Változásban lévőknek, keresgélőknek, helykeresőknek, újratervezőknek, tanulásra éheseknek, és a permakultúra iránt érdeklődőknek ajánljuk következő programunkat, melyet áprilisban tartunk. A program része két online képzési nap, és egy kertlátogatás Gödöllőn, a Regina Kertben.
A nyár folyamán zajlott a Magyar Permakultúra Egyesület (MAPER) közösségi fókuszú PDC képzése, melynek lebonyolításában a Tudatos Öregedés is partner volt. Közösségünk egyik tagja, Nagy Gabi is részt vett a képzésen. Gabi […]
Mikre van/lesz szükségünk öregen? Mit kéne addig elérni, megtanulni, megcsinálni, elengedni, felépíteni, lebontani, összerakni? Hogy kéne, hogy lehetne a legjobban csinálni? Körülöttünk változik, alakul minden, az egészségügyi rendszer omlik össze, felkészül a […]
A korábbiaknál mégtöbben szorulnak segítségre, akár anyagi, akár érzelmi értelemben. Minden csepp valódi és őszinte szépségre, békére, kedvességre és jó szóra szüksége van most a társadalomnak annak érdekében, hogy az új normálisból esetleg többet hozzunk ki, mint a régiből.
A csütörtöki jógaóra a hetem egyik fénypontja. Az óra Emma, a jógatanárom gondolataival indul (a csoport kifejezett nyomására nemrég elkezdte blog formájában itt megosztani ezeket). A héten a regresszióról és a progresszióról, […]
Nekünk magyaroknak gyakorlatilag ismeretlen a tenger, pláne a máltai. Vigyázzatok magatokra ha idejöttök nyaralni és ne menjetek bele, ha nem nyugalmas! És mondjátok ezt el a fiataloknak is!
Szükségünk van egy erőteljes, új történetre, amely megmutatja, hogy nem különíthetjük el magunkat a természettől, hanem annak része vagyunk. Egy olyan történetre, amely megfelelően helyezi el az embereket a világban – tehát nem helyez bennünket a világ fölé a kiemelkedő értelmünk miatt, de azt sem gondolja, hogy az univerzum nagysága miatt jelentőségünk a világegyetemben eltörpül. Egyenlőek vagyunk mindazzal, ami létezik, társ-alkotók a fákkal és galaxisokkal és a beleinkben élő mikroorganizmusokkal, egy materiálisan és spirituálisan egyaránt fejlődő univerzumban.
Nyelvtanulás? Utazás? Önkéntesség? Világlátás? Szinte ingyen? Avagy mire is vágyhat az ember az Életközépi Változás során vagy után, és mit tanulhatunk a fiatalabb generációktól.
Nyugat-Európában a privát egészségügy, az idősellátás, és a kapcsolódó szolgáltatások drágák. Ahelyett, hogy a magyar munkaerő áramlik nyugatra ellátni az öregeket, miért nem az öregeket hívjuk Magyarországra és látjuk el őket ott? Ez nemcsak a teljes magyar gondozási szektort erősíthetné, hanem jótékonyan hatna a magyar öregekre, fiatalokra és a gazdaságra is.
Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
Tudatos Öregedés 