Érdekes figyelni, hogy az új generációk milyen egyéni és társadalmi válaszokat adnak a rájuk nehezedő társadalmi nyomásokra, az idősebb generációk elvárásaira. Egy ilyen új válasz és jelenség, a “csendes kivonulás”, vagy “quiet […]
Mi a Tudatos Öregedésben azt gondoljuk és azt valljuk, hogy a régi megoldások mindenképpen újragondolásra és méginkább markáns modernizációra szorulnak. A saját, elemi érdekünk nekünk, öregedő, középkorú embereknek, hogy immár tényleg szembenézzük a jelen kor realitásával és a várható jövőnk kilátásaival.
Ma Magyarországon SENKI nem tudja pontosan, hogy milyen és mekkora igény van az idősgondozásra. Az állam gyakorlatilag magára hagyja az öregeket és a családokat.
Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
Volt egy álmom még évekkel ezelőtt. Azt álmodtam, hogy négyen ülünk egy kabrióban, lefelé megyünk egy meredek, hegyi szerpentinen. Gyönyörű az idő és a táj, igazi élmény az utazás. Egyszer csak megcsúszik a kocsi, és már zuhanunk is bele a szakadékba. A többiek rémülten sikítoznak, én meg azt mondom nekik: „Úgyis meghalunk, élvezzétek a panorámát, amíg lehet!” Velledits Dorottya írása
Talán pár év múlva elérjük azt is, hogy azokra is tisztelettel tekintünk, akik idejében hoznak átgondolt és felelős döntést a gyerekNEMvállalásról. Bántalmazott, elhanyagolt gyerekeket nevelni túlvállalt, túltervezett méretű családokban, semmiképpen nem érdem. Sem Anyák Napján, sem máskor.
Tudatos Öregedés 