Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ahogy telnek az évek, és fogy belőlem a víz, egyre inkább hatnak rám az évszakok, a természeti ciklusok változásai. Vagy a fene tudja, nem is igazán értem, hogy mi ez. De azt sokan mesélik mások is, hogy az idő előrehaladtával egyre jobban kapcsolódnak a természethez, a növényekhez, az időjárás energiáihoz.
Én azt érzem hogy egyre jobban oldódok bele tudatilag is, a természet anyagainak és energiáinak áramlásába. Van nektek is ilyen megélésetek?

Ennek az útnak a vége talán a halál, amikor ténylegesen is feloldódnak a határaink a természetben…? Ez az az intim út, amit a tudatnak módja van bejárni, ha figyelmes? Rögtön azután, hogy a porból meglett és mielőtt újra azzá válik?

Ez egyrészt egy elég jó, és irtó transzcendens érzés, különösen akkor mikor egyébként egyes kétkezi tevékenységeim kapcsán fizikailag is kapcsolódok a földdel, a növényekkel, az állatokal, a mikrobákkal. Gondoskodom róluk, és ők rólam, pl. egy permakultúrás kert bizgelése közben. Erről más kontextusban itt írtam már. (Hihetetlen hogy már annak is öt éve.)

Viszont most, amikor a nap már egy kicsikét magasabban jár, a madarak kicsit intenzívebben trilláznak és bunyóznak, és kidugják a fejüket a fokhagymák, valami megindul… A nedvek, a fotoszintézis, és csak úgy kezdenek pattogni az elektronok és a kvantumfizika, a zöldülő, melegedő levelekben. A dátumban a hónap még csak 01., a kelen reggel még kiül a dér, és totál befagyva a tavacska, de eltelik 1-2 óra, és csak úgy folyik, áramlik minden…

Az egyszeri nőszemély pedig elkezdi érezni a bizsergést… Valami egészen elemi és zsigeri… Kimegy, szaglászik, nézelődik… Nem siet, nem kapkod, csak figyel… Érez, érzékel… Kapcsolódik csendesen.
Ezért is jó egy diverz permás kert, ahol a kert az ember táncpartnere, és nem pedig a hajcsára…

Vicces dolgok ezek az ösztönök. Évszázmilliók kódjai, amik itt is, ott is aktiválódnak. Amik építőek és pusztítóak is tudnak lenni, és amik a tudattal és a felelős döntésekkel harmonizáltan, együtt, csodák létrehozására képesek…

Csodálatos dolog ez a Földi élet…!

Mennyi időm van még hátra? Mennyi egészségem? Mennyi erőm? Mit tudok még megtanulni?

Biztosan kevesebb, mint amennyi érdekes dolog van, amit még szeretnék látni, ízlelni, érzékelni…! That is for sure… Sajnos.

A tudat egy érdekes madár… Nincs tömege, szabadon repkedhet, se színe, se szaga és mégis mindenhol ott van. Vagy ott lehet legalábbis…

A természet folyamatait látva, figyelve, azokkal kapcsolódva, táncolva, az ember lánya fejet hajt, elfogadja a múlandóságot, és boldogan lapátolja a földet az idei növények talajához…
Amíg teheti…
#Connection #PassionForLife #PassionForEarth #Permaculture

**********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

Információ képzéseinkről, eseményeinkről, tanulási lehetőségeinkről.

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer
https://tudatosoregedes.org/ozmozis/

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/