
Hogyan szeretnénk biztosítani az élelmiszereket magunk számára? Hogyan őrizzük egészségünket? Hogyan vigyázzunk a testünkre annak érdekében, hogy adott esetben még 10-20-30-40 évig is megőrizhessük a mobilitásunkat? Csupa érdekes és fontos kérdés.
Hogyan szeretnénk biztosítani az élelmiszereket magunk számára? Hogyan őrizzük egészségünket? Hogyan vigyázzunk a testünkre annak érdekében, hogy adott esetben még 10-20-30-40 évig is megőrizhessük a mobilitásunkat? Csupa érdekes és fontos kérdés.
Mi a Tudatos Öregedésben azt gondoljuk és azt valljuk, hogy a régi megoldások mindenképpen újragondolásra és méginkább markáns modernizációra szorulnak. A saját, elemi érdekünk nekünk, öregedő, középkorú embereknek, hogy immár tényleg szembenézzük a jelen kor realitásával és a várható jövőnk kilátásaival.
A korábbiaknál mégtöbben szorulnak segítségre, akár anyagi, akár érzelmi értelemben. Minden csepp valódi és őszinte szépségre, békére, kedvességre és jó szóra szüksége van most a társadalomnak annak érdekében, hogy az új normálisból esetleg többet hozzunk ki, mint a régiből.
Lassan már az emléke is megkopik a korábbi mindennapoknak. Hetek óta a lakásokba zárva, vagy kulcs-dolgozóként sürgölődve, sok lehetőség nyílik átgondolni, hogy hogyan szeretnénk innen tovább menni a társadalmainkkal.
Csodálatos dolog történik a világban. Az Extinction Rebellion (XR) immár több mint 150 országban, emberek millióit vonzza magába. Végre elindult a tömeges mozgalom, melynek keretében az emberek a kormányokat és az üzleti világot változásra kényszeríthetik.
Az öregkorra felkészülni, tudatossággal, előre gondolkozva biztosan nem rossz ötlet. Ebben a cikkben egyfajta lehetőséget járunk körül: co-housing, ökotudatosan, közösségben, kis ökológiai lábnyommal, napelemmel.
Most, hogy Magyarországon immár a füge is simán beérik, sőt el sem fagy, talán érdemes lehet elmélkedni a tereink természetes hűtéséről.
A permakultúra egyszerre több vonatkozásban is megoldást ad. Hogyan?
Nyugat-Európában a privát egészségügy, az idősellátás, és a kapcsolódó szolgáltatások drágák. Ahelyett, hogy a magyar munkaerő áramlik nyugatra ellátni az öregeket, miért nem az öregeket hívjuk Magyarországra és látjuk el őket ott? Ez nemcsak a teljes magyar gondozási szektort erősíthetné, hanem jótékonyan hatna a magyar öregekre, fiatalokra és a gazdaságra is.
Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
Az értelmiség, az írástudó kezében lévő eszközökkel és lehetőségekkel jól élve gyors, és pozitív társadalmi változásokat lehet elérni.
Hogyan?
Kinga máltai tapasztalatait írta meg.