Az Ezüst Gazdaság az 50+ embereket veszi általában figyelembe. Egyes gazdasági becslések szerint, ha az európai Ezüst Gazdaság méretét a nemzeti gazdaságok méretéhez viszonyítjuk, akkor az USA és Kína után ez a harmadik legnagyobb a világon. Mit jelenthet mindez a tudatosan öregedni kívánó emberek számára?
Csodálatos dolog történik a világban. Az Extinction Rebellion (XR) immár több mint 150 országban, emberek millióit vonzza magába. Végre elindult a tömeges mozgalom, melynek keretében az emberek a kormányokat és az üzleti világot változásra kényszeríthetik.
Most, hogy Magyarországon immár a füge is simán beérik, sőt el sem fagy, talán érdemes lehet elmélkedni a tereink természetes hűtéséről.
A permakultúra egyszerre több vonatkozásban is megoldást ad. Hogyan?
Nyugat-Európában a privát egészségügy, az idősellátás, és a kapcsolódó szolgáltatások drágák. Ahelyett, hogy a magyar munkaerő áramlik nyugatra ellátni az öregeket, miért nem az öregeket hívjuk Magyarországra és látjuk el őket ott? Ez nemcsak a teljes magyar gondozási szektort erősíthetné, hanem jótékonyan hatna a magyar öregekre, fiatalokra és a gazdaságra is.
Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
Az értelmiség, az írástudó kezében lévő eszközökkel és lehetőségekkel jól élve gyors, és pozitív társadalmi változásokat lehet elérni.
Hogyan?
Kinga máltai tapasztalatait írta meg.
Ha valakinek gázkazán cserére van szüksége, mert a régi elromlott, akkor nagyságrendileg a költségekkel közel ugyanott van, sőt már középtávon is sokkal jobban, ha nem a gázkazán cserére megy rá, hanem épít egy napelemes rendszert.
Egy fenntartható társadalom közlekedési rendszerének víziója, a holland gyakorlat által inspiráltan
Volt egy álmom még évekkel ezelőtt. Azt álmodtam, hogy négyen ülünk egy kabrióban, lefelé megyünk egy meredek, hegyi szerpentinen. Gyönyörű az idő és a táj, igazi élmény az utazás. Egyszer csak megcsúszik a kocsi, és már zuhanunk is bele a szakadékba. A többiek rémülten sikítoznak, én meg azt mondom nekik: „Úgyis meghalunk, élvezzétek a panorámát, amíg lehet!” Velledits Dorottya írása
Szokás a vidéket, a vidékieket szidni. FB bejegyzésekben, online portálokon, ismerősök megnyilvánulásaiban most aztán különösen sokszor olvasom. Mert a vidék elmaradott… Tanulatlan… Nem progresszív… Stb.
Nyilván a vidék az oka a választások végkimenetelének is…
Vagy mégsem…?
