Volt egy álmom még évekkel ezelőtt. Azt álmodtam, hogy négyen ülünk egy kabrióban, lefelé megyünk egy meredek, hegyi szerpentinen. Gyönyörű az idő és a táj, igazi élmény az utazás. Egyszer csak megcsúszik a kocsi, és már zuhanunk is bele a szakadékba. A többiek rémülten sikítoznak, én meg azt mondom nekik: „Úgyis meghalunk, élvezzétek a panorámát, amíg lehet!” Velledits Dorottya írása
Szokás a vidéket, a vidékieket szidni. FB bejegyzésekben, online portálokon, ismerősök megnyilvánulásaiban most aztán különösen sokszor olvasom. Mert a vidék elmaradott… Tanulatlan… Nem progresszív… Stb.
Nyilván a vidék az oka a választások végkimenetelének is…
Vagy mégsem…?
Kulcsszavak: permakultúra, feminizmus, ökotudatosság, tudatos öregedés, női közösség, női erő, befelé figyelés, pihenés, lazulás, még több pihenés, töltekezés, inspiráció, szellemi szárnyalás, tájak. Nap, tenger, szél, sziklák. Tűz, víz, levegő, föld. Kapcsolódás, kikapcsolódás.
Mi a permakultúra? Elsősorban egy szemlélet, egy megközelítés, egy fogalmi keret, amivel a körülöttünk levő világot szemléljük és értelmezzük. Ilyenformán nagyon sokféle választ lehet hallani gyakorló permás emberektől, attól függően, hogy ki-ki mire helyezi a fő hangsúlyt.
Ebben a cikkben a Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodást (Community Supported Agriculture, CSA) szeretném bemutatni azok számára, akik ezt nem ismerik, vagy ha netán ismerik is a dobozos rendszereket, de nem gondolkoztak még ennek strukturális jelentőségéről.
