Szükségünk van egy erőteljes, új történetre, amely megmutatja, hogy nem különíthetjük el magunkat a természettől, hanem annak része vagyunk. Egy olyan történetre, amely megfelelően helyezi el az embereket a világban – tehát nem helyez bennünket a világ fölé a kiemelkedő értelmünk miatt, de azt sem gondolja, hogy az univerzum nagysága miatt jelentőségünk a világegyetemben eltörpül. Egyenlőek vagyunk mindazzal, ami létezik, társ-alkotók a fákkal és galaxisokkal és a beleinkben élő mikroorganizmusokkal, egy materiálisan és spirituálisan egyaránt fejlődő univerzumban.
Az újrakezdésről, avagy “ez életem leghálásabb, legtartalmasabb munkája”
A nyugati világ öregszik, a gondoskodási munkák válsága egyre mélyebb. Kormányok, pártok, érdekvédők, egyének és közösségek küszködnek a probléma értelmezésével. Keresik és nem nagyon találják a megoldást. És akkor tessék. Belefut az ember Paul nézőpontjába, amiről ráadásul alig esik még szó.
Kódolt előítéletek
„A nők idegenkednek az új technológiáktól. Az idősek képtelenek megtanulni a mobil alkalmazások használatát.” Ismerős? Lehet, hogy mindössze önbeteljesítő jóslat.
Miért fontos mindez? Nem mindegy, hogy kik fejlesztik az alkalmazásainkat?
A mesterséges intelligencia is lenyomja a nőket?
2017 novemberében Lisszabonban került megrendezésre a Web Summit. A világ egyik vezető technológiai rendezvényén 170 ország, 60 ezer látogató, 500-nál több vállalat, ígéretes start-upok és világhírű előadók gyűlnek össze, hogy megvitassák, megünnepeljék […]