Család

Ápolni kell idős szeretteid? Mire érdemes figyelni 2.

Írtunk már erről itt, egyféle szempontból, ott a fókusz a bentlakásos idősgondozáson volt. A mostani posztban a hosszan elnyúló ápolású igényű rokonról való gondoskodás problémáit járjuk körül.

Van három olyan tipikus eset (sok más mellett), ami óriási terhet jelent a családoknak, és amire gyakorlatilag nincs jó megoldás, csak akkor, ha tényleg idejében elkezd felkészülni rájuk a család, legalábbis a tervezés szintjén. A fő nehézség ezekben az esetekben az, hogy a magáról gondoskodni nem tudó rokon adott esetben 10-20 évig is ápolásra szorulhat, ami anyagilag és időileg is szinte megoldhatatlan feladat az egyébként is még valószínűleg dolgozó, és egyéb ápolási terhekkel is küszködő szendvicsgeneráció tagjai számára.

A szendvicsgeneráció mi vagyunk, 40-60 körüli emberek, akik még a gyerekeikről, netán unokáikról, de már a szüleikről, netán nagyszüleikről is gondoskodnak. Közben pedig próbálnak nem megrokkanni, és a saját öregségükről is gondoskodni (egy ideális világban).

Mi ez a három markáns eset:

  1. Demencia. A rokon állapota fokozatosan romlik, egyre kevésbé tudja ellátni magát, egyre önveszélyesebb, de ezzel az állapottal még 10-20 évig simán élhet. Közben nem ritkán 24 órás felügyeletet igényel és gyakorlatilag egy percre sem lehet magára hagyni.
  2. A férfi, aki mellől a feleség váratlanul kihal. Az utóbbi időben több ilyen esetbe is belefutottam, Magyarországon és Angliában is. Ebben a jelenségben sajnos a patriarchátus egyenlőtlensége üt vissza, mikor a férfit egész életében a felesége látta el étellel, tiszta ruhával, ágyneművel, szappannal, fogkefével. A férfi azt sem tudja mi hol van a konyhában, vagy hol a mosógép, de évtizedek óta működik így a rendszerük, és senkinek nem tűnik fel, hogy a férfi ennyire életképtelen. És akkor a nő váratlanul meghal, úgy, hogy senki nem számít rá (tehát nincs átállási/felkészülési idő). Ez ugye nem a tipikus leosztás, mert a nők általában tovább élnek, így aztán tényleg váratlanul érinti a családokat egy ilyen fordulat.
    A férfi gyakorlatilag egészséges, de már nem fiatal, és elég kicsi az esélye, hogy egyik napról a másikra elkezdi feltalálni magát. Az ilyenkor magukra maradó férfiak gyakran teljesen lerobbannak, ápolatlanok, nem esznek rendesen. A családnak gyorsan kell masszív erőforrásokkal beavatkozni, ha nem akarják mindezt végignézni.
  3. Egy alapvetően jól működő házasságban, együttélésben, az egyik fél meghal, a másik fél egyedül marad, ugyanakkor a családtagok, gyerekek messze laknak, nem tudják segíteni az egyedül maradó korosodó rokont.
    Ez a jelenség is egyre gyakoribb, és talán a leginkább jól kezelhető ügy, ha idejében előre gondolkodnak a család tagjai.

Mit tehetünk, hogyan készülhetünk?

Itt most csak ötleteket adunk, a felsorolás messze nem teljes és inkább a témafelvetés, a problémáról való dialógus serkentése, a közös gondolkodás motivál a cikk megírásával, nem pedig a tanácsadás.

Leírom először a legjobb példát, amit egy angol ügyfelemnél láttam. A néninek nem voltak gyerekei és messze lakott a családjától, mikor a férje meghalt. A néni ekkor 80 éves körül volt, de teljesen fitt, önellátó, autót vezető, tökéletesen kompetens személy. Egy nagy házban laktak, amit eleve luxus lett volna tovább fenntartani neki. Volt egy nővére és annak két lánya, és nekik sokat segített még akkor, mikor a lányok kicsik voltak, tehát szerették, jól ismerték egymást, benne volt a rendszerükben az egymás segítése. A nővér és a két 50 körüli lány egymástól kb. 5-10 percre laktak, és élték a saját életüket, szoros szimbiózisban.

Mikor a férj meghalt, a néni eladta a házát és vett egy kisebbet, a három nőrokon közelében. 80 évesen, de még tök kompetensen, saját hatáskörben megoldotta a lakhatását (a korábbi otthonától messze) olyan módon, hogy felkészüljön arra az időszakra, mikor már segítségre, ellátásra szorul. De ez olyan szinten ment, mesélte, hogy direkt olyan házat választott, ahol az emeletre vezető lépcső elég széles volt ahhoz, hogy egy lépcsőlift-szék is ráférjen később. Szintén szempont volt az új lakás kiválasztásában, hogy legyen olyan külön lakrész, ahova majd egy bentlakásos ápoló beköltözhet, tehát volt erre külön szoba és külön fürdőszoba. Sokkal kisebb lett a kertje is, olyan méretű ami számára még elég tágas, de nincs túl nagy gondozási igénye. Downsizing, ez az angol kifejezés erre a folyamatra, amikor az ember kisebb, olcsóbb helyre költözik, olyanra ami támogatja az öregkori szükségleteit, ugyanakkor felszabadít forrásokat az esetleges ápolási költségekre.

A néni így közel került a rokonaihoz és volt pénze ápolót fogadni abban az időszakban, mikor már nem tudta ellátni magát. A család persze látogatta, hisz szerették és közel volt, összetartottak, de senkire nem hárult túl nagy teher. Az egész helyzet így békésen és szépen kezelhető volt, egészen a néni haláláig. A házát a két lány unokahúg örökölte, akik egyébként már tudatosan gondolkodtak a saját, akkor 91 éves, de még aktív édesanyjuk jövőjéről is. (Egyébként nagyon szép és megindító volt figyelni a két idős testvér viszonyát, de ez már egy másik történet.)

A példával azt szeretném illusztrálni, hogy mennyire más minőségben lehet kezelni a család idősgondozási kérdéseit akkor, ha mindenki előre gondolkodik és törekszik jobb megoldásokat találni.

És akkor mit tehetünk mi, a saját és az idősebb rokonaink öregedésére való felkészülésben?

  1. Őrizzük az egészségünket, fittségünket, éljünk és étkezzünk egészségesen, amennyire csak tudunk. Ez mondjuk elég alap, de innen indulunk. Öregedjünk tudatosan…
  2. Férjként, férfiként még jó előre tanuljuk meg ellátni magunkat. Ismerjük meg a háztartást, ne legyünk egyedül életképtelenek.
  3. Ha a családban van demencia, akkor figyeljük magunkat, figyeljük a jeleket és foglalkozzunk a témával. Sokmindent tehetünk a demencia késleltetésére, illetve a felkészülésre, ha már diagnosztizáltak minket, korai fázisban.
  4. Lakhatási körülményeinket még idejében gondoljuk át és adott esetben tervezzük újra. Már magatehetetlenül bekerülni egy idősotthonba nem kellemes, de lehet, hogy nem lesz más megoldása a rokonainknak, mint ott elhelyezni minket, ha a saját helyzetünket mi magunk nem orvosoljuk még időben.
    A napi 24 órás ápolást, éveken, évtizedeken át nem engedhetik már meg maguknak az emberek azok között a viszonyok között, ahol a családtagoknak maguknak is pénzt kell keresniük és a saját gyerekeikről, unokáikról is gondoskodniuk kell.
    Megfontolandó lehet még aktív korban, 50-60-70 évesen keresni egy olyan idősotthont, idősek közösségi lakhatási formáit, ahol még új barátságokra, kapcsolatokra lelhetünk. Érdemes lehet beköltözni kis, önálló apartmanokba egy idősközösségben, olyan helyen ahol pl. közösségi foglalkoztatásban saját ápolókat, nővéreket alkalmazhat az idősek közössége, költséghatékonyan.
    Igen, tudom, hogy ilyen még nincs sok Magyarországon, sőt Angliában sem, de egyrészt majd talán lesz, ahogy nő az igény, illetve meg is csinálhatjuk, létre is hozhatjuk ezt saját magunk is, idejében előre gondolkozva.

Mostanában többen is megkerestek azzal, hogy messze laknak, és az idős rokonuk ápolását nem tudják megoldani. Ez óriási probléma, főleg akkor, ha váratlanul üt be egy új helyzet, vagy bár előre látható volt a probléma, preventíven nem sikerült megoldást találni.

Amit idős rokonaink érdekében mi, előre megtehetünk

  1. Tájékozódni a lehetőségekről, otthonokról, ápolási szolgáltatásokról. A rokon lakókörnyezetében fellelhető közösségi, civil, önkormányzati megoldásokról. (Már ha van valami egyáltalán.)
  2. Megtanulni az idősgondozással kapcsolatos körülményeket és nem laikusként érkezni a térbe már egy kiszolgáltatott helyzetben, kapkodva. Enélkül igen fájdalmas helyzeteket teremthetünk magunknak, béna vitákat és megnehezítjük a jó segítők megtalálását.
    Mondok egy példát: a bentlakásos ápolókat kereső FB csoportunkban nem ritkán úgy hirdetnek a laikus családok, hogy “a bérezés napi X ezer forint, plusz lakhatás és teljes ellátás”. Ha marhára fel akarja valaki idegesíteni a bentlakásos ápolókat, akkor ezeket a kulcsszavakat kell csak leírni…
    A bentlakásos ápolásban a lakhatás és az ellátás nem plusz, hanem az az alap, és az ápolók nagyon háklisak arra, ha a munkaadók ezt nem tudják maguktól. Szintén érdemes tudni, hogy az ápoló nem takarító és nem is házvezető…
    Szóval érdemes tudni a szakszavakat, a fogalmi és tartalmi kereteket, így könnyebben talál az ember megfelelő segítőt, illetve kevésbé szolgáltatja ki magát és rokonát olyan embereknek/ápolóknak, akik a tudatlanságunkkal visszaélve jól átverhetnek minket (számos rémsztori van). Tehát érdemes előre gondolkodni, felgyúrni magunkat információkkal.
  3. Beszélgetni az idős rokonokkal, még időben, együtt gondolkodni, tervezni. Megpróbálni közös, működőképes megoldásokat kieszelni. Állami segítségre kár számítani, és nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a krízishelyzeteket megoldani nagyságrendekkel nehezebb, költségesebb és energiaigényesebb, mint előre gondolkozni.
  4. Átgondolni a saját munkáinkat, jövőnket, annak fényében, hogy ha mi magunk szeretnénk ápolni a szüleinket, akkor az hogyan lesz lehetséges térben, időben, anyagilag, stb.

Persze ezeken kívül is még számos egyéb szempont és körülmény is van, nem egyszerű történetek ezek.

Van ez a csoportunk, családok és ápolók itt tudnak egymásra találni:
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

A csoport több mint egy éve megy és már 2600 körüli tagja van. Nagyon sok visszajelzést kapunk ápolóktól és családoktól is, a magyar helyzetre vonatkozóan. Az így felgyűlt tapasztalatok alapján hoztunk létre nemrég egy új csoportot, aminek kifejezetten az a célja, hogy a családok közötti kommunikációt, eszmecserét segítse. Ehhez itt lehet kapcsolódni:
Idős, beteg családtag ápolása, a szendvicsgeneráció önsegítő csoportja
https://www.facebook.com/groups/idosgondozassegitseg/

Magyarországon még nagyon kevés szó esik az öregedésre, az idős rokonok gondozására való felkészülésről. A családok sokszor váratlanul találják magukat gyakorlatilag megoldhatatlan helyzetekben. A Tudatos Öregedés projektben célunk az is, hogy az ezzel kapcsolatos társadalmi dialógust segítsük, serkentsük, illetve hozzájáruljunk új, hatékony társadalmi struktúrák kialakításához. Úgy vélem ennek első lépése, hogy beszélgetünk, és közösen elkezdünk lehetséges megoldásokat keresni és létrehozni. Közösségi megoldásokat kell keresnünk úgy gondolom, egy olyan országban, ahol állami szerepvállalásra nem lehet számítani, és egyéni szinteken is csak kivételesen szerencsés esetekben vannak jó megoldások.

A témában bármi visszajelzésnek, javaslatnak, tapasztalat megoldásának nagyon örülünk! Érdemes lehet feliratkozni honlapunkra, ekkor az új posztokat emailben automatikusan meg lehet kapni.

Hozzászólnál? Kérdésed van?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.