a permakultúrás, az earthship, a sokcélú megoldás. Cirkuláris gazdaságról, szolidaritáson alapúló közösségi megoldásokról beszélnek, városi élelmiszer termelésről, share-economy-ról, stb. A fókuszban nagy hangsúlyt kap a minőségi élet, a testi és mentális egészség, a minőségi idő és a pihenés.

És nyilván vannak sokan, akik ennek a két iránynak valamilyen egyedi elegyét próbálják a maguk, családjuk, közösségük számára kicsiszolni.

Eközben meg ugye öregszünk…

És még a gondoskodás válsága is tombol. Európa is öregszik, Magyarország is, mi magunk is. Egyre több családban probléma az idős rokonon ellátása. Az immár lassan tízezres tagságú programunk, az Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer közösségeiben szűnni nem akaró panaszáradat jön a családok és az ápolók soraiból egyaránt.

Tények:

  • Ma, Magyarországon, a gyerekvállalás egyenes út az elszegényedéshez sok nő számára.
  • Az oktatási rendszer romokban, a tehetős családok vagyonokat költenek a gyerekeik kiegészítő oktatására. A maradéknak meg marad a maradék, a Pisa teszt magyar eredményei elszomorítóak.
  • Az egészségügy romokban, aki megteheti magán ellátásban kezelteti magát. Az ápolók, nővérek, orvosok külföldre mennek.
  • A szendvicsgeneráció tagjait agyon nyomja a saját gyerekeiről, unokáiról, szüleiről, nagyszüleiről való gondoskodás terhe.
  • Mindeközben a mai középkorú generációkon egyre nagyobb a nyomás az öngondoskodással kapcsolatban. Nyugdíjunk nem nagyon lesz, idősellátás már most sincs, egészségügy sem nagyon. Óriási a saját felelősségünk a saját egészségünk megőrzésében, hogy minél inkább kitoljuk azt a kort, amiben már mások segítségére szorulunk. Ja, és persze takarékoskodjunk is, az öreg napjaink ellátására.

Az én véleményem az, hogy az önellátásnak azok a módjai, amit a nagyszüleink még alkalmaztak öngól és zsákutca. Annyi fizikai munka és nélkülözés mellett nem nagyon lehetett megőrizni a test és a szellem egészségét. Bár az Eurostat adatai szerint csak Romániát és Bulgáriát előzzük meg a várható élettartamban az EU országai között, a Világbank adatai szerint a hatvanas évek óta még így is kb. 8 évvel élünk átlagban tovább. Ráadásul nem feltétlenül egészségesebben, ami még további terhet rak azokra, akik rólunk kénytelenek gondoskodni.

Születéskor várható élettartam Magyarországon
forrás: https://data.worldbank.org/indicator/SP.DYN.LE00.IN?locations=HU

 

Összességében elmondható, hogy nagyon érdekes, markáns és főképpen húsba vágó tendenciák és változások zajlanak. Az meg különösen érdekes, hogy hogyan reagálunk minderre egyéni, közösségi, nemzeti és EU-s szinteken.

Hol vannak akkor az új, fenntartható makró stratégiák? Mik a valódi, reális alternatívák, életvezetési stratégiák? Hogyan élhetünk úgy, hogy mind társadalmi, mind környezeti értelemben fenntartható legyen az életformánk? Ehhez milyen kormányzásra, milyen jogi és gazdasági környezetre, szociális ellátórendszerekre van szükség? Vannak-e, léteznek-e egyáltalán ilyen egyensúlyok akkor, mikor lassan 8mrd ember számára kellene igazságos, egészséges életlehetőséget biztosítani, anélkül, hogy azt a természet maradandóan megsínylené?

A Szolidaritás Akciócsoport által szervezetett Élelem-önrendelkezés hónap január 22. és február 22. között zajlik, nagyon sokféle érdekes és tanulságos programmal. Az élelem, az élelmiszerek ellátási rendszeréből indítva vizsgál fenntarthatósági kérdéseket. Az összes program itt olvasható.

 

Mi is részt veszünk a munkában, és egy angol nyelvű online beszélgetést tartunk február 16-án, 17-19 óráig. A rendezvény címe: Interrelations of food sovereignty and care crisis from a European perspective.
A rendezvényre itt lehet regisztrálni.

 

Interrelations of food sovereignty and care crisis from a European perspective

More and more families are struggling to put food, not to mention good quality food, on the table. More and more people are struggling to provide sufficient care for those who need care and support, throughout Europe. This was the case even before the pandemic. It is crucial to understand how these two phenomena interrelate when we want to achieve food sovereignty. People are struggling and we, as a society, must create and offer suitable macro-level as well as community-level solutions that respond to both the environmental and social crises of our current times. We invite you to join this English speaking event and dialogue!

Presentations
1. From care crisis to sustainable care: challenges and solutionsDr Agnes Turnpenny, research associate, University of Kent
2. What is food sovereignty and why do we need it? Melinda Mihály, Secretary/board member, Hungarian Permaculture Association; Researcher, CERS Békéscsaba
3. Life expectancy, healthy ageing, conscious living, conscious citizenship: where are the balances?
– Kinga Milankovics
(Hekate Conscious Ageing Foundation)

Moderator: Milena Milankovics (Hekate Conscious Ageing Foundation)
After the short presentations, we are going to have a discussion with our invited speakers and participants.

Questions in focus
– What is FS from the point of view of families, individuals, women?
– How FS can be achieved in a random family?
– How does the care crisis in Europe impact FS on the family level?
– What can we, European citizens do to achieve socially sustainable FS in our families, communities?
– Extra topic, if we have time: How does permaculture respond to all these issues in a complex manner

Registration

Mi a Tudatos Öregedésben azt gondoljuk és azt valljuk, hogy a régi megoldások mindenképpen újragondolásra és méginkább markáns modernizációra szorulnak. A saját, elemi érdekünk nekünk, öregedő, középkorú embereknek, hogy immár tényleg szembenézzük a jelen kor realitásával és a várható jövőnk kilátásaival. Ez nyilván elodázható, de arra számítani lehet, hogy ennek nagy és fájdalmas árát fizetjük hamarosan, ha egyáltalán olyan szerencsénk lesz, hogy megérjük.

*********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer
https://tudatosoregedes.org/ozmozis/

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Idős, beteg családtag ápolása, a szendvicsgeneráció önsegítő csoportja
https://www.facebook.com/groups/idosgondozassegitseg

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/

*********************************************************************************

Hozzászólnál? Kérdésed van?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.