Így indult egy éve márciusban

Második évében jár a városi permakultúrás balkon projektem. Tavaly márciusban kezdtem Máltán, a harmadik emeleten, ahol kb. 5-6 m2-nyi termőterületet tudtam kialakítani. Egy teljes évkör lement, a második elindult. A tapasztalataimról szeretnék beszámolni abból a nézőpontból, hogy egy tudatosan öregedni kívánó, középkorú ember számára mit kínálhat és mit nem, egy ilyen városi permás rendszer.

Elöljáróban elmondom, hogy a projekt egyenlege abszolút pozitív, ár-érték arányban hiper-hatékony, és beszámolok majd a negatív tapasztalatokról is.

Egyéni kontextus

Az önellátás-kiköltözés-életstratégia-életmód-jövőtervezés jellegű gondolkodás során érdemes megadni azt az értelmezési tartományt, amin az adott egyén az állításait teszi. Annak, aki több hektáron szeretne gazdálkodni, és teljesen OK neki a napi sok órás fizikai munka, nyilván értelmezhetetlen mindaz amit pl. egy városi, erkélyes/kiskerti rendszer kínálni tud. Úgy gondolom, hogy hasznos tisztában lenni azzal, hogy mi mivel jár, mennyi van benne, mi az amit kár is remélni tőle.

Kapcsolódó cikkeink:
Álmodjunk egy új világot magunknak? Itt állunk a kapui előtt…

Gépesített ökoháztartás és időskommuna. Álom-e vagy lehetséges irány?

Maguktól termő élelmiszerek, avagy “modern” életmód és minimális munkaigényű permakulturás kert

Tapasztalatom és véleményem szerint egy átlagos városi perma projekt, bár meglepően nagy hozamot tud adni, abszolút nem alkalmas az önellátást biztosítani. Viszont nagy mértékben hozzá tud járulni az egészséges táplálkozáshoz és élethez, olcsón. Emellett remek és hasznos hobbi, kifejezetten terápiás és meditatív hatású. Filléres módszer a saját mentális egészségünk támogatásában. Itt jegyzem meg, hogy ugyanez egy tanyáról, a klasszikus tanyasi létről egyáltalán nem biztos hogy elmondható: öregedő emberként, a világ végén, esetleg egyedül, a tanyasi élet kilátásai igen erős átgondolást kívánnak, de erről majd máskor.

Mik az én szempontjaim

1. 50 fölött, ha valaki tartani akarja a súlyát, és nem intenzív sportoló vagy fizikai munkás, akkor általában borzasztóan lecsökken az az élelem-mennyiség, amit túlzott súlygyarapodás nélkül fogyaszthat. (Akár felére, harmadára, napi szinten.)
2. Ugyanakkor az anyagcsere változásai miatt egyre fontosabb hogy a táplálkozás sokféle, mindenféle szükséges anyagot tartalmazó legyen. Magyarán: a sokkal kevesebb élelmet sokkal körültekintőbben kell összeválogatni, hogy minden szükséges anyag, ásvány, folyadék, vitamin bekerüljön. Nem sok üres kalóriát, vagy értéktelen táplálékot érdemes megtartani.
3. Ebből kiindultan nekem egyáltalán nem célom az _összes_ fontos élelmiszert saját magamnak megtermelni. A húst, a tejtermékeket, a tojást, a mindenféle olajos magvakat, a gabonákat eszem ágában sincs akarni megtermeli. Viszont szeretném, hogy ezeket minőségi forrásból be tudjam szerezni. De pl. a fermentáláshoz használt káposztát is inkább a bioboltban vettem, és nem kezdek el vele bénázni a teraszon, vagy a kiskertben.
4. Ami még fontos, hogy a rendszer ne igényeljen állandó felügyeletet, magára lehessen hagyni napokra. Magyarán hogy legyen szabadságom, ne legyek a termelés rabszolgája.
5. A korábbi gyerekgondozási és gondoskodási terhektől immár nem roskadozva, 50 fölött, azt pedig különösen fontosnak tartom, hogy a fizikai és mentális jóllétem és egészségem fenntartására legyen időm és energiám. Itt jegyezném meg, hogy az egészségmegőrzés kifejezetten olcsón hozzáférhető akkor, ha az embernek van ideje és energiája, olcsó helyen/rezsivel lakik, és van valamennyi stabil pénz-bevétele.
   A közhiedelemmel ellentétben nekem az a véleményem, hogy a nők jelentős része nem a pénzhiány miatt nem tud eleget a saját egészségével foglalkozni. Hanem mindazon gondoskodási terhek miatt amit a gyerekei, a férje/partnere és az idős rokonai ellátására illetve a háztartásra fordít. TÖBB MILLIÁRD NŐ ÉL IDŐSZEGÉNYSÉGBEN A FÖLDÖN.

Mi tehát akkor a cél? Vagy mi legyen?

Tudatosan és egészségesen öregedni kívánó emberként pl. ezek egészen jó céloknak tűnnek, a teljesség igénye nélkül:

1. Legyen IDŐnk. És legyen energiánk. Magunkra, tanulni, töltekezni, hasznos dolgokat csinálni, másnak örömmel adni, kedvesnek lenni, megosztani a fölösleget, közösségeinket építeni, társas kapcsolatokat ápolni, beszélgetni, inspirálódni. BÉKÉSEN, minőségi életet ÉLNI.
2. Nem rohanni, nem stresszelni, nem megszakadni. Nem benne maradni lehúzó, destruktív kapcsolatokban, közegekben, közösségekben.
3. Megfontoltan, jól, mértékkel, egészségesen táplálkozni.
4. Eleget és jól mozogni. Nem is túl sokat, nem is keveset, esetleg masszőrrel megtámogatva, rendszeres orvosi vizsgálatokkal, ha van rá keret és hozzáférés.
   Azt biztosan nem tartom jó ötletnek, hogy 50-60+ éves korban az élelmiszer önellátás érdekében, beállt derékkal és nyakkal, fájó térddel és izültekkel kelljen kapálni/gyomlálni a bioveteményesemet. De azt igen, hogy legyen lehetőségem a barátaimmal időzni és piknikezni szép helyeken, akár több napon át. Anélkül, hogy pl. azon kellene aggódnom, hogy ki eteti meg a tyúkokat… Szegény nagymamám azért nem tudott minket soha meglátogatni, mert nem volt módja otthagyni az állatait…

Mit adhat ebben a városi permakultúra?

Vannak ugye a közösségi kertek, amik szuperek tudnak lenni, ha tényleg van közösség is. De én most nem erről szeretnék írni, hanem a balkonperma lehetőségeiről. Itt ugye nem feltételnül csak a balkonra kell gondolni, hanem akár a lakóhelyünkön lévő kiskertre is, ahol maximum pár négyzetméteren, a saját örömünkre kertészkedünk, és termelünk ehető növényeket.

Az első évben felépült a balkonpermás rendszerem, ami mostanra jól be is állt. Kicsinyke körfolyamatok kialakultak, a tavalyi növények elhullajtott magjaiból már cseperedik a bazsalikom, a körömvirág, a paradicsom, a mángold, a cékla, a rukkola, a retek. Petrezselymet télen ültettem, ők most mennek épp magba. Egész “komoly” táplálék lánc is van. Sajnos. Mert ez a gyakorlatban azt is jelenti hogy sok a kártevő, levéltetvek, rovarkártevők, hernyók. De már tavaly beköltöztek a gekkók, a pókok is, és madarak is járnak ezt-azt csipegetni. A rendszer egyetlen hátránya szerintem, egy nagy permás kerthez képest, hogy ökológiailag nem annyira biodiverz/ellenálló, így sok a kártevő, amikkel kezdeni kell valamit.

Koriander és mángold, jól megférnek a cserépben és a konyhában is

Zöld, leveles növényekből, saláta és smoothie alapanyagokból túltermelés van, és snidlinggel, fűszerekkel is jól állunk. A fölösleget elajándékozom. Tavaly volt citrom és narancs is, persze csak mutatóban (kb. 2-2 kiló). Ezek növekedésének tanulmányozása és elfogyasztása inkább csak a hangulatot javította az év során… Nincsenek csodák 5-6 m2-en 🙂 . Pár hete vetettem először koriandert, mert tavaly nyáron rákaptunk a home-made salsa-ra, amihez viszont a csilit magunk termeltük, a paradicsomot és a paprikát vásároltuk. Most már szüretelhető a friss koriander.

Sok magot is fogtam, ezeket tovább akarom adni, bőven van felesleg. A konyhai hulladékot, a papírt a giliszták komposztálják. Nagy élet van a ládákban, az ő tevékenységük figyelése is nagyon érdekes és szórakoztató.

A számítógépes munkáimat kihozom a teraszra és a növénykék között dolgozom. Közben figyelgetem, hogy ki hogy van, hogy növekedik, mi a baja, minek örül. Beszélgetek velük és mesélnek, tanítanak az életről, a természet intelligenciájáról, komplexitásáról. Most is itt írok. Mélyen hiszem és tapasztalom azt, ami közhelynek is gyakori: azért is olyan sok a szorongás az emberekben, mert nincsen élő kapcsolatunk a természet körforgásaival, figyelmünk kiszakadt ezekből a ciklusokból. A balkonperma erre egyféle, nagyon alkalmas és kézenfekvő tüneti kezelés.

Tombol a gondoskodás válsága és még a covid is. Egy éve vagyunk beküldve a sarokba elmélkedni. Mindannyian, immár a saját bőrünkön is megélhettük, hogy mennyire nincs aki az öregekről gondoskodjon, mennyire sok és egyre több felelősség hárul magunkra, az öregkorunk körülményeiknek kialakításában. Mindenképpen megfontolandó megpróbálni felkészülni az elképzelhetetlenre, ahogy arról Miéna is írt a minap.

Hogyan szeretnénk biztosítani az élelmiszereket magunk számára? Hogyan őrizzük egészségünket? Hogyan vigyázzunk a testünkre annak érdekében, hogy adott esetben még 10-20-30-40 évig is megőrizhessük a mobilitásunkat? Csupa érdekes és fontos kérdés. Egy biztos: a városi, kisvárosi, balkon/kiskert permakultúra egyszerű, olcsó és nagyon klassz megoldás, még bérelt lakásban is.

3 FB csoport azoknak, akiket részletesebben érdekel a téma:
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott/
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom
https://www.facebook.com/groups/varosipermakultura

Végezetül beteszek néhány képet, feliratokkal, úgy jobban be tudom mutatni ezt a kis városi oázist.

*********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer
https://tudatosoregedes.org/ozmozis/

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Idős, beteg családtag ápolása, a szendvicsgeneráció önsegítő csoportja
https://www.facebook.com/groups/idosgondozassegitseg

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/