Ahogy azt két holland körzetiorvostól is megtudtam a múlt héten, ne aggódjak, epekövem és epegörcsöm van, de ez nem is meglepő, hisz a leginkább érintett célcsoportba tartozom. A 4F ökölszabály játszik: Female (nő), Fourty (40 éves elmúlt), Fat (kövér), Fertile (termékeny).

De mesélem az elejéről. A történet onnan indul, hogy jellemzően soha nincs bajom az emésztésemmel, nem vagyok puffadós, bírom, sőt nagyon szeretem a zsíros ételeket, lelkesen fogyasztom is őket. (Lehet nem kéne?)
Pár hete furcsa, alkalmi fájdalom jelentkezett a hasamban, ami elég aggasztó volt, mivel nem ismertem ilyet korábbról. Aztán két hete a fájdalom állandósult és egyre erősödött. Még annyira nem fájt hogy orvoshoz menjek, kezdtem kísérletezni, hogy lehet hogy glutén-érzékeny lettem, vagy valami, próbáltam a diétámat így-úgy módosítgatni, tesztelni, hogy mitől múlik el, mitől jobb. Semmitől.

Ekkor már Hollandiában voltam a tesóméknál látogatóban, akik sokat meséltek a holland egészségügy rendszeréről. Számítottunk arra hogy rászorulhatok majd, a kék EU-s kártyám felhatalmazását élvezve.

A holland egészségügy rendszerére az jellemző, hogy totálisan bíznak a test saját öngyógyító mechanizmusaiban, és egy betegség elején, ha az a papírformát mutatja, akkor SEMMIT nem csinálnak. Kivétel a fájdalomcsillapítás és a bátorító várakozás, hogy a beteg magától meggyógyuljon. Aktívan csak akkor avatkoznak be, ha ez nem történik meg, de arra viszont elég profi rendszerük van.

A fájdalom egyre erősödött, de volt egy ilyen hullámzó jellege. Egyik nap elmúlt, a másikon visszajött, akármit csináltam. Ez nagyon ijesztő és elkeserítő volt, mert egyrészt nem tudtam mi a bajom, másrészt nem akart elmúlni. Mikor már azt hittem jól vagyok, másnap visszajött. Kicsi koromban majdnem meghaltam így egy fel nem ismert vakbélgyulladás miatt, ennek az árnya is lebegett fölöttem. Úgyhogy mivel csak nem múlt a fájdalom, elmentünk a körzeti orvoshoz. Megnyomkodta a hasam, kikérdezett, vérnyomást mért, testhőmérsékletet, és megállapította, hogy EPEKŐ minden bizonnyal. Ennek az a jele, hogy a jobb bordák alatt szúró fájdalom van, ami kisugárzik a vállba és a lapockába. Továbbá erős puffadás érzés is kíséri. Súlyosabb esetben az ember belázasodik, a vizelet besötétedik, a széklet szürke lesz, a meg nem emésztett zsíroktól. Ezeket egyébként a gugli és elmondta, amikor utánakerestünk.

Kaptam fájdalomcsillapítót, amit el is kezdtem szedni, és akkor indult a várakozás. Három tipikus lefolyás lehetséges:

1. A fájdalom egyszercsak elmúlik, a kő (kövek) bend maradnak, de megnyugszig a szervezet. Emberek így egész életet is leélnek tünetmentesen, együtt a köveikkel.
2. A kő elindul az epéből kifelé, kiér a csatornán a bélbe, távozik, és a fájdalom elmúlik. Ha még van több kő, akkor a ciklus kezdődhet újra. De ha a beteg szerencsés, akkor az egész alkalmasint lezajlik.
3. A kő elindul kifelé, de beszorul a csatornába és az egész rendszer elfertőződik. Ez magas lázzal, hányással járhat és nagyon veszélyes, ilyenkor gyorsan meg kell műteni a beteget. (Még a hasnyálmirigy csatornáját is elzárhatja, az mégrosszabb, szintén kemény műtét és diéta következik.)

Long story short: Ez az állapot, hogy hol fájt, hol nem, befordult egy olyanba, hogy elkezdett folyamatosan fájni a hasam. Nem volt lázam, de nagyon szarul voltam. Ekkor bementünk az ügyeletre. Az orvos azt mondta, hogy ne aggódjak, valószínűleg most indult el a kő kifelé. Nem ultrahangoztak, nem aggódtak, viszont határozottan állította a fickó, hogy a követ, az elkövetkező pár órában meg fogom szülni, vagy megakad és akkor kórház. Ez délután 5 körül volt. Adott egy mégerősebb fájdalomcsillapítót és hazaküldött. Azt mondta, hogy ha nem szülöm meg a követ a következő PÁR ÓRÁBAN(!!), akkor hívjuk megint az ügyeletet. Onnan fogom érezni ha megszültem, hogy a fájdalom elég hirtelen elmúlik.

Akkor hazajöttünk, lefeküdtem, és átengedtem magam a folyamatnak, próbálva olyasmikre gondolni amit a háborítatlanul szülős mozgalom tagjai szoktak az ilyen szűk csövön átmenni akaró nagyobb dolgok segítésével kapcsolatosan. Estére valóban elmúlt a fájdalom, és azóta most nyugi van. Még meg kell gyógyulni a sérült szöveteknek, és az jár enyhe fájdalommal, de ez már teljesen jól bírható.

Illetve még az is lehet, hogy ha több kő is van, akkor a ciklus elkezdődik előről. Sajnos nem tudtunk a hollandoktól kiénekelni egy ultrahangos vizsgálatot, ezt majd akkor tudom kérni ha hazaértünk. De egyelőre most nyugalom van.

Ami miatt megírom ezt az egészet posztban, az pár olyan tanulság, amiről azt gondolom, hogy más nőknek is hasznos lehet, mert erről, amennyire tudom, Magyaroszágon nem szokott így szó lenni.

1. Az epekő NAGYON gyakori a 40+ nők között. Akkor is, ha valaki vékony. Nekem eddig még soha senki nem hívta fel erre a figyelmem. Neten sem jött szembe. Ha a családban volt korábban epekő, az méginkább hajlamosít. Érdemes beszélni erről a nőknek maguk között.
2. Nagyon félelmetes a fájdalom jellege és mértéke. Önmagában is, de ezzel a hullámzással méginkább. Amikor az ember azt hiszi hogy elmúlt, akkor visszajön és ez így 1-2 hétig simán eltart. Ha tudjuk hogy ez van, akkor lehet vele együtt élni és várni a folyamat végét, de enélkül az infó nélkül kifejezetten rémisztő az egész.
3. Ez a hullámzás (hol fáj, hol nem fáj), simán eltarthat napokig, és akkor eljöhet az idő, mikor állandóvá válik a fájdalom, elkezdünk belázasodni, megindul a “szülés”. Ott nagyon kell figyelni. Akkor is, ha az ember belázasodik, hányni kezd, a széklete beszürkül, olyankor sürgős műtét kell. De ha szerencsés, akkor megszüli a követ és hálát ad a sorsnak, hogy vége… Illetve, ha épp olyan helyen éri az eset ahol nem elérhető az ultrahangos vizsgálat, akkor intenzíven reménykedik, hogy ne legyen több kő.
4. Érdemes lehet időnként preventíve hasi ultrahangra menni és direkt kérdezni, hogy hogy állunk epekőileg, ha ez ennyire gyakori a nők között. Én egyébként kb. 3 éve voltam ilyenen, és akkor még nem láttak semmit. Most majd megint megyek, csak érjek haza…

Ennyi.

Sokkal informáltabb vagyok így, pár hét után, és sokkal könnyebb lett volna az egészet viselni, ha mindezeket amiket leírtam, már az elején tudtam volna. De legközelebb, ha lesz legközelebb, már sokkal okosabb és talán nyugodtabb leszek. Sok szeretettel adom közre ezt az írást a Tudatos Öregedés közösségében, remélve, hogy másnak is segít majd. Itt köszönöm meg az összes jótanácsot és segítséget, amit a csoport tagjaitól kaptam a saját tapasztalataitokról!

Bízom abban, hogy a Tudatos Öregedés témája irán érdeklődő nők közösségében egyre inkább lehetőség lesz mindeféle olyan betegségről és tünetről beszélgetni, melyekben mind a társadalom, mint az egészségügy magára hagyja a középkorú, az idősödő nőket. Nagyon sokat tudunk, tudhatunk egymásnak segíteni már azzal is, ha csak megosztjuk egymással a saját tapasztalatainkat, információinkat egy-egy betegség, jelenség kapcsán. Az egészségügy színvonalának emelkedése nem várható a közeljövőben. Így, véleményem szerint, egyre inkább felértékelődnek az egymást színvonalasan támogató nők közösségeiben rejlő lehetőségek, pláne ha erre tudatosan reflektálnak a közösség tagjai.

Még egy dolog. Ezúton fejezem ki tiszteletem a holland körzeti orvosok iránt, akik bámulatos nyugalommal és hozzáértéssel közelítették meg a problémát, kezelték hatékonyan, és adtak információt arról, hogy mire számíthatok. Elképesztően megnyugtató volt, mikor elmondta a doki, hogy ez a hullámzó fájdalom teljesen tipikus, illetve, hogy a szülés csak pár órán át tart. Visszakérdeztem tőle, hogy tuti hogy csak pár óra, és nem pár nap mondjuk, és tök nyugisan mondta, hogy igen, csak pár óra. És igaza lett.

Egyébként meg szép az élet, remélem nincs nagyobb baj, és ha hazaértem Máltára rendesen kivizsgáltatom magam, mert ott nem spórolnak ennyire az ultrahanggal… 🙂

Epeköves képem nincsen, úgyhogy teszek be Hollandiásat.

Az erő legyen mindannyiunkkal, meg a jóegészség!

Ha bárkinek van még további infója van, vagy saját tapasztalata, írja hozzá légyszi kommentben!