Életközépi Változás

Életközépi Változás vagy Kapuzárási Pánik? Midlife-Change vagy Midlife-Crisis?

Szültünk magunknak egy fogalmat: Életközépi Változás. Erről szeretnék most írni.

Elmesélem először, hogy hogy jutottunk a fogalomig. Én a saját életemben 2015 körül kezdtem erősebben érzékelni, hogy valami történik. Ekkor 44 éves voltam. Testi, lelki, érzelmi tüneteket egyaránt észleltem magamon. Aztán ezek sokasodtak is, egyik a másikba gabalyodott. Elég tudatosan élek, testi és lelki szinten is, így már az elejétől fogva figyelgettem a jeleket, próbáltam őket értelmezni, reagálni rájuk. Ha testi tünetem volt/van, azt igyekszem kezelni, pl. azt figyeltem meg, hogy sokkal többet görcsöl a lábfejem, tehát szedek rá Mg-ot. Ilyesmik.

Miután egy ideje már figyeltem a tüneteket, összeraktam, hogy ez akkor a klimax. Arról nem volt sok részletes információm, hogy mi a klimax pontosan, hogy zajlik, mik a tünetei, mire lehet számítani. Ekkor kezdtem el ezeket kitanulni, próbálni megérteni. Nagyon sok mindent elolvastam amit a neten találtam, és a testi tünetek szintjén elég jól képbe is kerültem a folyamatokról. Ugyanakkor a lelki, érzelmi folyamatokkal kapcsolatosan bármit olvastam, mindig az volt a véleményem, hogy ez nem így van, ez hamis, téves, rossz, hiányos megközelítés. Hiányzik belőle valami ami tök lényeges, és mintha pont a lényege lenne az egésznek.

Közben megszültük a Tudatos Öregedés projektet Milénával, és egészen sokat beszélgetünk ezekről a kérdésekről ketten is, meg a közösségeinkben is. A gondolkodás eddigi eredménye az, hogy jelenleg nincs a magyar gondolkodásban és nyelvben olyan fogalom, ami pontosan leírná azt, amit úgy érezzük hogy átélünk. Tehát adtunk mi neki egy nevet. Ez lett az Életközépi Változás, vagy Midlife Change.

Jelenleg ott tartunk, hogy azt feltételezzük, hogy ez egy törvényszerűen bekövetkező fejlődési fázisa az emberi lényeknek, illetve az hogy ki mit kezd ezzel, már nagyon sokféle lehet.

DE erről így, ilyen módon nincsen szó, közösségi dialógus.

Mi az ami helyette van:

  1. Azt észleli a társadalom, hogy valami van, és amikor nagyon furcsán viselkedik valaki, akkor rámondja, hogy “Kapuzárási Pánik”, Midlife Crisis. Vagy hogy “Klimax”! “Öregszik és bedilizett”! Ilyesmik.
  2. Amikor a középkorú férfiak motort vásárolnak és új szeretőt, a nők elkezdenek ezo klubbokba járni, vagy őrülten edzeni, akkor könnyedén rámondja a társadalmi ítélet: “Kapuzárási pánik!”
  3. A nők esetén a tüneteket az orvosi világ vagy egyesével kezelgeti, vagy rámondja hogy klimax és jöhet a hormonpótlás.

Ezek viszont mind olyan nyelvi, fogalmi keretek, amelyekben a külső szemlélő írja le, jellemzi, ítéli meg az emberek megváltozott viselkedéseit, testi tüneteit.

Ugyanakkor nagyon kevés olyan írás van, amiben a folyamatot maga a megélője írná le és értelmezné, adna neki nevet. Ez valójában nem is feltétlenül meglepő. A 40+ generációkat a társadalom korábban már öregnek tartotta, nem érdemeltek különösebb figyelmet. Most viszont az én generációm már egyre tudatosabb, jobban figyel az egészségére, a saját igényeire. Sokan vagyunk olyanok akik igyekszünk autonóm és kompetens életet élni a lehetőségeinkhez mérten, aminek feltétele hogy kapcsolatban legyünk a saját folyamatainkkal, ne sodródjunk.

Mivel ennek az életszakasznak még nincs leírt nyelvi kerete, ezeket úgy gondolom még csak most fogja megszülni a társadalmi dialógus folyamata. Vizsgáljuk a tüneteinket, a folyamatainkat, igyekszünk reflektálni, értelmezni és lehetőleg nem félre-értelmezni amiket találunk.

Itt tartunk most.

A munkahipotézisünk az, hogy az Életközépi Változás egy sok éven át tartó folyamat, nőket és férfiakat egyaránt érint, és az, hogy milyen módon megyünk rajta végig, alapvetően meghatározza az életünk második felének a milyenségét. Ez az az időszak, amiben az ember az élete első felének tapasztalataiból merítve tudatosan, vagy nem-tudatosan, de megírja az élete második felének az elvi forgatókönyvét.

Amiket eddig találtunk

A nőknél ugye mindig a klimaxot szokták emlegetni, mármint a konkrét hormonális átalakulást, amiben a nő abbahagyja a menstruálást. Nekem a saját megfigyelésem az, hogy ez valójában nem erről szól, sőt nem is ezzel indul és nem is ezzel fejeződik be. Maga a folyamat sokkal mélyebb, szerteágazóbb és sokszintűbb, csak az egyik eleme az ivari működés átalakulása.

Azt feltételezem, hogy ez nem is elsősorban hormonális eredetű, az is inkább csak okozat. Ha fogadni kéne arra fogadnék, hogy ez sokkal mélyebbről indul, akár genetikai, akár spirituális szinten. Ezt abból gondolom, hogy több nővel is beszélgetve kirajzolódik, hogy ezek a folyamatok már sokkal előbb elkezdődnek, semmint hogy a havi ciklus óramű pontos működése egyáltalán változna. Erre szokták mondani a “klimax” keretében értelmezve, hogy a pre-menopauza. Én azt élem meg, hogy ez pont fordítva van. Az ember elkezd változni, lelkileg, érzelmileg, testileg. Változik-változik, aztán egy ponton az ivari működése is változik de ez csak részfolyamat.

Ami valójában történik, ahogy a folyamat lezajlik egyébként, az lelki értelemben nagyon ismerős. Kétszer éltem már át hasonlót az életem során. Egészen pontosan olyan az érzés, mintha pl. egy hernyó bebábozódna, a bábban teljesen szétesne, átalakulna, és a végén kikelne belőle valami egészen más kinézetű és jellegű lény, mint ami előtte volt. Az első ilyen időszak a kamaszkor volt, a második miután szültem. Nehéz ezekről így beszélni, mert tényleg annyira nincs kultúrája.

Arra emlékszem, hogy a kamaszkori folyamataim egyáltalán nem voltak tudatosak, csak az érzésre emlékszem, erre a bábban lévő szétesett állapotra, ami után egészen más ember voltam már mint előtte. És mindig melegem volt, ugyanolyan hőhullámok formájában, mint most is. A gyerekből felnőtt lett.

A szülés után már tudatosabb voltam, és jobban ráláttam a folyamatra, de még az is elég ösztönösen zajlott. Ott is emlékszem az érzésre, és emlékszem, hogy erről már beszélgettem is akkor a barátaimmal, hogy olyan mintha a hernyó bebábozódott volna és átalakult volna valami egészen mássá.

Most ugyanez az érzés.

Ami új:

  1. Elég sok tapasztalatom van már saját magamról, a saját működéseimről. Illetve a világról is, a közegről, a környezetről, a társadalomról, abban a saját lehetőségeimről, kereteimről. Ez sem kamaszként, sem friss anyaként egyáltalán nem volt így.
  2. Sokkal magabiztosabb vagyok és jobban hagyatkozom a belső hangjaimra. Mivel van már tapasztalásom arról, hogy hihetek magamnak, így merek hagyatkozni az intuícióimra. Erre egyébként szükség is van, mert eddig ez a legnehezebb folyamat a három közül.
  3. Sokkal több csendre és egyedüllétre van szükségem mint eddig bármikor. Egyszerűen követeli a folyamat a figyelmet, a befelé figyelést, a belső csendet. Ezt egyébként többen is mondták már, hogy ők is hasonlóan vannak, a Tudatos Öregedéses közösségekben, a baráti körökben.
  4. Sokkal erősebben kijön, mint eddig bármikor, hogy fontos elengedni a tudati kontrollt és bizalommal lenni a folyamat iránt. Olyan mélyek ezek a változások, annyira a test és a lélek mélyéből indulnak, hogy pusztán kognitív szintről akarva vezérelni szerintem egyrészt lehetetlen, másrészt irtó korlátozó és káros is.

Ezek persze csak megfigyelések, hipotézisek, tapogatózások, keresgélések a sötétben. A folyamat zajlik, járja az útját, igazából nem lehet tudni, hogy mire fog kifutni.

Jelenleg azt gondolom, hogy az a legjobb stratégia, ha:

  1. A lehetőségeimhez képest mindet megteszek a testem egészségéért és a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenésért.
  2. Nyitott vagyok az új inspirációkra, tanulok, figyelek kifelé is, de olyan módon, hogy az muníciót hozzon a belső folyamatokhoz.
  3. A lelki és érzelmi szinten zajló folyamatokat, az ezzel kapcsolatos érzéseket igyekszem pontosan észlelni, reflektálni rájuk. Figyelni, hogy mit mondanak, mit közvetítenek, mit üzennek, mire tanítanak, és ezek alapján meghozni azokat a kognitív szintű döntéseket, amik az életem második felének milyenségéhez szükséges kereteket létrehozzák.
  4. Türelmes vagyok. Mármint magammal, magával az Életközépi Változás folyamatával. Nem sürgetem, nem akarom túl, hagyom megtörténni, továbbá óvom, védem a külső zajtól, káros behatásoktól, társadalmi nyomásoktól.
    (Azt hiszem ez az amit úgy szoktak mondani, hogy ilyenkor a nők határozottabbak, határtartóbbak, öntudatosabbak lesznek, kevésbé tudja már őket a társadalmi elvárásrendszer a számukra rossz irányba terelni.)

Ami még segít, az a pozitív érzelmi töltetű kíváncsiság. Érzem, hogy nagyon erősen alakulok. Át. De gőzöm sincs még, hogy mivé. Olyan ez, mint egy Nagy Karácsonyi Meglepetés a Sorstól, amit lassan és óvatosan érdemes kibontani. Bízom abban, hogy amit majd találok, annak együtt örülhetek a Sorssal. (Nehéz ezekről beszélni, mert csak ilyen szimbolikus és kicsit pátoszos módon tudom leírni. Nincsenek erre rendes nyelvi keretek még, de remélem lesznek már majd egy pár év múlva, ahogy tudatosodik a dialógus az életközépi folyamatokról.)

Azt szeretném még ebben a posztban elmondani, hogy bár igyekeztem az egészet pozitívan megfogalmazni, és valójában is nagyon pozitívan élem meg, ugyanakkor mérhetetlenül nehéz és munkás a szülés/születés/újjászületés. Kamaszként még előttünk az élet, tapasztalatunk sincs, megyünk mert hajt a fiatalság ereje. Anyaként, még az élet teljében, egy új életre figyelve, a frissen bővült családra fókuszálva is nagyon életerővel teli a változás dinamikája.

Az Életközépi Változás ugyanakkor nagyon sok fájdalommal, félelemmel, gyásszal, tehetetlenséggel, elengedéssel is jár. Pluszban megfejelve a Halandóság Démonával, aki immár elhessegethetetlenül áll előttünk és mutatja a saját mulandóságunk, végességünk tükrét.
NAGYON-NAGYON sok munkát igényel ez így, és ezt látom a közösségeimben is azoknál az embereknél akik igyekeznek tudatosan és jól végig menni a saját Életközépi Változásaikon. Úgy vélem, hogy az Életközépi Krízis is valódi és valós jelenség, ami éppen akkor és amiatt üt be, ha az Életközépi Változásokat valaki próbálja elodázni, vagy elkomolytalankodni.

Végezetül újra szeretném hangsúlyozni, hogy mindaz amit itt fentebb leírtam nem tudományos, nem is akar az lenni, vagy annak látszani. Amiben hiszek az az, hogy az Életközépi Változás sokkal gyakoribb és nagyobb horderejű ügy az egyén életében, mint amennyire erről eddig szó volt, és szándékomban áll erről gondolkozni, erről diskurálni hasonló érdeklődésű emberekkel.

Ti miket tapasztaltok a fenti ügyekben a saját életetekben?

***

Utószó: Találtam egy nagyon jó cikket angolul, most, hogy rákerestem a Midlife Change kifejezésre. Angolul létezik már a fogalom és van is valamennyi irodalma.

Magyarul semmi, a gugli csak a krízisről talál:

Hozzászólnál? Kérdésed van?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.