Nyugat-Európában a privát egészségügy, az idősellátás, és a kapcsolódó szolgáltatások drágák. Ahelyett, hogy a magyar munkaerő áramlik nyugatra ellátni az öregeket, miért nem az öregeket hívjuk Magyarországra és látjuk el őket ott? Ez nemcsak a teljes magyar gondozási szektort erősíthetné, hanem jótékonyan hatna a magyar öregekre, fiatalokra és a gazdaságra is.
Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
Szokás a vidéket, a vidékieket szidni. FB bejegyzésekben, online portálokon, ismerősök megnyilvánulásaiban most aztán különösen sokszor olvasom. Mert a vidék elmaradott… Tanulatlan… Nem progresszív… Stb.
Nyilván a vidék az oka a választások végkimenetelének is…
Vagy mégsem…?
Mi a permakultúra? Elsősorban egy szemlélet, egy megközelítés, egy fogalmi keret, amivel a körülöttünk levő világot szemléljük és értelmezzük. Ilyenformán nagyon sokféle választ lehet hallani gyakorló permás emberektől, attól függően, hogy ki-ki mire helyezi a fő hangsúlyt.
Ebben a cikkben a Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodást (Community Supported Agriculture, CSA) szeretném bemutatni azok számára, akik ezt nem ismerik, vagy ha netán ismerik is a dobozos rendszereket, de nem gondolkoztak még ennek strukturális jelentőségéről.
