Csúszka

Az újrakezdésről, avagy “ez életem leghálásabb, legtartalmasabb munkája”

Mondja ezt jelenidőben Paul Tasner, akit 64 éves korában, váratlanul elbocsátottak a munkahelyéről. 66(!) évesen, életében először lett vállalkozó és indított saját céget, ami mostanra sikeres és hasznos munkát végez a műanyag szemét mennyiségének csökkentésében és az újrahasznosításban. Tudatos, reflektál és erősen motiválja a témaválasztásában, hogy milyen lesz a világ a jövőben, az unokái számára.
Csodálatos és inspiráló a beszéd, háromszor hallgattam meg és rettentően élvezem a fickó higgadt, diszkréten sugárzó energiáját. (A video a poszt végén linkelve.)

Beszél a fiatal vállalkozókról, akikkel versenyben volt a kezdeti finanszírozásnál. Idegennek érezte magát, egyedül, idősként, mikor neki a cipői öregebbek mint az arcok, akik körülvették. Elmondja, hogy mennyire nehéz volt elindulnia a start-up közegben a saját korával és ötletével. Humoros is közben, csillognak a szemei. Tényeket közöl, melyeket nem lehet kidumálni: egyre növekvő számú idős ember, egyre több vállalkozásba kezd majd minden bizonnyal, úgy, hogy közben ők már 40 év tapasztalattal a hátuk mögött kezdenek mindebbe bele. Micsoda erő van ebben…

Snitt

A héten úgy alakult, hogy nagyon sokat gondolkoztam az újrakezdésről.  A korosztályomban ha körülnézek, mindenhol újrakezdő embereket találok.

Nekem lassan négy éve lesz, hogy 44 évesen, egy teljesen új kultúrában, más klímán és eltérő szokások között kellett újragondolni magam. Újrakezdeni egy kis országban, ott, ahol az a munka amit korábban csináltam, abban a formában, egyáltalán nem is létezik. Nem ismertem Máltát korábban, semmit nem tudtam róla.

Ráadásul itt az évkör, a flóra, a fauna, a jellemző ökoszisztémák, az évszakok jellege is tökéletesen más, mint Magyarországon. Nemhogy semmi kiforrott ötletem nem volt arra, hogy mivel keresek majd pénzt, de még a közeget sem ismertem, amiben fel kellett tudni találni magam.

Elmondhatom, hogy az elmúlt évek alatt rengeteget tanultam. Kitanultam a helyi klímát, az évkört, a termelési szokásokat, az ökológiai lehetőségeket. A társadalmi-, környezeti-, gazdasági fenntarthatósági kereteket és fő tényezőket. Nem lettem még expert, ahhoz még több idő kell, de annyira átlátom már, hogy el tudjam benne helyezni magam. Rengeteg kutatást végeztem, bekukucskáltam mindenféle terekbe, kapcsolódtam helyi körökkel, hálózatokkal, szerveződésekkel, emberekkel. Mellesleg párhuzamosan kiépítettem a vállalkozásom az Egyesült Királyságban, ami tökéletesen stabil, kiszámítható és tágas mozgásterű megélhetést biztosít, nagy szabadsággal (mondjuk azt a közeget ismertem már korábbról).

Időközben betöltöttem a 47. évemet és rohamléptekkel haladok az 50 felé, ami nem egy könnyű érzés már önmagában sem, nemhogy a változó korral, a klimaxszal, a testi folyamatok energiaigényével terhelten. Igazán nem egy lelki, energetikai sétagalopp, és akkor nagyon-nagyon finoman és eufemisztikusan fogalmaztam.

Snitt

A Tudatos Öregedés mint téma kb. egy éve ötlött az eszembe és létrehoztam az első FB csoportot. Kizárólag azzal az ösztönös igénnyel, hogy az ismerőseimmel dumálgassunk az ügyeinkről, egyfajta önsegítő körként. Később úgy alakult, hogy Milénával elkezdtük ezt projekt és szervezeti formába önteni. Ma megint projektértekeztünk, ő Hollandiában, én Máltán, mindenféle internetes alkalmazásokkal felvértezve, zéró pluszköltségen, kávéval, pizsamában.

Értékeltük az elmúlt hónapokat, és az egyik megállapítás az volt, hogy mennyire kevés energiába került felépíteni mindazt, amit eddig felépítettünk. Pláne, hogy a korábbi projektjeink milyen megterhelőek voltak ehhez képest. Nekünk még nincs 40 év tapasztalatunk, mint Paul Tasner-nek. Nekünk csak úgy 25 évnyi van, de már abban is van annyi tapasztalat, skill, tudás, rutin, szemlélet, ismeret, strukturált gondolkodás és elemzési gyakorlat, hogy azok felhasználásával rutinból kiköpünk olyan megoldásokat, melyeket 20 évvel ezelőtt évek küszködésével és csikorgásával tudtunk kiizzadni magunkból. Sokkal kevesebb a bullshitre futás, sokkal jobban át tudjuk látni és elkerülni a fölösleges köröket. Plusz sokkal jobban/hamarabb átlátjuk a manipulációt, így sokkal kevesebb az operatív veszteség. Eleve lényegesen jobb valószínűséggel meg tudjuk jósolni, hogy valami működőképes lehet-e vagy sem.

Talán nem is véletlen, és ezek lehetnek az okai annak amit Paul is mond, hogy az idősebb emberek által indított vállalkozások sokkal nagyobb arányban sikeresek mint a fiataloké. Nem lövöm le a számokat, hallgassátok meg a TED beszédet, van magyar felirat is.

Az a durva ebben az egészben, hogy minderre így rálátni, megélni és tudatosítani, nem lehet korábban. Elvileg lehetetlen. Ha az ember odafigyelve, tudatosan él, és nem üt be valami vis major ménkű menet közben, akkor tuti, hogy 50+, 60+, 70+ évesen sokkal okosabb és tapasztaltabb lesz mint a 20 éves kori önmaga. Már ha az egészsége még engedi. Saját korábbi magához képest az ember nagyságrendileg hatékonyabbá, konstruktívabbá és termékenyebbé, illetve szabadabbá, szenvedélyesebbé tud válni. A saját hozzáadott értéke növekszik/növekedhet.

Lehet, hogy ez sokak számára nem újdonság, nem is nagy felfedezés, megélni és tudatosítani mindenesetre nagyon empowering és örömteli.

A nyugati világ öregszik, a gondoskodási munkák válsága egyre mélyebb. Kormányok, pártok, érdekvédők, egyének és közösségek küszködnek a probléma értelmezésével. Keresik és nem nagyon találják a megoldást. És akkor tessék. Belefut az ember Paul nézőpontjába, amiről ráadásul alig esik még szó.

Snitt

Nem gondolom azt, hogy ha Magyarországon maradtunk volna, akkor ugyanezekre jutnék. Magyaroszágon a vállalkozói környezet gyakorlatilag tökéletesen elveszi az egyénektől az öngondoskodás lehetőségét. Ezért még véletlenül sem állítom azt, hogy az idősödés mindenképpen új lehetőségeket kínál az egyén számára boldogulni, sőt. Megfelelő tér és támogató közeg nélkül az egyén mozgástere igen erősen behatárolt. Erről írok is itt.

Állítom viszont azt, hogy egy olyan vállalkozói környezetben mint ami pl. az Egyesült Királyságban, vagy tudtommal Ausztriában is van, egészen új dimenziók nyílhatnak a középkorú emberek számára, az életük midlife értékelésében és újratervezésében. Ennek önmagában is nagy társadalmi értéke van, hát még ha hozzávesszük azt a továbbgyűrűző hatást, hogy ezek az emberek motiváltak, adóznak és nem a rendszer erőforrásaitól függenek. Munkahelyeket teremtenek, tudásukkal, tapasztalataikkal előremutató folyamatokhoz járulnak hozzá.

A gyerekek ha vannak kirepülnek, felszabadulnak a szülők energiái. Itt ez a rengeteg tapasztalat, energia és szándék. Az ember kicsit nekifut, kiterjeszti a szárnyait, és belesiklik a levegőbe, a madarak közé…

És élvezi, amíg megteheti…

 

És akkor a beszéd (magyar felirat választható):

 

 

 

Hozzászólnál? Kérdésed van?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.