Nővérek, bolti eladók, postások, tanárok, ápolók, farmerek, szállítók. Gondoskodók, termelők, ellátók. Csupa alulfizetett, lenézett szakma, a társadalmi hierarchia peremén. Most hirtelenjében úgy hozta az élet, hogy kulcsdolgozók lettek. Key workers.

Ma mesélte egy cseh kutató, hogy a Csehországból Ausztriába ingázó ápolók, idősgondozók külön sávon, megállítás nélkül zúzhatnak át a határon, csak már menjenek! El kell látni az osztrák öregeket…

A természet beküldött most minket a sarokba gondolkozni. És van esély arra, hogy még hosszú hónapokig így lesz. A nem-kulcsfontosságú iparágak dőlnek össze. Emberek milliói veszítik el állásaikat világszerte, és sokezrek országszerte is. Munkahelyek, családi egzisztenciák omlanak össze és úgy tűnik nincs olyan nemzete az emberiségnek, ahol a vezetők elég jó tervvel bírnának mindennek a kezeléséhez.

Régóta mondogatják már civilek, kutatók, érdekvédők, környezetvédők, hogy máshogy kéne ezt az egészet csinálni. Az oktatásba, a gondoskodásba, a környezetvédelembe, a fenntartható élelmiszerláncokba kell társadalmilag invesztálni, ha jót akarunk magunknak. Hát, íme…

Tombol a járvány, óriási a káosz és a kilátástalanság. Eközben a szorgos kulcsdolgozók jönnek-mennek, ápolnak, kitakarnak, betakarnak, mosnak, főznek, ültetnek, vetnek, betakarítanak, hoznak, visznek, nem unatkoznak. Sokan meg is halnak közülük sajnos, pl. azok az egészségügyi dolgozók, akik másokról gondoskodnak, megfelelő védőruha nélkül.

Sok minden zajlik a szemünk előtt, sok mindent láthatunk, érzékelhetünk most, ha nem nézünk félre.

***

A civilek, a terepi kezdeményezések úgy zsonganak, mint a virágzó fákon a méhek. Négy országban követjük figyelemmel, hogy a már eddig is tevékeny emberek, terepen, milyen erővel és energiával, még az eddigieknél is magasabb fokozatban tolják amit tolnak. Maszkokat varrnak és terjesztenek, CSA-k szerveződnek, a szolidaritási projektek és mozgalmak szárnyakat kaptak. Az idősek, a sérülékeny csoportok ellátása érdekében önkéntes brigádok álltak fel a közösségekben, pl. Angliában, de Magyaroszágon is.

A járvány miatt haldokló iparágak dolgozóit segíteni kívánók és a kulcsdolgozók közösségei példátlan együttműködéseket szülnek, most, a helyzetre adott válaszként.

Elmesélek egy ilyet Máltáról:

Málta egyik fontos iparága a turizmus, ami ugye most érdeklődés hiányában elmaradt. Éttermek, szállodák tulajdonosai és dolgozói várnak tanácstalanul és fizetéstelenül.

A kormányzat beszállt és a dolgozók bérének egy jó részét állja, ezzel igyekszik elkerülni, hogy ezek az emberek az utcára kerüljenek. Illetve az is cél, hogy ha majd újra elindulhat a gazdaság, akkor még legyen valami azokból a struktúrákból, amelyek az emberek megélhetését azonnal tudják biztosítani.

Van itt egy olyan civil kezdeményezés, ami már jó ideje fogja össze a helyi farmereket, és fontos célja hogy a helyben termelt, jó minőségű élelmiszerek fogyasztását propagálja.

Egy helyi szálloda és étterem tulajdonosa most összeállt ezzel a szerveződéssel, és minden héten egy jó adag élelmiszert vásárol a saját dolgozói számára. Az étterem és szálloda dolgozói pedig ha akarnak, mehetnek önkénteskedni a farmokra, segíteni a termelésben.

Ezek ugye jobbára fiatal és progresszív emberek, akik környezettudatosak amúgy is, erősek és örülnek ennek a lehetőségnek. Én is részt veszek a projektben, együtt rendezzük a terepet a nepáli, brazil, máltai, magyar és mikor milyen arcokkal, akik épp jönnek. Illetve én szállítom hetente a zöldséget a két étterembe, és viszem vissza a zöld hulladékot a farmra, komposztálni a talajon, vagy gilisztákkal. Egy olyan rendszer ez, amiben tényleg mindenki jól jár. És az hagyján hogy az emberek, de még a környezet is.

Az utakon forgalom szinte alig, az idő szép, örömmel várnak és alapvetően vidáman osztjuk szét a friss mindenfélét a dolgozók dobozaiban. Eközben szuper-hasznosnak érzem magam, és rengeteg energiát merítek abból, hogy tudom hogy mindez nagyon jó, és így kéne hogy legyen “békeidőben is”.

***

Sokan és sokat gondolkozunk, beszélgetünk mostanában arról, hogy mi lesz majd ezután a társdalmakban, a gazdaságokban. Mi az ami visszajön a régi világból, és mi az ami nem.

Eközben pontosan lehet tudni, hogy világszerte rossz vezetők rossz döntéseket hoznak, az emberek idegesek, fölöslegesen gyilkolják egymás idegrendszerét. És van ahol viszont jó vezetők jó döntéseket hoznak, lásd Új-Zélandot.

Pontosan tudjuk, hogy a klímaváltozás, az ökológiai katasztrófa immár a körmünkre égett, sőt most már a társadalmi és a gazdasági is. Talán az utolsó lehetőséget kapta az emberiség ezzel most, hogy irányt váltson, és fenntarthatóbb irányba evickélje az össznépi hajót.

A lehetőség a kezünkben van: jó, mégjobb, rossz és mégrosszabb irányba is mehetünk.

Mi lenne, ha úgy döntenénk, hogy mégis inkább egy klassz, inspiráló, békés, fenntartható és harmonikus világot hegesztenénk össze itt a sarokba beküldve, és majd ha már kimerészkedünk? Az élet annyira rövid, és annyira szép is lehet, ha összedolgozunk ennek érdekében.

Ne hagyjátok magatokat, ha csak egy módotok van rá! Annyi mindent lehet most is csinálni! Annyira kevés kell ahhoz, hogy kedvesek legyünk inkább, és jóra használjuk amink még van. Ültessetek salátát az ablakpárkányon, kopogjatok be a szomszédhoz, kapcsolódjatok a helyi önkéntes szolgálathoz. Osszátok meg a felesleget, ha van mit. Pontosan tudom, hogy mennyire nehéz ez most, és nem is akarom kisebbíteni vagy bagatellizálni a kínokat. Krízis van, egyéni és kollektív tragédiák. Éppen ezért is nagyon fontos, hogy aki talál magában energiát, és van szándéka, az beforgassa valami közösbe, valami hasznosba.

Mi most a Tudatos Öregedésben, többféle dolgot is csinálunk, gondoskodás és élelmiszer vonalon is. Számos sportszerű és sportszerűtlen nehezítés mentén igyekszünk evickélni itt a pandémia sodrásában. Azt biztosan mondhatom, hogy itt a kilátástalanság közepén a mentális túlélés és jóllét egyik potenciális eszköze lehet az, ha valami hasznosba forgatjuk bele az aggódást és a félelmeket.

És gondoljátok csak el: mi van akkor ha most tényleg azon áll vagy bukik a jövőnk, hogy milyen új világot álmodunk, és manifesztálunk magunkak?

Soká éljenek a kulcs-dolgozók, a kulcs szakmák! Tegyük a gondoskodást, a harmonikus társadalmi és fenntartható környezeti megoldásokat az új világunk eszmei és logisztikai közepébe! Mikor, ha nem most?

Beteszek pár képet és egy videót erről a zöldséges projektről, hátha átmegy a felemelő hangulata. A videóban jól látható, hogy mennyi szállító, kajás és zöldséges mozog, más meg alig. Ezek az utcák Málta egyik legforgalmasabb részei nemkoronás időkben.

Vigyázzatok magatokra, egymásra! Sok erőt és jó érzést kívánunk mindenkinek!

*********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer
https://tudatosoregedes.org/ozmozis/

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Idős, beteg családtag ápolása, a szendvicsgeneráció önsegítő csoportja
https://www.facebook.com/groups/idosgondozassegitseg

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/

*********************************************************************************