Összes

A bentlakásos idősgondozás hátrányai az idős emberek és a családtagok szempontjából

Sokan gondolják azt Magyarországon, de máshol is, hogy az embereknek az a legjobb, ha az eredeti otthonaikban lehetnek öreg korukban. Ez számít jelenleg a legideálisabb megoldásnak. Ebben a cikkben igyekszem bemutatni azokat a szempontokat és körülményeket, amelyekről ritkán esik szó a témában. Ugyanakkor érdemes lehet megfontolni ha akár a rokonunk, akár magunk számára keressük a szép, harmonikus öregkort. Vagy a legalábbis élhetőt, és nem nagyon borzalmast.

Sajnos Magyarországon az idősek otthonairól általában elég sok negatív tapasztalatot lehet hallani, pozitívat ritkán. Szinte az összes otthonban hosszú várólisták és bekerülési idők vannak, virágzik a „bekerülési fekete piac”, a szolgáltatás színvonala olyan amilyen. Az ápolók kevesen vannak, túlterheltek, alulfizetettek, fáradtak. Valóban megállja a helyét az az állítás, hogy ehhez képest talán jobb az öreg embernek, ha legalább a megszokott közegében élhet és ott látja el valaki.

Kapcsolódó cikkeink:

Ápolni kell idős szeretteid? Mire érdemes figyelni

Ápolni kell idős szeretteid? Mire érdemes figyelni 2.

Csakhogy a valóságban ennek is rengeteg olyan árnyoldala van, amiről fontos beszélni. Melyek ezek?

Társadalmi kontextus:

  • Az öregeket vagy valamely családtag(ok) ápolják, (és) vagy fizetett ápolók.
  • Ha az idős ember ellátása sok időt és figyelmet igényel, akkor ez iszonyatos nagy teher lesz a családnak. Míg egy kisgyereket max. 3-5 évig kell sok időben ellátni, egy öreg embernél ez simán lehet 10-20+ év is. Ezt még elképzelni is nehéz akkor, ha nincs benne valaki.
  • Iszonyúan felemészti a kapcsolatokat az, ha éveken át kell valakiről gondoskodni. Az általában egyre jobban bezárkózó és beszűkülő öregek egyre több „értelmetlen” dolgot akarnak csinálni, és erre egyre kevésbé képesek egyedül. A saját ügyfeleim gyerekein látom, hogy milyen iszonyúan feléli őket a szüleik „rigolyáinak” relatíve türelmes szolgálata. Illetve, hogy mennyi feszültséget szülnek az ezzel kapcsolatos erőforrás-, és hatalmi-viták.
  • Ha napi pár órában fogadnak ápolót, mondjuk napi 3-4, akkor az havonta 186.000 eFT, 1500 Ft-os órabérrel. Egy igazán jó és lelkiismeretes bentlakásos ápoló havi bére ma Magyarországon 2-3-400.000 Ft + az ellátás + rezsi költsége. Ezt akár 10-20 éven át elég kevés család tudja könnyedén kigazdálkodni.
  • Általában az jellemző, hogy végül alulfizetett emberek lesznek az ápolók, akik sokan kényszerből választják ezt a munkát, így nyilván olyan színvonalon is végzik. És bár vannak nagyon kevés pénzért is nagyon-nagyon jó munkát végző ápolók, őket megtalálni és megtartani nem egyszerű. Na, és itt kezdődnek a további nagy problémák.

Mi következik mindebből, a mindennapok valóságában?

A teljesség igénye nélkül legyen itt pár megfontolandó szempont:

  1. Ha egy embernek jó élete volt, kb. úgy élhetett ahogy szeretett volna, tudott aktív lenni és élvezte a tevékenységeit, akkor ehhez képest ISZONYATOSAN nagy életminőség romlás az, amikor annyira lerobban, hogy más ellátására szorul. Ehhez képest, ha az otthonában marad és bentlakásos ápolóra szorul, akkor gyakorlatilag egy ember kénye-kedvének lesz kiszolgáltatva. Ha ez az ember mogorva, leharcolt, boldogtalan, savanyú, akkor NAGYON szomorú napok várnak az öreg emberre és a családra is. Jól ápolni, jól adni, hosszú távon csak kipihenten, felkészülten lehet…
  2. Gondoljátok csak el, hogy még egy rossz házasság is mennyire borzasztó olyan emberrel lakva, akit legalább ismerünk. De itt egyik napról a másikra random vadidegenekkel lesz az öreg összezárva, hatalmi értelemben tökéletesen kiszolgáltatva neki.
  3. A családtagok is ki lesznek szolgáltatva az ápolónak, elmondhatatlan mértékben. Ennek a mélységét is csak az tudja aki már megélte, és ez is olyan téma amiről nem sokat lehet hallani. És ez a fő oka annak is, hogy ha valaki jó és figyelmes bentlakásos ápoló, akkor nagyon könnyen találhat jó munkakörülményeket magának. Az előrelátó családok a kezüket-lábukat összetörik a jó ápolók megtartásáért. A nehéz ügyfelekénél, macerás családoknál, rossz lakhatási körülmények között, általában nem maradnak ott a jó ápolók.
  4. Amúgy is jellemző, hogy az ápoló egy idő után elmegy, felmond, saját családi vagy más ügyei miatt nem tudja tovább vállalni az öreget. Eleve jó, ha ketten vannak váltásban, netán hárman. A gyakorlatban az a jellemző, hogy a családoknak viszonylag sűrűn kell új ápolót találniuk. Illetve az öreg embereknek sűrűn kell új embert, új idegent megszokniuk a saját lakásukban, vele összezártan.
  5. Az embereknek nem csak testi, hanem lelki igényei is vannak. Ami önmagában elég triviális állítás. Ha azonban elképzeljük azt, hogy egy random idegennek kell mindezt az igényt kiszolgálni, akkor gyorsan meg lehet érteni, hogy mennyire reménytelen és lehetetlen ügy ez az egész.
    A bentlakásos ápoló dolga a test és a környezet ellátása, plusz egy alapvetően barátságos emberi készenléti jelenlét, és ennyi. Nem több. Ezzel szemben az öregeknek kézre, szemre, támaszra, szakácsra, pszichológusra, lelki társra, papra, személyi asszisztensre és varázslóra van szüksége az ápoló egy személyében, nevetséges pénzért.
  6. Az öreg ember lelki igénye nem kell, hogy szempontja legyen az ápolónak és sokszor nem is az. Erre nincs külön képzés, felkészítés, az egész teljesen esetleges. Az, hogy ebből mennyi nehézség és kín származik mind az öreg mind a család számára, az leírhatatlan és felfoghatatlan addig, amíg ezt a saját bőrén nem tapasztalják ez érintettek. Ez a tény és az, hogy az ápolók alulfizetettek, gyakorlatilag garantálja azt, hogy a bentlakásos ápolás alapvetően nem alkalmas egy bizonyos szint feletti életminőséget biztosítani. Nyilván vannak szerencsés együttállások és találkozások, nem is kevés, de nem ez az alapbeállítás. Egyszerűen a műfaj törvényszerűségeiből adódóan.

Immár ötödik éve dolgozom bentlakásos ápolóként is, Angliában. Viszonylag sok és sokféle embert ápoltam, voltam vele hetekre összezárva a lakásában. Mindenki azt szokta gondolni, hogy az ápolónak mennyire nehéz, és a közgondolkodás általában eddig jut.

Igen, az ápolónak nem könnyű. Ez egy nehéz munka, főleg akkor ha az öreg embernek sok a lelki igénye, és nem alszik jól éjjel. Csakhogy ha az ember jó munkát végez, akkor keresett munkaerő és megszabhatja azokat a körülményeket amikben a leginkább szeretne dolgozni. Végig tolja az adott munkaszakaszt, felveszi a bérét, elköszön és elmegy élni az életét, ennyi.

Ehhez képest mesélnék arról, hogy az elmúlt években mit láttam az ügyfeleim, és a családjaik életével kapcsolatosan. Összesen kettő olyan ügyfelem volt, aki lelki értelemben autonómnak volt tekinthető. Ők voltak azok, akiknek tényleg gyakorlatilag csak a testét kellett ellátni és biztosítani a barátságos, emberséges ápolói jelenlétet, a többit, a lelki igényeiket/szükségleteiket megoldották egyedül. Olvastak, nézték a tévét, hallgatták a rádiót, telefonálgattak, akármi.

Az ÖSSZES többi ügyfelemre az volt a jellemző, hogy úgy öregedtek meg, hogy nem tudták megtalálni a saját lelki békéjüket. Iszonyatos lelki és érzelmi igényük volt, óriási emberi hiányérzetek, játszmák, hatalmi és kontroll törekvések, a lelki kínjaik enyhítése érdekében. Ami amúgy is jellemzi az emberek jelentős részét, még fiatalon is. Ebben a mentális állapotban voltak beszorulva a lakásaikba, összezárva a tökidegen, akárhonnani ápolóikkal, akik adott esetben tojtak erre az egészre, volt elég bajuk amúgy is. Elvégezték a munka kötelező elemeit és nem foglalkoztak az öregek lelkével, ami egyébként nem is a dolguk. Akiknek viszont ez az élete, életük ÖSSZES napja. Otthon. Bezárva. A. Lakásba. Minden. Nap. A. Halálig.

Iszonyú nyomasztó mentális helyzet. A testük már gyenge, tehetetlen, rosszul működik. Mozogni sem feltétlen tudnak, a hallásuk, a látásuk rossz. A barátaik, ha voltak, meghaltak, lerobbantak, elbutultak. Szinte semmi nincs az életükben amit igazán várhatnak, aminek örülhetnek. Vegetálnak, szenvednek és várják a halált. Épp az egyik autonóm lelkű ügyfelem fogalmazta meg az agresszív végbélrák-diagnózisa után, hogy ő már nem akar kezelést meg élethosszabbítást. Élni akar addig amíg tud, enni jókat, és szépen meghalni. A kanapén ülve várni a halált már nem akarta túl hosszan. Ezután még fél évet élt, jól, aztán leesett a lábáról és két héten belül meghalt.

Alapvető lelki béke és megnyugvás nélkül, a lakásba zárva, egy db tökidegennel, NAGGYON SZAR tud lenni az élet… És szintén nem egy mámor a családtagoknak sem, látni mindezt, követni, kísérni, gyakorlatilag tehetetlenül. Ráadásul sokszor borzasztóan beteg, romboló, lélekölő családi dinamikák és játszmák között. Plusz intézni az újabb és újabb ápolókat, amikor azok köszönik, de inkább keresnek könnyebb ügyfelet.

És persze, vannak jobb napok, vannak azért örömök, sőt lehet mondani hogy azért ez nem ennyire szörnyű, és egyébként is a pohár félig tele van. Meg a hócipő sem teljesen.

Igen. Ez igaz. Egészen addig, amíg az ember nem a saját rokonát vagy magát találja ebben a helyzetben a mindennapok monoton sorában…

Mi következik mindebből?

Először is leszögezném, hogy ha valaki otthon akar öregnek lenni, akkor hajrá! Nyilván sokan vannak akiknek ez a dolog működik.

Ugyanakkor felvetném azt, hogy a bentlakásos ápolás, az öregen egyedüllét, az idegen ápolókkal kettesben összezártság MESSZE nem a legjobb megoldás. És még csak nem is költséghatékony. A szakmai véleményem az, hogy jó színvonalú, öregbarát, közösségi lakhatási megoldásokra van szükség, jól megfizetett és nagyon megbecsült ápolókkal. Olyan közösségekre, amelyekben az ott élők diverz csoportja lehetőséget ad a lakók lelki, érzelmi, szociális igényeinek kielégítésére. Ahol a családtagok biztosak lehetnek abban, hogy a közösség tagjai figyelik, támogatják egymást, figyelik az ápolók munkáját is és közösen tudják őrizni a saját lelki autonómiájukat.

Amihez persze arra is szükség van a jelen társadalomban, hogy az öregedő emberek még jó időben, előre gondolkodva, aktívan alakítsák ki ezeket a közösségi lakhatási helyeket a saját igényeik szerint. Optimális esetben állami/önkormányzati részvétellel, anyagi hozzájárulással, adókedvezményekkel, ösztönzőkkel.

Ápolóként, idősgondozóként módom volt onsite megismerni mind az idősotthonok, mind a bentlakásos ápolás valóságát. Öregedő emberként az tudom mondani, hogy részemről thank you, but no thank you!

Tudatosan öregedni próbáló közel 50 éves nőként pedig azt gondolom, hogy egy permakultúrás co-housing az amit szeretnék! Barátokkal, ismerősökkel, szellemi és érzelmi társakkal, hasonlóan gondolkodókkal! Sőt már el is kezdtem megtervezni, megvalósítani. Bár még nagyon az elején járunk és igen hosszú az út. Írunk majd erről is.

Ez pedig egy már működő, remek és szuper inspiráló londoni példa:

 

*********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Idős, beteg családtag ápolása, a szendvicsgeneráció önsegítő csoportja
https://www.facebook.com/groups/idosgondozassegitseg

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/

*********************************************************************************

Hozzászólnál? Kérdésed van?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.