Hogyan szeretnénk biztosítani az élelmiszereket magunk számára? Hogyan őrizzük egészségünket? Hogyan vigyázzunk a testünkre annak érdekében, hogy adott esetben még 10-20-30-40 évig is megőrizhessük a mobilitásunkat? Csupa érdekes és fontos kérdés.
Mi a Tudatos Öregedésben azt gondoljuk és azt valljuk, hogy a régi megoldások mindenképpen újragondolásra és méginkább markáns modernizációra szorulnak. A saját, elemi érdekünk nekünk, öregedő, középkorú embereknek, hogy immár tényleg szembenézzük a jelen kor realitásával és a várható jövőnk kilátásaival.
A korábbiaknál mégtöbben szorulnak segítségre, akár anyagi, akár érzelmi értelemben. Minden csepp valódi és őszinte szépségre, békére, kedvességre és jó szóra szüksége van most a társadalomnak annak érdekében, hogy az új normálisból esetleg többet hozzunk ki, mint a régiből.
Lassan már az emléke is megkopik a korábbi mindennapoknak. Hetek óta a lakásokba zárva, vagy kulcs-dolgozóként sürgölődve, sok lehetőség nyílik átgondolni, hogy hogyan szeretnénk innen tovább menni a társadalmainkkal.
Hiába várjuk el az öreg emberektől, hogy maradjanak otthon, ha nincs segítségük! Valahogyan be kell vásárolniuk. Hogyan segíthetünk mi ebben?
Az öregkorra felkészülni, tudatossággal, előre gondolkozva biztosan nem rossz ötlet. Ebben a cikkben egyfajta lehetőséget járunk körül: co-housing, ökotudatosan, közösségben, kis ökológiai lábnyommal, napelemmel.
Nyugat-Európában a privát egészségügy, az idősellátás, és a kapcsolódó szolgáltatások drágák. Ahelyett, hogy a magyar munkaerő áramlik nyugatra ellátni az öregeket, miért nem az öregeket hívjuk Magyarországra és látjuk el őket ott? Ez nemcsak a teljes magyar gondozási szektort erősíthetné, hanem jótékonyan hatna a magyar öregekre, fiatalokra és a gazdaságra is.
Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
Szokás a vidéket, a vidékieket szidni. FB bejegyzésekben, online portálokon, ismerősök megnyilvánulásaiban most aztán különösen sokszor olvasom. Mert a vidék elmaradott… Tanulatlan… Nem progresszív… Stb.
Nyilván a vidék az oka a választások végkimenetelének is…
Vagy mégsem…?
Mi a permakultúra? Elsősorban egy szemlélet, egy megközelítés, egy fogalmi keret, amivel a körülöttünk levő világot szemléljük és értelmezzük. Ilyenformán nagyon sokféle választ lehet hallani gyakorló permás emberektől, attól függően, hogy ki-ki mire helyezi a fő hangsúlyt.
