Élelmiszereink előállításával, a mainstream termelési módszereinkkel sok probléma van. Sokat lehet arról hallani, hogy a termények mennyi káros anyagot, szermaradványokat tartalmaznak, illetve tápértékük csökken. A talajok állapota romlik, sőt maga a talaj is pusztul. Jelenkori társadalmaink továbbá nem igazán becsülik meg azokat, akik az élelmünket előállítják. A termelési módszerek az idők során így ipari jellegűvé váltak, melyek nincsenek tekintettel az ökoszisztémákra, sőt valójában tönkre is teszik azokat.

Szinte mindenki tudja már ezeket, hála a zöld mozgalom elmúlt évtizedes szisztematikus munkájának. Környezetvédelmi, oktatási programok, információs kampányok, terepi projektek száz szám, ezerszám igyekeznek formálni az emberek szemléletét. Az utóbbi időben trendivé vált a saját kertben, erkélyen, virágládában zöldséget termeszteni, sokan értik már a biozöldségek egészségügyi és környezetvédelmi előnyeit.

Ebben a cikkben a Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodást (Community Supported Agriculture, CSA) szeretném bemutatni azok számára, akik ezt nem ismerik, vagy ha netán ismerik is a dobozos rendszereket, bevásárló közösségeket, nem gondolkoztak még ennek strukturális jelentőségéről.

Mindenki, aki belefogott már saját kiskertbe, zöldségtermesztésbe és legalább 1-2 évkört végigcsinált, tudja, hogy minden évben vannak olyan növények, melyek “nem sikerülnek”. Túl sok vagy túl kevés eső esik, a nagy meleg miatt új kórokozó jelenik meg, vándorpoloskák vagy lepkekabócák lepik el a kertet. Mindig van valami kár… Könnyen szembesül azzal az ember, hogy vajon micsoda kiszolgáltatottságot jelent ez azoknak a gazdáknak, akik megélhetése múlik az adott év termésén, mondjuk hozzánk képest, akik kedvtelésből termelünk, de megélhetésünk alapja nem az élelmiszer termelés.

Ha kicsit is beleéljük magunkat a gazdák helyzetébe, akkor azonnal érthetővé válik, hogy miért kezdenek el vegyszerezni, műtrágyázni. Csökkenteniük kell az adott év termelési viszonyainak kockázatát. Mivel az élelmiszerpiacok ár érzékenyek és a vásárló főleg esztétikai szempontok alapján dönt, erre a fajta nyomásra a gazdák reakciója teljesen jogos és érthető. Ha a vásárlók nem tudnak, vagy nem akarnak részt vállalni az élelmiszer termelés kockázatából, akkor nem elvárható a gazdáktól, hogy minden kárt jó szívvel viseljenek. Az sem elvárható tőlük, hogy a természet védelmét is egy személyben (egyedül?) oldják meg, költséget, kínt, erőforrást nem kímélve. Az élelmiszerek jelenlegi árai között ennyi kapacitás egyszerűen nincs a termelési rendszerekben.

A vásárlók árérzékenységének eredménye az, hogy végső soron a természet rovására szorítjuk le az árakat és a termelés kockázatait. A Természet fizeti az árát a mi kényelmünknek: a csökkenő biodiverzitás, a természetes vizek és talaj romló állapota, stb., stb.

A CSA lényege az, hogy egy adott közösség minderre rálát és változtatni akar. A módszer egy olyan egyéni elköteleződésen alapuló helyi rendszer, amiben minden szereplő vállal valami olyan részt, ami a közösség és a természet érdekeit is figyelembe veszi.

Hogyan?

Adott egy vagy több gazda, akik azt vállalják, hogy a legjobb tudásuk szerint, biogazdálkodással, annak valamelyik ágával, helyi, egészséges és bioélelmiszereket termelnek. Vigyázzák a talajt, nem vegyszereznek, a környezettel harmonikus termeléssel, magasabb tápértékű, egészséges élelmiszert állítanak elő.

A CSA közösségek vásárlói azt vállalják, hogy állandó vásárlói lesznek a gazdának, akkor is ha bőséges a termés, és akkor is ha egy év sok kárt, kiesést hoz. Annak érdekében, hogy a rendszer hosszú távon és fenntarthatóan működni tudjon, a vásárló is felelősséget és részt vállal az élelmiszer termelés kockázatainak viselésében.

A CSA egy csodálatos és finom elméleti rendszer, ami a világ sok pontján működik. Nincs két egyforma CSA, nagyon sokféle szabály, szokás és mechanizmus megtalálható az egyes rendszerek helyi jellemzői között. Az általában elmondható, hogy a gazdának viszonylag nagyobb a gazdasági stabilitása, ezáltal fenntarthatóbb módon tud termelni, a vásárlók pedig büszkék lehetnek arra, hogy élelmezésüket nem a környezet kárára oldják meg. Nagyon sok pozitív energia van ezekben a közösségekben.

Magyarországon az első CSA rendszert 1998-ban Matthew Hayes indította Gödöllőn, a Nyitott Kert Alapítvány égisze alatt. Matthewnak sokat segítettem az alapítvány létrehozásában és a működtetésében is az első években, illetve jómagam is vásárló voltam. Módom volt a rendszer összes gyerekbetegségét látni és kísérni, illetve azt figyelni, hogy a magyar közeg mennyire fogékony vagy nem fogékony erre. Képet kaptam arról is, hogy az anyagi források szűkössége milyen szűkítő paramétereket hoznak az ideális rendszerhez képest.

https://www.biokontroll.hu/biotermek-minden-asztalon-avagy-a-csomag-majdnem-hazhoz-joen/

Azóta számos új rendszer létezik már országszerte, némelyek sokkal rugalmasabbak is. Az elmúlt húsz évben a kereslet is megnőtt a biozöldségek iránt. Ha valaki csatlakozni kíván valamelyikhez, a cikk végén megtalálja a linket ezekhez a rendszerekhez.

Az elmúlt időszakban létrejöttek nagyobb kiszállítós rendszerek is, melyek ötvözik a kis CSA-k előnyeit a nagyobb rendszerek hatékonyságával. Ezekben a rendszer központi szervezői több gazda terményeinek értékesítését hangolják össze, így a termék paletta szélesebb, többféle dobozzal is tudnak dolgozni, illetve van lehetőség egyéni rendelések kezelésére.

Magam is egy ilyen rendszer tagja vagyok Angliában és egészen lenyűgözőnek találom, pláne összevetve azokkal a tapasztalatokkal, amiket szervezőként és vásárlóként is tapasztaltam húsz éve. (A neve Abel@Cole, a linkre kattintva lehet csodálkozni a rendszer kínálatán.) Valóban szuper minőségűek a termékek, széles a paletta, nem is nagyon sokkal drágább, mint a konvencionális élelmiszerek. Nyilván ennek számos oka közül az egyik igen jelentős, hogy sokkal nagyobb a piac, több a vásárló, több ember elkötelezett a környezetbarát, minőségi bioélelmiszerek mellett.

Angliában kialakult mostanra az élelmiszer termelésnek egy valódi és méretes alternatívája. Ehhez kapcsolódva az egyének viszonylag egyszerűen tudnak hatással lenni a saját egészségükre, a természet védelmére, az élelmiszer termelési struktúrák változtatásának irányaira, és ezeken keresztül egy a mostaninál sokkal fenntarthatóbb gazdasági rendszer kialakítására.

“Personal is political”, a személyes történeteinknek, döntéseinknek, tevékenységeinknek politikai hatása, üzenete és jelentősége is van. Ha van szándékunk és lehetőségünk ilyen irányban is tudatosabban élni és tevékenykedni, akkor a CSA rendszerek összes hátránya és nehézsége ellenére érdemes megfontolni, hogy akarjuk-e, tudjuk-e ezeket az életünkbe integrálni. Jó szívvel és bátran állítom, hogy ez a fajta felelősség-, és áldozatvállalás aktívan hozzájárul egy harmonikusabb, fenntarthatóbb társadalom létrehozásához és egyben az egészségesebb táplálkozáshoz is.

Ezeket a listákat találtam a Magyarországon működő vagy működött közösségekről:

Működő közösségi gazdaságok, dobozrendszerek és bevásárlóközösségek

Bevásárló közösségek Magyarországon

Bevásárló közösségek

Ez az angol site ahonnan angliai magyaroknak lehet rendelni. Van több is, én ezt kipróbáltam és maximálisan tetszik:

Abel and Cole. Mivel én már tagja vagyok a rendszernek, ha ezen a linken keresztül rendeltek (ez a meghívó kódom), akkor 20 fontot kaptok ajándékba az első vásárláskor.

Ti vagytok tagjai vagy termelői ilyen közösségnek? Hallottatok már ilyenekről? Mik a tapasztalataitok?