Címke: Ökoszisztéma

Új történetre van szükségünk a Földdel való kapcsolatunk leírására; olyanra amely túlmutat a tudományon és a valláson

Szükségünk van egy erőteljes, új történetre, amely megmutatja, hogy nem különíthetjük el magunkat a természettől, hanem annak része vagyunk. Egy olyan történetre, amely megfelelően helyezi el az embereket a világban – tehát nem helyez bennünket a világ fölé a kiemelkedő értelmünk miatt, de azt sem gondolja, hogy az univerzum nagysága miatt jelentőségünk a világegyetemben eltörpül. Egyenlőek vagyunk mindazzal, ami létezik, társ-alkotók a fákkal és galaxisokkal és a beleinkben élő mikroorganizmusokkal, egy materiálisan és spirituálisan egyaránt fejlődő univerzumban.

Megváltani a világot ötven fölött!?

Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.

Utánunk is csak a kő marad?

Mit hagyunk utódainkra? Milyen klímát? Milyen erőforrásokat? Milyen élőhelyet és milyen konfliktusokat? Ha lesz még valaki, akinek módja lesz ezekről gondolkozni 1-2-3000 év múlva, és kiül a sziklákhoz ugyanitt, hogyan fog vélekedni az őseiről?