Lassan már az emléke is megkopik a korábbi mindennapoknak. Hetek óta a lakásokba zárva, vagy kulcs-dolgozóként sürgölődve, sok lehetőség nyílik átgondolni, hogy hogyan szeretnénk innen tovább menni a társadalmainkkal.
Ok, szóval elolvastam Michelle Obama könyvét, megnéztem kétszer Brené Brown Netflixen frissen megjelent előadását (The call to Courage), tagja vagyok egy tucat Facebook csoportnak, tele inspiráló tagokkal. Elég sokat tudok arról, hogy […]
Ezt a posztot most elsősorban azoknak írom, annak a számtalan nőnek és férfinak, akik MESSZE erőn felüli elszántsággal és helytállni próbálással igyekeznek a kapcsolatukat és a családi hajót is átsegíteni a gyerekek felnevelésén, és még jópár év van előttük, mert még viszonylag kicsik a gyerekeik.
Vendégszerzőnk egy hosszú és sikeres szakmai úttal a háta mögött a nyugdíjas évei elején járva osztja meg dilemmáit a saját öregedésével kapcsolatban. Olvassátok szeretettel írását.
Mindenesetre ma megrendeltem Joy Adamson összes könyvét, hogy immár egy másfajta szemmel olvassam őket újra. Gyerekkorom tökéletesen elfeledett álmait ideje újragondolni…
Kulcsszavak: permakultúra, feminizmus, ökotudatosság, tudatos öregedés, női közösség, női erő, befelé figyelés, pihenés, lazulás, még több pihenés, töltekezés, inspiráció, szellemi szárnyalás, tájak. Nap, tenger, szél, sziklák. Tűz, víz, levegő, föld. Kapcsolódás, kikapcsolódás.
Ahogy így megyek az utcán, én ott, benne a fizikai térben, megyek, mehetek, és LEHET árnyékom. Ez nem volt és nem is lesz mindig így, sőt. Időszakos kegyelem.
