Csodálatos dolog történik a világban. Az Extinction Rebellion (XR) immár több mint 150 országban, emberek millióit vonzza magába. Végre elindult a tömeges mozgalom, melynek keretében az emberek a kormányokat és az üzleti világot változásra kényszeríthetik.
2050-re a világ várhatóan nagyon megváltozik. Mik a várható kilátásaink? Mik a várható lehetőségeink? Akarunk-e jogot és lehetőséget magunknak, az asszisztált, önkéntes halálhoz?
Ülök a klinika várójában. A fejem tiszta kába, tegnap este óta nem ettem és nem ittam semmit. Az előbb a regisztrációnál ülő kedves nő elkérte az igazolványomat, én pedig a jogosítvány helyett […]
Nekünk magyaroknak gyakorlatilag ismeretlen a tenger, pláne a máltai. Vigyázzatok magatokra ha idejöttök nyaralni és ne menjetek bele, ha nem nyugalmas! És mondjátok ezt el a fiataloknak is!
Ez lehetne a szlogenje annak a szupermarketnek Vlijmenben (Hollandia), amelyikben külön “csevegő kasszát” hoztak létre idősek számára. Hollandiában, sok más országhoz hasonlóan, az 55 év felettiek majdnem fele találkozik rendszeresen a magányosság […]
Szükségünk van egy erőteljes, új történetre, amely megmutatja, hogy nem különíthetjük el magunkat a természettől, hanem annak része vagyunk. Egy olyan történetre, amely megfelelően helyezi el az embereket a világban – tehát nem helyez bennünket a világ fölé a kiemelkedő értelmünk miatt, de azt sem gondolja, hogy az univerzum nagysága miatt jelentőségünk a világegyetemben eltörpül. Egyenlőek vagyunk mindazzal, ami létezik, társ-alkotók a fákkal és galaxisokkal és a beleinkben élő mikroorganizmusokkal, egy materiálisan és spirituálisan egyaránt fejlődő univerzumban.
Az öregkorra felkészülni, tudatossággal, előre gondolkozva biztosan nem rossz ötlet. Ebben a cikkben egyfajta lehetőséget járunk körül: co-housing, ökotudatosan, közösségben, kis ökológiai lábnyommal, napelemmel.
Nyelvtanulás? Utazás? Önkéntesség? Világlátás? Szinte ingyen? Avagy mire is vágyhat az ember az Életközépi Változás során vagy után, és mit tanulhatunk a fiatalabb generációktól.
Nyugat-Európában a privát egészségügy, az idősellátás, és a kapcsolódó szolgáltatások drágák. Ahelyett, hogy a magyar munkaerő áramlik nyugatra ellátni az öregeket, miért nem az öregeket hívjuk Magyarországra és látjuk el őket ott? Ez nemcsak a teljes magyar gondozási szektort erősíthetné, hanem jótékonyan hatna a magyar öregekre, fiatalokra és a gazdaságra is.
Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
