Hiszen annyira kéne…

Sokszor kérdezik ezt tőlünk, akik ápolót keresnek, ismerősök, idegenek. Miközben beszélgetünk, átbeszéljük a helyzeteket, a problémákat, gyakran szóba kerül hogy mennyire szabályozatlanok, kaotikusak és esetlegesek az idősgondozás viszonyai. Illetve az is, hogy jobb helyeken ezt az egészet profi ügynökségek szervezik, borzasztó sok munkával, stresszel, de legalább viszonylag normálisan megfizetve.

A rövid válasz, spoiler alert: mert nem ettünk meszet…

Írtunk már arról pár éve, hogy miért és mennyire jó is lenne, ha lennének jó ügynökségek Magyarországon. Sajnos azóta nemhogy nem javult a helyzet, hanem romlott.

Az eggyel hosszabb válasz: 2016 körül kezdtem, nagyjából véletlenül, magyar családoknak segíteni az ápoló-keresésben. Ekkor már idősgondoztam Angliában és írtam is erről. Akik pedig olvasták, családok, ápolók, elkezdtek informálisan írni, segítséget kérni. 2017-ben hoztuk létre a Háziápolás FB csoportot, ami az elejétől fogva zárt, és nagy erőkkel moderált tér, és aminek mostanra több mint 17.000 tagja van úgy, hogy bannolva is sajnos több ezer, és elég szigorú már a beengedés is. A személyes tanácsadások során az évek alatt százas nagységrendű családdal és ápolóval beszélgettünk. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy viszonylag elég pontosan látjuk a magyar viszonyokat. Azt is, hogy mi kellene ahhoz, hogy érdemes legyen ügynökséget működtetni, és azt is, hogy a jelenlegi viszonyok között hogy lenne ez vállalható, illetve mik a buktatók. Melyek számosak…

Arról már nem is beszélve, amit pl. Angliában, mint ápoló tapasztalok, mikor az ügynökségeket figyelem. Mármint azokat akik tényleg jól csinálják amit csinálnak, és ez nyilván nem igaz mindenkire. Az egyik ügynökség akikkel szeretek dolgozni, a napokban írt az ápolóinak. Elmesélték, hogy hogyan alakult a karácsonyuk, mennyi krízis és tűzoltási helyzet volt, és egyben meg is köszönték az ápolóknak a közreműködést. Ezt minden ápoló megkapta aki velük dolgozik, azok is, akik nem is dolgoztak most, de kommunikálnak mindenkivel. Ennél az ügynökségnél a hangulat kifejezetten családias, maximális respekt van a szereplők között. Az évek alatt sikerült elérniük, hogy jellemzően jó családok és ápolók alkotják a gondoskodási közösséget, és mindenki számíthat a másikra a nehézségek idején.

Ebben az ápolási kultúrában gyakran érzek hálát, és kissé riadt tiszteletet az ügynökség dolgozói iránt. Mert én ugye amikor leteszem a lantot, leteszem a stresszt is, és a felelősséget is. Megyek élni az életem, és csak a szépre emlékezem… De ők folyton ott vannak, mindig van valami gond valahol, SOS krízis amit meg kell oldani, váltást szerezni, vagy újratárgyalni a bért, ha romlik az ügyfél állapota. Valami MINDIG van… Mármint ha az embernek (ügynökségnek) van 1-200 ügyfele, és párszáz ápolója akikkel dolgozik. És a felelősség, az érzelmi teher óriási. Szünet. Nélkül. Éjjel. Nappal. Karácsonykor. Is.
Kinek hiányzik ez? És mennyiért hajlandó csinálni?

Mondogatom is mindig az érdekképviseleti és kutatói/akadémiai terekben, hogy nem a “sápot lehúzó gonosz kapitalistának” kéne látni azokat akik ezt a rengeteg szervezési munkát elvégzik, hanem a rendszer fontos szolgáltatóinak és minőségbiztosítóinak. És ez ugye Anglia, ahol van legális és jól kialakult kultúrája az idősgondozásnak…

Lényeg a lényeg, immár lassan 8 év tömény magyarországi tapasztalata alapján:

• Egy potenciális ügynökség szempontjából nemhogy nem javultak a viszonyok, hanem romlottak. (Hogy miért, mit jelent ez konkrétan, az majd egy másik cikk lesz talán.)
• Látjuk azt, hogy mit és hogyan kéne csinálni, és azt is, hogy milyen keretek között lenne értelme elgondolkodni egy ügynökség működtetésén. De amíg erre valaki nem kényszerül rá, addig szerintem kétszer is meggondolja, hogy erre szánja-e az idejét, ha pl. egy új társadalmi vállalkozást szeretne létrehozni.
  (Hint: ennél azért sokkal jobbat, kevésbé stresszeset és sokkal jövedelmezőbbet is ki lehet találni, és akkor nagyon finoman fogalmaztam…)
• Továbbra is azt gondoljuk, hogy közösségi megoldásokra lenne szükség a magyar viszonyok között első lépésben, de sajnos úgy tűnik, hogy erre a magyar néplélek még nem érett meg. Mármint ott, ahol a teljes politikai elit leszarja a problémát, és nem oldja meg törvényekkel, finanszírozással, és amire esély sincs a közeljövőben.

Addig pedig marad ami most van, és amibe bepillantást nyerhetünk az egyik család által megfogalmazottak alapján.

Az elmúlt évek során számtalan érintett, a témában többé-kevésbé jártas ember adott nekünk tippeket és ötleteket, hogy mit kéne _nekünk_ csinálni, vagyis hogyan csináljunk ügynökséget. Volt olyan informatikus, aki még le is cseszett, hogy mennyire hülyék vagyunk, majd ő akkor gyorsan összeüt egy kafa kis rendszert, és secpec megváltja a világot. El is tűnt már azóta. 2-3 ilyen fellobbanó kezdeményezést néztünk végig eddig, úgy, hogy már az elején lehetett látni, hogy halva született ötlet. Továbbá átlag kéthavonta levelezek olyan teljesen jószándékú családokkal, akik nyakában van az idős rokon gondozása, szívnak, és eljutnak oda, hogy kéne valamit csinálni. Nekünk…

Mi eközben sokszor elmondjuk, hogy szerintünk, sok év tapasztalatából kiindultan mi működne, de ahhoz nincs kedve azért annyira senkinek, abban részt vállalni. Ígyhát van az, ami van, ami önkéntesen vállalható. A status quo pedig dübörög. Ameddig a magyar társadalom csak addig jut el, hogy “mit kéne” csinálni, valaki másnak, és leginkább valaki más oldja meg a bajt rendszer szinten, addig sajnos csak az marad ami most: egyéni szinteken brékel és próbál boldogulni ápoló és család is, kaotikus körülmények között, visszaélésektől és etikátlanságtól hemzsegő, illegális mezőben. Ezt a mezőt pedig, felelősségteljes, hivatalos, piaci alapon boldogulni akaró ügynökségként, Maci Lacit idézve, próbálja meg rendszerbe szervezni az, akinek hat anyja van… Én kérek elnézést…

Ezúton szeretném kifejezni a tiszteletemet mindazok iránt, akik értenek az idősgondozáshoz, tudják, hogy mire vállalkoznak, és mégis beszállnak az ápolás lokális szervezésébe. Nagy segítség ez a családoknak, a hozzátartozóknak, az öregeknek, és az ápolóknak! Remélem, hogy megbecsülik a munkátokat, és anyagilag/energetikailag sem vagytok nagyon mínuszban!

**********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

Információ képzéseinkről, eseményeinkről, tanulási lehetőségeinkről.

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer
https://tudatosoregedes.org/ozmozis/

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/