Életközépi Változás

Idősgondozás Magyarországon? SENKI nem ismeri a pontos igényeket!!!

Megdöbbentő információt tudtam meg a minap egy kutatótól: Magyarországon SENKI nem tudja pontosan, hogy mik a pontos idősgondozási igények az országban. SENKI! Nincs a témában adatgyűjtés, senkinek nem dolga és felelőssége ebben képben lenni! Nincs pénz, nincs felkérés kutatásokra, senki nem gyűjt adatokat, nem vizsgálja a terepet. Még igazán hiteles becslések sincsenek!

Mik azok az információk amit tudni kéne? Mik lehetnek az idősgondozási igények?

Csak példaként említek párat amit azért talán jó lenne tudni:

  1. Az egyes településeken, régiókban, kerületekben hány idős ember szorul és milyen mértékű segítségre.
  2. Napi hány órányi segítséget (mosdatás, öltözés, étkezés, ügyek intézése, orvoshoz kísérés, gyógyszerek kiváltása, bevásárlás, stb.) igényel, a társadalom mekkora része, ennek mi a korosztályos és térségi eloszlása.
  3. Hányan élnek egyedül, hányan vannak azok akik senkinek a segítségére nem számíthatnak.
  4. Speciális igényű betegséggel vagy állapottal hányan élnek az országban.
    (Pl. Alzheimer, Parkinson, Demencia, stroke, bénulás, mentális betegségek)
  5. Hányan vannak azok, akik állandó ápolást igényelnek.
  6. A fenti számok előreláthatóan a következő időszakban hogyan fognak változni, mik a tendenciák?
  7. Stb. stb.

Ezeket és még sok mást vizsgálni, kutatni, mérni, tudni kellene a törvényhozóknak és a szociális ellátórendszernek annak érdekében, hogy megfelelő színvonalon tudja segíteni az ország polgárait.

Sokan és sokat beszélnek mostanában az idősödésről. Az öregedő Európa problémáiról évtizedek óta lehet hallani, és az elmúlt pár évben végre komolyabban ráállt a témára a média is. VAN szó végre az öregedés problémáiról, van szó a gondoskodás válságáról, van szó az idősgondozásról, van szó a demenciáról.

Tudni lehet, hogy pl. Szlovákiában a lakosság 5%-a szenved Alzheimer kórban, és számuk 2050-re 10%-ra növekedhet. Tippelni lehet, hogy ez Magyarországon sincs nagyon másképp. És ez csak az Alzheimer, a többi demencia típusról nincs is szó.

Mi (van) lesz az országban? Mi (van) lesz így a lakossággal?

Hogyan lehetséges az, hogy SENKI nem tudja, hogy pontosan mik az ápolási igények, mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt, országosan? Mi alapján hoznak törvényeket akkor a törvényhozók? Mi alapján határoznak meg költségvetéseket, szociális ellátórendszert, közösségi mechanizmusokat?

És hol van az értelmiség, az írástudók, a társadalom, aki ezt kikövetelje a választott vezetőiből?

Sajnos ebből az a válasz következik logikailag, hogy sehogy, sehol, semmi sem… Egyébként ez is a terepi tapasztalat, amit az érintett családoktól hallani lehet: nincs állami szolgáltatásrendszer, éveket kell várni az idősek otthonaiba bejutásra, ahol a szolgáltatás sokszor drága és rossz. A családok sehonnan nem kapnak segítséget! A családok belerokkannak anyagi és energetikai értelemben is az idős rokonok gondozásába! És ne feledjük, hogy egy demens idős ember akár 10-20 évig is gondoskodásra szorulhat és ez iszonyatos költségeket/energiát emészt fel. Angliában ennek a jelenségnek külön neve van: Demencia Adó (Dementia Tax).

Social care is means-tested and therefore costly. People with dementia who have assets including their house over £23,250 are often paying hundreds of thousands of pounds for their care. We estimate that a typical person’s bill for dementia care would take 125 years to save for. Currently, too many people with dementia and their families are buckling under the inordinate pressure of paying for their dementia care bill.

Csakhogy amíg Angliában egészen jól működő állami rendszere van az idősgondozásnak, a magyarhoz képest legalábbis, addig Magyarországon gyakorlatilag hiányzik az ellátórendszer mint olyan. Így azért nem csoda, hogy az emberek korán halnak… Aka, “kihal a magyar”. A születéskor várható élettartam Magyarországon 75,7 év volt 2015-ben. Az EU átlaga 80,6 év. Olaszországban ugyanez 82,7 év, Svájcban 83 év.
Korábban halunk meg… Egyrészt a megfelelő gondoskodást nélkülöző öregedő emberek tízezreire gondolok itt, másrészt a családokban lesarcoltan gondoskodó, lerokkanó rokonokra. Jellemzően azokra a nőkre akik a szülőkről, a saját gyerekeikről, és sokszor unokáikról is gondoskodni kényszerülnek (szendvicsgeneráció).

Ugyanitt felmerül az a kérdés is, hogy pontosan milyen alapon gondolja a kormányzat, hogy újabb gyerekek vállalására buzdítson, mikor a családok a már meglévő családtagjaikról sem tudnak megfelelően gondoskodni? Tényleg az a cél, hogy mégtöbb elhanyagolt és nem megfelelően ellátott ember töltse fel a Kárpát medencét?

Egyre több fiataltól hallom, hogy nem győzik. A 40+ évesen vállalt gyerekek 20+as éveikre szüleik 60+, 70+ évesek, ami a mai magyar realitásban sokak számára azt jelenti, hogy már gondoskodásra szorulnak. A szüleiket ápoló, azokról gondoskodó 20+, 30+ éveseknek hogyan, hova és miért kéne még pár gyereket is bevállalni, és azokról is gondoskodni? Valaki, valahol átgondolta, kiszámolta ezt? És akkor csodálkozunk, hogy nem akarnak gyereket szülni azok akik megtehetik hogy ne szüljenek, és egy kicsit is felelősen gondolkoznak?

Mi következik mindebből azok számára, akik igyekeznek tudatosan, felkészülten öregedni?

Ennek átgondolását most ráhagynám a kedves olvasóra.
Ez a tény, hogy még az igények felmérése sem történt meg, és/vagy történik Magyarországon, engem annyira lesokkolt a napokban, hogy még magam is emésztem. És nyilvánvalóan ebből a tényből többféle egyéni stratégiai is levezethető…

Egy biztosan állítható: a magyar államot egyáltalán nem érdekli az öregek, az öregedők és a családjaik sorsa. Láthatóan a leghalványabb szándékában sem áll segíteni, részt venni, részt vállalni. Ha egy szikrányit is érdekelné, akkor legalább annak lenne mechanizmusa, hogy tudni lehessen, minimum elvi szinten, hogy mire lenne szükség. És hiába teszik bele az alkotmányba, vagy vésik kőbe, hogy a gyerekeknek gondoskodni kell a szüleikről. A papír mindent elbír, de üres zsebbel, és tökéletesen kimerülten és kizsigerelten nem lehet ápolni, gondoskodni másokról.

Érdemes ezek szellemében gondolkodni, tervezni, élni és öregedni…

Egyet azért fontos tudatosítani: Az államot nem érdeklik az öregek, az öregek igényei, szükségletei, nehézségei. Amíg valaki el tudja látni önmagát, addig lehet biztosan tervezni. Utána…? Te, ti mit gondoltok? Hogy tervezitek a saját öregségeteket?

És azt is biztosan állíthatjuk, hogy érdemes erről beszélni, társadalmilag egyeztetni és változást csinálni/követelni. Enélkül láthatóan nem nagyon akaródzik a törvényalkotóknak a problémával érdemben foglalkozni.

 

**********************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?
**********************************************************************

 

 

 

 

1 reply »

Hozzászólnál? Kérdésed van?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.