Érdekes figyelni, hogy az új generációk milyen egyéni és társadalmi válaszokat adnak a rájuk nehezedő társadalmi nyomásokra, az idősebb generációk elvárásaira. Egy ilyen új válasz és jelenség, a “csendes kivonulás”, vagy “quiet quitting”.

Az osztályharcnak, a generációk közötti harcnak, a nemek közötti harcnak sokféle arca van. Az erőforrásokért megy a küzdés, és azért, hogy a kulimunkákat ki, miért és mennyiért végezze, ki az aki megúszhatja. Akkor is így van ez, ha a vita változatos ideológiákba és narratívákba van csomagolva. A nap végén mégiscsak leginkább a materiális valóságban felmerülő nehézségek balhéjának elvitetéséről szólnak a huzakodások.

Ebből a nézőpontból nézve, az egyébként is erősen változó világunkban a passzív ellenállásnak mintha egyre nagyobb szerepe és hatása lenne. Évek óta növekvő tisztelettel és elismeréssel figyelem a tudatosan gyerektelen fiatalok mozgalmait világszerte, és Magyarországon is. Egyre többen mondják ki, hogy akármilyen okból is, de nem vállalnak gyereket.

Azt ugye már régóta tudjuk hogy a nőket, de a felelős férfiakat is, a gyerekeiken keresztül tartja sakkban a rendszer. Mostanra rogyadoznak az oktatási rendszerek, az egészségügyi rendszerek, a gondoskodási/idősellátási struktúrák. Nincs elég orvos, nővér, tanár, ápoló. Akik meg még vannak, tanárok, ápolók, éhbéren tengődnek. Fiatal tanárok mesélik, hogy a fizetésükből még egy albérletet sem tudnak fenntartani, nemhogy lakást venni és gyereket vállalni… A kormányzatok nagyívben, és látványosan leszarják a gondoskodókat. Ebben a mozgástérben keresik útjukat az új generációk.

Hála viszont sok-sok embernek, immár egyre több nőnek tud lenni saját egzisztenciája, gazdasági és logisztikai autonómiája. Egyre több fiatal, nő és férfi egyaránt mondja: nem kívánnak rabszolgasorban tengődni. Minőségi, nem túlhajszolt, nem nélkülöző életet akarnak. Egyébként is ez a legjobb válaszuk a klímaváltozásra. Eközben sok régivágású boomer hüppög, és mérsékelten meggyőző “érveket” hajtogat a gyerekvállalás mellett. Netán simán csúsztatnak, bűvészkednek a statisztikákkal. Sokan közülük részben pont azért, mert remekül megélnek ezeknek a nézeteknek a hangoztatásából, vagy mert nehezen néznek szembe a mindennapjaik gondoskodási terhei között azzal, hogy lehet, lehetne, lehetett volna máshogy is csinálni.

Mondjuk ez a fiatalokat, amennyire látom, nyomokban is alig érdekli. Csendesen kivonulnak, passzívan ellenállnak a nyomásnak, élik az életüket. Turizmusból élő helyeken a nyugis “Dinky szezon” szeptemberben, a sulikezdés után indul…

Van most egy viszonylag új jelenség, úgy hívják “Quiet quitting”. Abból áll, hogy a fiatalok bemennek ugyan dolgozni, de az ég egy világon semmi pluszt nem tesznek bele a munkába, mint amennyi a minimum.

A BBC-n néztem erről egy műsort, azt mesélem el amit ott mondtak a középkorú elemzők, kissé zavartan nevetgélve. A riporter kérdése az volt, hogy vajon ez mennyiben különbözik, különbözik-e egyáltalán attól, ami mindig is volt: hogy az emberek bemennek a munkahelyükre, és lazsálnak. A válasz nagyon érdekes: ez most más. A covid alatti nagyobb szabadság miatt, meg amúgy is, a fiatalok már nem hajlandóak megszakadni a munkahely és a gazdasági elit oltárán. Minőségi életet akarnak.

Jim Harter, chief scientist for Gallup’s workplace and well-being research, said workers’ descriptions of “quiet quitting” align with a large group of survey respondents that he classifies as “not engaged”—those who will show up to work and do the minimum required but not much else. More than half of workers surveyed by Gallup who were born after 1989—54%—fall into this category. 
https://www.wsj.com/articles/if-your-gen-z-co-workers-are-quiet-quitting-heres-what-that-means-11660260608?mod=article_inline

Azt is mondta az elemző, hogy ettől a jelenségtől most eléggé tartanak a cégek. Főleg azok akik tudják, hogy nyúzzák a dolgozóikat, szívják a vérüket. (Korábban ugye, az én fiatal koromban, még “divat” volt napi 14 órát gályázni a multiknál, és jópénzzé tenni a lelket. De ez mostanra változik. Ezt én mondom nem az elemző.)  Valójában az történik, hogy az új generációk tudatosabban és hatékonyabban védik a határaikat. Tudatosodnak a munkavállalók, és hatékonyan ellenállnak a kizsákmányolásnak.

A digitális nomádok, a kivonulók mozgalmai már egy ideje hangosak. Ők azok akik az egész rendszert a hátuk mögött hagyják, és nem is helyezkednek el ilyen “hagyományos” munkahelyeken. A “Quiet quitting” most új szint: nem hagyják ott a munkahelyet, csak jól meghúzzák a határaikat. Az elemző azt is mondta, hogy a jelenség hatására elég jól elválik majd, hogy mely cégek/munkahelyek nyújtanak rendes körülményeket, jó munkákat és elismerést a dolgozóiknak. Ők azok, akiket nem fog érinteni a csendes kivonulás, mert dolgozóik motiváltak, nem lesarcoltak, és örömmel csinálják a munkájukat. De a rossz munkahelyek gondban lesznek. Milyen érdekes fordulat ez pl. az osztályharc szempontjából, nem? A szakszervezeti mozgalom döcög, eközben létrejön egy új, masszív és tudatos tömeg, az új generációkban. Akik úgy állnak ellent a kizsákmányolásnak, hogy még csak meg sem lehet őket nagyon fogni. Miközben a rossz munkakörökben számtalan helyen borzalmas munkaerőhiány van.

Az angolszász világban a csendes kivonulás most fontos témája a társadalmi dialógusnak. Cégvezetők, coachok, boomerek, a rendszer fenntartói és haszonélvezői csűrik-csavarják az értelmezéseket. Pont úgy mint azok, akik a gyerekvállalással kapcsolatosan próbálják a fiatalok társadalmi válaszait megakadályozni.

Pedig amivel nekünk boomereknek igazán érdemes foglalkozni az az, hogy megismerjük és megértsük az új generációk mozgalmait. Ezek lehetnek simán láthatatlanok, a figyelmetlen szemek számára. Szóval célszerű erősen nézni. #láthatatlanstruktúrák.
Masszív társadalmi tendenciákat, véleményem szerint amúgy sem lehet megfordítani. Mert bár felül a gálya, azért a víz az úr. Megérteni, megismerni lehet őket, és maximum úgy hatni rájuk, hogy az egy fenntarthatóbb jövőkép és vízió céljait is szolgálja. A tudatos gyerektelenek és a csendes kivonulók mozgalmai is egyre erősödnek, bármennyire is kapálóznak az öregek.

Mi következik mindebből a saját, tudatos öregedésünkre nézve?

Sok minden. Tudhatjuk, hogy egyre kevesebb fiatal tart el egyre több öreget. Tudhatjuk, hogy egyre kevesebb fiatalt lehet behúzni a rendszer csapdájába, egyre kevesebben húzzák magukra a gondoskodási válság “áldásait”. Egyre kevesebb a tanár, az ápoló, a gondoskodó.  A meglévő középkorú gárdák a nyugdíjkorhatárt várják, utánpótlás gyakorlatilag nincs. Tudhatjuk, hogy leginkább annak lesz idős korban ellátása, aki ki bírja fizetni.

Mi pedig szépen ütemesen öregszünk, egyre közelebb kerülünk ahhoz a korunkhoz, amikor már ezeknek a fiataloknak a jóindulatától fog függeni a mindennapjaink minősége. Egyrészt egyre égetőbb a saját öregkorunk materiális és mentális körülményeinek tudatos alakítása. Másrészt egyre érdemesebb jobban odafigyelni a fiatalok véleményeire, és megpróbálni intergenerációs szinten kialakítani azokat az új kompromisszumokat, melyek elfogadhatóak az ő számukra is. Sajnos azonban ennek még nagyon kevés jele van. 

A fiatalok, sokan, és egyre többen kivonulnak. Nem vesznek részt annak a fenntarthatatlan, kizsákmányoló, kíméletlen, és természetpusztító társadalomnak a fenntartásában, amit a szüleik, nagyszüleik próbálnak rájuk lőcsölni. Tartják a határaikat, és igazuk van. Olyan tények és tendenciák ezek, melyeket figyelmen kívül hagyva, elég nehéz helyzetbe manőverezzük magunkat öregségünkre.

*********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer
https://tudatosoregedes.org/ozmozis/

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Idős, beteg családtag ápolása, a szendvicsgeneráció önsegítő csoportja
https://www.facebook.com/groups/idosgondozassegitseg

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/