Fontos mérföldkő-esemény történt eutanázia ügyben Hollandiában, ahol már 2002 óta legális az eutanázia intézménye. 2016-ban, egy 74 éves, demens nőt családjának jelenlétében aktív eutanáziával segített halálba az orvosa. A nő évekkel korábban rendelkezett a saját haláláról, de időközben elveszítette a kognitív képességeit és már azt sem tudta, hogy mit jelent az eutanázia szó.

A halálos injekció beadása előtt, az altató beadása után, a nő magához tért, fel akart kelni, ezért le kellett fogni. Az esetből bírósági ügy lett, mivel a törvény kimondja, hogy kizárólag a páciens saját kérésére és egyértelmű szándékára hajthat végre eutanáziát egy orvos. A bíróság a vizsgálat végén felmentette az orvost, mivel megállapította, hogy jogszerűen járt el. Kijelentette továbbá, hogy azzal tett volna a páciens akarata ellen, ha nem végezte volna el a beavatkozást.

A bírósági folyamat során végig hangsúlyozta mindenki, hogy nem az orvost akarták elmarasztalni, hanem bírósági precedenst teremteni a hasonló esetek jogi keretrendszere érdekében. Azért óriási mérföldkő ez, mert egyebek között kinyitja a lehetőséget a választott halálhoz azok számára is, akik az életük utolsó felében már nincsenek olyan mentális állapotban, hogy erről rendelkezni tudjanak. Magyarán: megadja a társadalmi segítséget pl. a demencia által veszélyeztetett emberek számára is a méltó életvéghez és halálhoz.

Miléna írt már arról, hogy milyen az, amikor az ismerőséhez házhoz jött a halál.

Legyen itt egy-két számadat is arról, hogy az eutanázia legalizálása milyen változásokat hozott Hollandiában:

A kérelmek 25,1%-át ítélte teljesíthetőnek a szervezet, 46,5%-át elutasította, 19,2%-nyi beteg meghalt az elbírálás előtt, és 9,1% vonta vissza a kérelmét. A testi betegségben szenvedők esetében volt a legnagyobb esélye a kérelem elfogadásának (344 betegből 113 esetében fogadták el a kérelmet; 32,8%), illetve azok esetében, akik kognitív hanyatlásban szenvedtek (56 ilyen betegből 21 esetében fogadták el a kérelmet; 37,5%). A pszichológiai indokkal eutanáziáért folyamodók esetében volt a legkisebb az esélye a kérelem elfogadásának, ez esetben csak a 121 kérelmező 5%-a, 6 beteg esetében fogadták el a kérelmet. Azok esetében, akik azzal indokolták a kérelmüket, hogy elegük van az élettel járó szenvedésből (40 kérelmező), 27,5% kapta meg a segítséget a halálhoz (11 fő).

Az eutanázia 2002-es hollandiai engedélyezése óta évente a halálesetek 1,7–2,8%-a következik be ily módon. Mint a tanulmány szerzői kifejtik, Hollandiában a következő törvényi feltételei vannak az eutanáziának:

• A kezelőorvos véleménye szerint a beteg kérése önkéntes és jól megfontolt.
• A kezelőorvos véleménye szerint a beteg szenvedése elviselhetetlen, és semmi esély nincs arra, hogy a jövőben javuljon a helyzete.
• A beteg számára nincsenek további alternatívák.
• A kezelőorvos konzultált legalább egy másik, független orvossal.

Forrás: http://medicalonline.hu/eu_gazdasag/cikk/jog_a_halalhoz,

Itt pedig holland források: https://www.euthanasiecommissie.nl/uitspraken-en-uitleg/themas/01-jaar-van-publicatie

Ezek tehát eddig a tények, adatok.

Mi a helyzet az emberi, érzelmi tényezőkkel?

Lenyűgözve olvasom a fenti esetről szóló híradást, és olvasom az adatokat. Elképzelem az orvost, és a családot, aki beleállt ebbe az egészbe, a nő érdekében, és annak kifejezett kívánságára. Elképzelem a bíróságot, ahogy végigvették ezt az ügyet, majd kihirdették ezt az ítéletet. Elképzelem azt a társadalmat, ahol minderre lassan húsz éve törvényes, átgondolt, emberséges lehetőség van. Gondolatban megemelem a kalapom.

Milyen érzés lehetett ezt végigcsinálni a nő gyerekének? Mennyire kell szeretni és tisztelni valakit, és milyen felnőtt érzelmi világgal, hogy ezt bevállaljuk érte? Mennyire felnőtt és felelős társadalom az, amelyik mindennek a jogi és technikai feltételeit is korrekten biztosítja?

Milyen jó lehet az ország polgárai számára az a biztonságérzet, amelyben tudhatják, hogy öregen, kiszolgáltatottan és elesetten is számíthatnak hazájuk egészségügyi és eutanázia rendszerére, ha oda jut az életük, ahol ezt a megoldást akarják választani? Ahol az embereknek van módja és hozzáférése az asszisztált, kíméletes halálhoz. Megindító…

Mi a helyzet ezzel szemben Magyarországon?

Magyarországon nemhogy az eutanázia kérdésköre nem megoldott, de még az idősgondozásé sem. Ahogy Nemesnyik Judit nagyon pontosan megfogalmazta posztjában itt:

“NINCS ELEGENDŐ FÉRŐHELY AZ IDŐS, DEMENS BETEGEK SZÁMÁRA!

Nem csak az a baj, hogy elképesztő tempóban öregszik a társadalom, hanem hogy az idősek döbbenetesen magas számban demensek és életük utolsó szakaszában már 24 órás, folyamatos ellátást igényelnek. Még mindig szégyen az Alzheimer, ami családok ezreit nyomorítja meg, és akik csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor az első agresszív tünetek megjelennek. Akkor sírnak, hogy idősotthonra van szükség, mert beleőrülnek, de nincs. Nincs hely. Várólista van. Arra kell várni, hogy egy másik, idős, beteg ember meghal. Azért kell éjjel imádkozni, hogy más valaki meghaljon, mielőtt az a család is teljesen belerokkan egy ilyen beteg gondozásába.”

Az emberek beszélgetnek egymással, a közösségeinken belül. Mi is. Középkorú, öregedő, tudatosan öregedni szándékozó emberek. Igyekszünk nézni, figyelni a lehetőségeinket, felkészülni az életünk harmadik harmadára, és az életvégre is. Magad uram, ha szolgád nincsen, ugyebár…

Érintett családtagok, ápolók, intézményi dolgozók és vezetők is mesélnek informálisan arról, hogy milyen körülmények és állapotok vannak az idősellátásban. Az idősotthonokban végtelen hosszúak a várólisták, tombol a “bekerülési korrupció”. Igazából hivatalos adatok nincsenek a tényleges állapotokról. Sem a kormányzat, sem a kutatóintézetek, sem az egyetemek nem akarnak és/vagy tudnak világos képet adni a helyzet valódi rögvalóságáról. Egy nemrégiben megjelent tanulmányban, a KSH adatait elemezve Gyarmati Andrea ezeket találta.

Egy vélemény, amit én magam is abszolút osztok:

“50 éves vagyok, háziápolok. Elrettentő élet-halál példák vannak előttem-mögöttem, melyet sem magamnak, sem másnak nem kívánok.”

Az is tudható, hogy pl. a demens otthonokban nincs megfelelő mennyiségű ápoló, az öregek legtöbbször elhanyagoltak, dehidratáltak, leszedáltak és esélyük sincs megvédeni magukat.
Egy remek cikk a témában:

“Tíz nap házi gondozást kértem a felfekvések miatt, hiszen nem értettem a sebkezeléshez és álmomban sem gondoltam volna, hogy a tragikomédia folytatódik. A gondozó gézzel takarta be sebeket, azok beleszáradtak, anyu jajveszékelt a fájdalomtól, amikor ki kellett tépni. Egy másik gondozónak én mutattam meg, hogyan kell mosdatni őt. Rádöbbentem, ebben a rendszerben senki nem ért a demensekhez.”
Forrás: https://nlc.hu/egeszseg/20190921/demencia-idos-szulo-otthon

És egy másik:

“A demenciával élőkről való gondoskodás költségei a 2015-ös 818 milliárd dollárról várhatóan 2000 milliárd dollárra nőnek a század közepére.”
Forrás: https://index.hu/techtud/2019/05/14/who_demencia_haromszoros_novekedes/

Mit akarhatunk mi magunknak, középkorú, öregedő emberek?

Ami most következik az kemény lesz, de mivel a saját bőrünkről van szó, vonakodnék finomkodni. Ha most 40+, 50+, 60+ körül vagyunk, akkor szerintetek milyen kilátásaink vannak, potenciálisan mi vár ránk mondjuk 2050-re, ha egyáltalán megérjük?

1. 70+, 80+, 90+ évesek leszünk addigra. Legtöbbünknek egyáltalán nem lesz semmilyen nyugdíja, bevétele.
2. Ha az életünk során felneveltünk pár gyereket, akkor valószínűleg nem túl sok megtakarításunk lesz a saját öregségünkre.
3. A hetvenes évek óta a világ humán lakossága megduplázódott, jelenleg 7,7 milliárd ember él a Földön és 2050-re várhatóan közel 10 mrd ember lesz. (https://www.worldometers.info/world-population/).
4. A gondoskodás válsága tombol, egyre több a gondoskodásra szoruló ember miközben nincs elég róluk gondoskodó.
5. Sem a magyar kormány, sem bármely más kormány nem fogja akarni és tudni megoldani az öregedő Európa szociális problémáit. Az öregedő és az öreg emberek egyre inkább magukra maradnak, perifériára szorulnak. Semmi jel nem mutat arra, hogy a romló tendenciákat megpróbálják megfordítani a politika, a törvényhozás, a költségvetések szintjén.
6. Mindeközben egyre többen leszünk demensek, és sem a fizikai, sem a szellemi állapotunk nem teszi majd lehetővé, hogy magunkról gondoskodjunk.
7. Eközben a fiatalok már nagyon mással lesznek elfoglalva, egy egyre melegedő bolygón próbálnak élni.
8. Egymilliárd ember kelhet útra 2050-ig a klímaváltozás miatt, de fogalmunk sincs, mi legyen velük.
9. Amikor pedig elérünk ideáig, a majdani fiatalok minden bizonnyal már irtózatosan dühösek lesznek ránk, tegyük hozzá, jogosan. Greta Thunberg már most nagyon tisztán artikulálja, milyen lesz a fiatalok hozzáállása az öregekhez. A fiatalok pedig, (ahogy Szolga Bálint is), tömegesen kezdenek rádöbbenni arra, hogy a mi generációnk volt az, aki eltapsikolta a jövőjüket.

Kidumálhatatlan… Ez a jövő, ami a horizonton feltűnik, és akkor még nem kalkuláltuk az IPCC jelentés 10-12 éves predikciójával a klímaváltozás gyorsuló hatásainak következményeivel.

Mindezek fényében feltehetjük magunknak a kérdést, MI A TERV? Mi az egyéni stratégiánk, mik a társadalmi követeléseink? Mit akarunk, mit vagyunk hajlandóak tenni a saját öregségünk elviselhetősége érdekében?

• Új jogszabályokat követelünk?
• Számon kérjük a politikusokat?
• Szociális ellátást, képzett ápolókat, profi demencia központokat követelünk? Hány forintot tennénk arra, hogy ebből lesz is valami?
• Havonta takarékoskodunk? Egy rendesen megfizetett bentlakásos ápoló havi bére jelenleg Magyarországon 3-400.000 Ft. Ha esetleg 5 évig szorulunk majd ellátásra, akkor addig összekuporgatjuk azt a 20-30 millió forintot, plusz rezsi és ellátás? Miből? Hogyan?
• Vagy reménykedünk, bízunk a csodában, esetleg örülünk ha elvisz minket valami baleset vagy betegség mindezek előtt?
• Netán agyafúrt egyéni megoldásokat gondolunk ki arra, hogy hogy tesszük el magunkat láb alól, ha szerencsénk van még időben?
• Esetleg Hollandiába költözünk, ahol már van lehetőség a demencia kezdetén rendelkezni a saját eutanáziánkról arra az időre is, amikor már azt sem tudjuk, hogy mit jelent az eutanázia szó?
• Netán megpróbálunk azért tenni, hogy ha már gondoskodni nem fog tudni és akarni rólunk a társadalmunk, legalább jogunk és lehetőségünk legyen az asszisztált, békés, fájdalommentes választott halálhoz?

MI  A TERV? MIT TEHETÜNK? MIT TEGYÜNK MAGUNKÉRT?

És legyen itt akkor Greta Thunberg emlékeztetője a kilátásainkról:

*********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Idős, beteg családtag ápolása, a szendvicsgeneráció önsegítő csoportja
https://www.facebook.com/groups/idosgondozassegitseg

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/

*********************************************************************************