Amikor valami lényeges változás áll be az életetekben, akár lelki, akár fizikai/testi, akár logisztikai értelemben, és úgy érzitek hogy segítségre van szükségetek, akkor honnan szereztek információt? Milyen módon választjátok ki az orvost, a segítőt? Kire hallgattok, kinek a tanácsát kéritek? Mik a módszereitek erre? Milyen stratégiákat követtek? Mi alapján döntitek el, hogy egy információ vagy személy hiteles-e?
Ezt a posztot most elsősorban azoknak írom, annak a számtalan nőnek és férfinak, akik MESSZE erőn felüli elszántsággal és helytállni próbálással igyekeznek a kapcsolatukat és a családi hajót is átsegíteni a gyerekek felnevelésén, és még jópár év van előttük, mert még viszonylag kicsik a gyerekeik.
Nemrég írtam a barátság fontosságáról, arról, hogy hogyan hatnak öregkori boldogságunkra társas kapcsolataink. Vendégszerzőnk Gillemot Katalin, aki előzőleg az öregedés dilemmáit osztotta meg, most egy szomorú esemény kapcsán arról ír, hogy a tudatos öregedés sem […]
A gondolkodás eddigi eredménye az, hogy jelenleg nincs a magyar gondolkodásban és nyelvben olyan fogalom, ami pontosan leírná azt, amit úgy érezzük hogy átélünk. Tehát adtunk mi neki egy nevet. Ez lett az Életközépi Változás, vagy Midlife Change.
40 feletti nő vagy, és még nem volt epeköved? Akkor ez a cikk értékes lehet számodra.
Egy fenntartható társadalom közlekedési rendszerének víziója, a holland gyakorlat által inspiráltan
A körültekintő felkészülés idős rokonaink gondozására, a szendvicsgeneráció számára különösen égető probléma.
Mindenesetre ma megrendeltem Joy Adamson összes könyvét, hogy immár egy másfajta szemmel olvassam őket újra. Gyerekkorom tökéletesen elfeledett álmait ideje újragondolni…
Volt egy álmom még évekkel ezelőtt. Azt álmodtam, hogy négyen ülünk egy kabrióban, lefelé megyünk egy meredek, hegyi szerpentinen. Gyönyörű az idő és a táj, igazi élmény az utazás. Egyszer csak megcsúszik a kocsi, és már zuhanunk is bele a szakadékba. A többiek rémülten sikítoznak, én meg azt mondom nekik: „Úgyis meghalunk, élvezzétek a panorámát, amíg lehet!” Velledits Dorottya írása
Nézem más idős, 90+ fölötti nők videóit, sok jógást. Élnek, virulnak. Abszolút megdőlni látszik az a sztereotípia, hogy 80 fölött már csak szerencsével élhet az ember aktív, teljes, örömteli életet.
