Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
Az értelmiség, az írástudó kezében lévő eszközökkel és lehetőségekkel jól élve gyors, és pozitív társadalmi változásokat lehet elérni.
Hogyan?
Kinga máltai tapasztalatait írta meg.
Üdítő élmény olyan sikeres kezdeményezésről olvasni, amely egyszerre kínál megoldást az időskori elmagányosodásra, a fenntartható lakhatásra és a természettel való békés együttműködésre. Pedig épp ezt valósította meg Hollandiában egy elszánt, zömében nyugdíjas […]
Nemrég írtam a barátság fontosságáról, arról, hogy hogyan hatnak öregkori boldogságunkra társas kapcsolataink. Vendégszerzőnk Gillemot Katalin, aki előzőleg az öregedés dilemmáit osztotta meg, most egy szomorú esemény kapcsán arról ír, hogy a tudatos öregedés sem […]
Alapvetően hálás vagyok az életemért és ezt gyakran tudatosítom is magamban. Ilyenkor emlékeztetem magam arra is, hogy a hely, a család, a kor, amibe születtem nem az én érdemem, hogy a bőrszínemhez […]
Egy fenntartható társadalom közlekedési rendszerének víziója, a holland gyakorlat által inspiráltan
A körültekintő felkészülés idős rokonaink gondozására, a szendvicsgeneráció számára különösen égető probléma.
Vendégszerzőnk egy hosszú és sikeres szakmai úttal a háta mögött a nyugdíjas évei elején járva osztja meg dilemmáit a saját öregedésével kapcsolatban. Olvassátok szeretettel írását.
Ez volt az első hozzászólás egy holland cikk alatt, amelyet egy Hollandiában élő magyarokat összefogó facebook csoportban osztottam meg. A hozzászóló még akkor is sérelmezte, hogy nem fordítja le neki senki miről […]
Volt egy álmom még évekkel ezelőtt. Azt álmodtam, hogy négyen ülünk egy kabrióban, lefelé megyünk egy meredek, hegyi szerpentinen. Gyönyörű az idő és a táj, igazi élmény az utazás. Egyszer csak megcsúszik a kocsi, és már zuhanunk is bele a szakadékba. A többiek rémülten sikítoznak, én meg azt mondom nekik: „Úgyis meghalunk, élvezzétek a panorámát, amíg lehet!” Velledits Dorottya írása
