Ez egy gyors cikk lesz, mert hatás alatt állok, és szeretném megírni amíg tart. Hollandiában vagyok meló ügyben, és a gyereket is meglátogatom az új egyetemen, ahol az MSc-t nemrég elkezdte. És ma van az 52. szülinapom is.

Ülök az íróasztalánál, esik az eső, kisüt a nap, ő suliban van. Mélázok, elöntenek az érzések. 52 év… Fél bloody évszázad, plusz kettő!

A minap mikor ideértem hirtelen rájöttem, hogy 200 m-re lakik attól a kolesztól, amiben 1995-ben laktam, mikor az egyetemen dolgoztam itt egy ideig. Még mindig áll az épület, ezért vettem észre. Totál véletlenül itt talált szállást, 27 évvel később… A hideg is kiráz az érzéstől… Milyen vicces az élet! Milyen cheeky (pajkos(?)), ha van egy kis szerencsénk, és igyekszünk a legtöbbet kihozni belőle, a legjobb tudásunk szerint…

Kolesz

Nyolc éve hagytuk el Magyarországot, és azt az egész társadalmi vállalkozási rendszert amit ott felépítettem addigra. 44 évesen kezdtem újra, egy addig számomra ismeretlen országban, de immár eggyel jobban Európában, ami mindig is az álmom volt.  És milyen jó döntés lett…

Először is kellett pár év, hogy kimásszak abból a kiégésből, ami a magyar közeg realitásaiból, és a saját fiatalkori tapasztalatlanságomból fakadt. Akkor azt gondoltam, hogy soha nem fogok többet civil ügyekkel, társadalomjobbítással foglalkozni, oldja meg aki akarja.

De aztán meggyógyultam, és kutyából ugye nem lesz szalonna, a szemem sem nőtt be. Az idősgondozás körülményeit figyelve, és az öregedés kínjainak realitását is, meghozta az ingert, hogy elkezdjek, elkezdjünk újra építkezni. Ennek is már öt éve pont… Felépítettünk egy teljesen új társadalmi vállalkozási rendszert, alapító-társammal Milénával, és persze még sokan másokkal a közösségünkből. Nyilván nem nulláról, hiszen mögöttünk volt pár évtized tapasztalata és tudása, de technikailag mégis csak a nulláról, egy tök új közegben.

Egyszerűen megéri nem feladni! Nem beletörődni, ha a közeg rossz. Vagy megváltoztatni, vagy más közegbe menni és ott újra kezdeni! És biztos lesz, akinek nem ez a tanulság 50+ évesen, de nekem ez.

Figyelem a környezetemben, a korosztályomban, hogy még anyagilag jól lévő emberek is mennyire depressziósak, boldogtalanok. Olyan dolgokat csinálnak, amik pl. az anyagi hasznukat szolgálják, közben pedig az üresség megeszi a lelküket. És most nem azokról beszélek, akik a túlélésért küzdenek, hanem azokról akiknek igenis van, vagy lenne mozgásterük társadalmilag is hasznosabb dolgokat csinálni. És félreértés ne essék, nem elsősorban a társadalom érdekében, hanem a saját lelki és mentális egészségük értelmében.

Hozzánk a Tudatos Öregedésben, meglepően sokan fordulnak 50+ emberek azzal, hogy tele van a tökük, úgy érzik egész életükben még semmi hasznosat nem csináltak. Új életet akarnak kezdeni és végre valami olyat csinálni, ami a saját lelküket is növeszti, nem csak pl. a bankszámlájukat. Az Életközépi Változás során ez sokaknak kijön. Az a helyzet, hogy nem is győzzük a megkereséseket, és ezért nem is mindenkinek tudunk válaszolni, de azt ezúton is üzenem, hogy HAJRÁ!! Keressetek tovább, találjatok olyan teret, projektet, tevékenységet, amiben hisztek, amit TÉNYLEG hasznosnak gondoltok, és építsétek azt! Keressetek jó embereket, kezdeményezéseket, toljátok bele a saját időtöket és erőforrásaitokat. Mindenkinek jó lesz, de legfőképpen saját magatoknak!!! Mondom ezt itt mélázva, 52 évesen, 24 év civil aktivista, rendszerépítő, és társadalmi vállalkozói múlttal, tapasztalattal, visszatekintve! MEGÉRI!!

Na, de ez csak a felvezető volt, mert amit nagyon meg szeretnék láttatni az egy kávézó, amit itt mutatott a gyerek. Az egyik nagy egyetemi épület aulájában van, abszolút központi helyen. A különlegessége az hogy a baristák siketek, és a vevők a kirakott segítségekkel meg tudják tanulni, hogy jelnyelven hogyan kell kávét, teát kérni, megköszönni. Egész gyorsan megtanultam a lattét és a köszönömöt, és még mellé a mézet, az eszpresszót is, ha már ki volt rakva a monitor.

Aztán mikor leültem elszürcsögni a kávém, nem tudtam visszatartani a megindultságom, és a sírást… Mennyire kurva egyszerű egy ilyen kávézót, egy ilyen centrális közösségi helyen életre hívni… Mennyire adja magát a történet… Micsoda példa ez az ott tanuló sok-sok fiatal halló hallgató számára, NAP MINT NAP…! Egy szimpla, ügyes társadalmi vállalkozás… Az interakciók után az eladók és a vevők is mosolyognak, egymásra is, és belül is a lelkük, mindenki boldog… Kávé, kapcsolódás, mosoly, intimitás… “Csak” csinálni kell… És az a helyzet, hogy ez tényleg ennyire egyszerű…

Lenne… Ha meglenne az egyetemek, közösségi terek vezetőiben a szándék ilyet létrehozni… Ha meglennének azok a cégek, szervezetek, akik a megfelelő képzéseket megtartják… Ha a vállalkozói környezet is támogatná a kis, hasznos társadalmi vállalkozásokat…  Ha meglennének azok a politikusok, akik olyan törvényeket írnak, amik az emberek életét akarják jobbá tenni…
Az megvan, hogy Magyarországon is van cég aki ilyesmivel foglalkozik? SignCoders a nevük és DigInclude néven közös projektünk is van velük!

A cikk végére beteszek pár fotót a holland egyetem kávézójáról, inspirációnak!

És akkor a tanulság mégegyszer, szülinapom alkalmából:

Megéri beletenni magunkat, az időnket, az energiánkat olyasmibe, amit TÉNYLEG társadalmilag hasznosnak gondolunk. Amiben hiszünk. Azt pedig akkor kitartóan és szisztematikusan építeni. Sok meló, akár sok év, sok szívás, de ha egyszerű lenne, már valaki más megcsinálta volna… Vagy nem. Mindegy is. 50+ évesen meglepően sokan számolnak be arról, hogy üresnek, céltalannak érzik magukat, és lelkileg sötét, rideg, magányos helyen vannak. Viszont az élet szép, rövid, és a hasznos, szép, értékes, lélekemelő tennivalók száma végtelen. Tényleg “csak” csinálni kell őket, hogy a lélek nyugalmat, kapcsolódásokat és örömöt találjon…

Még egy hónap van a napfordulóig, a nappalok rövidek, a sötétség hosszú. Az év egyik legjobb időszaka ilyesmiken morfondírozni… Aztán új év indul, új tavasz… Kikelnek a magok amiket elvetünk, legalábbis egy részük, megnőnek a gyümölcsök amiket leszüretelhetünk… Amíg élünk…

Kirakom gyorsan a cikket, aztán megy a meló tovább, az egyik projektünkben határidő van, tolni kell, nincs mese… 🙂
Kívánom a legjobbakat, minden igyekvő léleknek!! ❤

**********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer
https://tudatosoregedes.org/ozmozis/

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Idős, beteg családtag ápolása, a szendvicsgeneráció önsegítő csoportja
https://www.facebook.com/groups/idosgondozassegitseg

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/