Azon gondolkozom napok óta, hogy milyen érdekesen működnek az emberek, az emberi társadalmak, közösségek. Hol tartunk mint társadalom? Hová megyünk? A rendszerváltás óta eltelt 35 év alatt hova jutottunk? Mit tett le az asztalra pl. az én generációm…? Mi, akiknek még voltak tanárai, ingyenes szakkörei, kitűnő állásai, jó lehetőségei, a rendszerváltás után újrarendeződő, tágas társadalmi térben. És mi a mentségünk…? Van-e…?

Egyszer azt mondta egy tanárom, hogy “az emberek egészen addig akarják a változást, amíg nekik maguknak nem kell változni…” (People want to change as long as they don’t have to change.”)

És ezt onnan nézve, abból a perspektívából mondom, hogy lassan 30 évnyi aktív társadalmi/civil/aktivista múlttal a hátam mögött, és mindezek emlékével/tapasztalataival/időtávjával a fejemben, hogyan néz ki most végre ez a társadalmi felmorajlás, a gyerekbántalmazás ellen. Meddig jutottunk most el? Mire lesz mindez elég? Az majd kiderül…
De Gulyás Márton szavaival nagyon egyetértek: társadalmi aktivizálódás, polgári részvétel és aktivitás, és a felelősen dolgozó vezetők kitermelése nélkül, nem lehet jó országot építeni…

Szerintem amúgy nagyjából mindenki pontosan tudja, tudhatja, hogy mekkora gáz van az országban. Sok fronton, de most kifejezetten a gyerekek és a nők sérelmére elkövetett szisztematikus erőszak kapcsán mondom. A szívvel élő gyerekvédelmisek, szociális munkások, tanárok, civilek évtizedek óta mondják-mondják az ügyeket. Amennyi informális és formális beszélgetést csak én lefolytattam baráti és szakmai térben, ahány emberrel és politikai vagy társadalmi hatalommal bíró személlyel beszélgettem a témában az évtizedek alatt, abból simán le tudom szűrni azt a mintázatot, hogy a társadalom nagyjából és egészében leszarja a problémát. Vagyis eddig leszarta legalábbis.
(Egyébként az idősgondozás témája pont ugyanez. Addig odázzuk a problémát amíg a nyakunkra ég, utána kapkodunk és fel vagyunk háborodva a szörnyű állapotok, és gyötrelmes sorsunk miatt… Nade ki rakja össze helyettünk, ha senki nem nagyon hajlandó?)

Szakmai és civil körökben évtizedek óta küszködnek azok, akik nem néznek félre. Aztán vagy beleöregednek, belerokkannak, vagy kiégnek, vagy elmennek jobb állásokba, vagy külföldre inkább, a szakmában dolgozni máshol, ahol jobban megbecsülik őket. Azt a közönyt és ellenszelet amit az áldozatok védelme ellen a magyar társadalom eddig tanúsított, hosszú távon nem egészséges viselni, elviselni.
És ne legyen senkinek illúziója, a szoci/szdsz kormány pontosan ugyanúgy leszarta az egészet, mint a mostani.
Amióta én látom, 1-2 Donna Quijote szívvel élő ember kivételével, egy politikus vagy politikai párt sem nagyon igyekezett átérezni az áldozatok helyzetét, és erre, a munkaköre szerint, megfelelően reagálni. Istenbocsá’ odafigyelni a szakma, a szakmai civilek ajánlásaira, akik mondjuk értenek is a témákhoz…
Félrenézés van, tagadás, hárítás, megúszás… Miért?

Ezt a cuccot még 2008-2010 körül írtuk (már nem emlékszem pontosan), meg jártunk iskolákba, az iskolai erőszak ellen dolgozni. Gondolhatjátok milyen sikerrel…

“Valamilyen szintű erőszak természetes velejárója a gyermekkornak – vallják sokan. „Én is
túléltem” a gúnyolódást, a kiközösítést, a tapizásokat, a kétértelmű megjegyzéséket, az udvari
bunyókat, „azért kezdtem el dzsúdózni”, „nem kell árulkodni, kisfiam, tanuld meg megvédeni
magad”, hallhatjuk számtalanszor. Ám valóban elkerülhetetlen, hogy a
gyermekközösségekben rendszeres és szándékos erőszak áldozata legyen sok lány és fiú?
Valóban nem tehetünk ellene felnőttként, pedagógusként semmit? Ezzel a segédlettel azt
jártuk körül, milyen módszereket dolgoztak ki eddig a szisztematikus iskolai erőszak
leküzdésére, milyen szakirodalom áll rendelkezésre, s ezen a témán belül milyen speciális
helyet foglal el a nemi alapú erőszak, mikor valakit kifejezetten neme, illetve „nem megfelelő
nemi szerepviselkedése” miatt bántanak. Az iskolai erőszak nem természetes velejárója a
gyermekkornak, tanult viselkedés, megelőzhető, illetve korrigálható. Mint minden, egy
komplex társadalmi jelenség része, s minél erőszakosabb egy társadalom, annál
erőszakosabbak a diákok is, ám ez nem kell, hogy visszariasszon bennünket attól, hogy
kiálljunk az iskolai erőszak ellen, mert léteznek kipróbált, egyszerű módszertani lépések,
melyek segítségünkre lehetnek. Ne feledjük: aki egy embert ment meg (attól, hogy áldozattá
vagy elkövetővé váljon) az, az egész világot menti meg.”
Forrás: https://www.reginaprogram.hu/haz/files/iskolai_eroszak_segedlet_regina.pdf

Mindig jöttek a hírek, infók, hogy melyik iskolában épp mi van, de persze a felelősök félrenéztek, tussoltak, a város vezetői meg elaludtak (szó szerint), ha nem volt más választás és meg kellett úszni egy szitut. Magyarországon (is) évtizedek, illetve nyilván évszázadok óta vannak leszarva az áldozatok.

***

Egyszer meghívtak élő könyvnek egy lányotthonba, tini lányok félbörtön jellegű nevelőintézetébe. Hát ne tudjátok meg… Mindenki tételesen sorolta az erőszak formákat, 15-16 éves lányok… Ők az élettől kapták a kiképzést, nem a NANE-ban…

Az előadásom után egy asztalnál kellett ülnöm és beszélgetni azokkal, akik odajöttek. Horror sztorikat meséltek a lányok, ömlött belőlük a szó, és nagyon örültek, hogy valaki kíváncsi rájuk. Az egyik lány azt mesélte, hogy őt 8 éves korában prostituálták, valami pesti bordélyban… Simogatták a kezemet, mutatták a tűnyomokat a saját karjukon, felvittek megmutatni a szobáikat. Kedves, aranyos, és addigra már többször megalázott, megerőszakolt, küszködő gyereklelkek.

És MINDENKI tudta hogy mi van, mi zajlik… És még a lányokat büntették… Mer’ olyan aszociálisak, és néha kiabálnak, és nem viselkednek rendesen…
Pottyondi Edina remekül elbeszélte a tüntetésen, hogy mik az állapotok… És a többiek is, és a bejátszás is, ami az áldozatokat idézte… Hallgassátok meg az egészet, ha még nem tettétek, és engedjétek az érzést magatokra! Ne nézzetek félre, akkor sem, ha fáj… Abból az érzésből lehet erőt meríteni a változáshoz…

És MINDEN családban vannak áldozatok, és te is vagy áldozat vagy, vagy a közeli szeretted/barátod az, csak nem biztos hogy tudsz róla… Netán mindkettő… Tényleg ezt akarjuk tovább? Nem volt még elég?

Eközben a nyakunkra nőttek a modern-kori döbrögik, szívják a vérünket, herdálják a pénzünket, élnek a zsírunkon, viszik az országot a mocsárba és a múltba, és hazudnak a szemünkbe. Felmentik a pedofilt, sőt legtöbb azóta is aktív.
Gátlástalanul, mert eddig nem voltak akik megállítsák őket…

Mi lesz most ezután? Összekapja-e magát Magyarország? Eljutunk-e végre oda, hogy tömegek beállnak a talicska mögé, aggyal, szívvel, kézzel, idővel, pénzzel, és összelapátolnunk egy rendes országot?
Jó lenne már, mert nyakunkon a saját öregségünk, és az azért már elég jól látszik, hogy ha még eddig sikerült is megúszni a változtatást, ez nem lesz mindig így… Áldozatokkal és elkövetőkkel van tele az ország, halott lelkű dementorok kamikázék fagyasztják a lelkeket…

Mit lehet tenni? Rengeteg mindent!

• Olvasni, osztani, és támogatni a független médiát, a Telexet, a Partizánt, a Mércét, stb.
• Beszállni a finanszírozásokba, tolni pénzt/erőforrást jó médiába, jó civil szolgáltatásokba, alternatív szociális rendszerekbe.
• Lefesteni padokat, összeszedni a szemetet, vagy akármit, együtt, és ezen keresztül kapcsolódni más tenniakarókkal. Beszélgetni, tervezni és MEGCSINÁLNI az új, hatékony, az embereket tényleg segítő társadalmi struktúrákat. Részt venni felelősen a jelenünk és a jövőnk formálásában!
• Helyi, szociális ügyeket toló közösségekbe beszállni önkéntesnek.
• Összefogni, kooperálni, nem ellenségeskedni.
• Nem szavazni olyan emberre, semelyik oldalon, akik nem tettek még eddig le semmit az asztalra, csak a szájuk jár, és a semmit ígérgetik 10-20 éve már.
• Felelősséget vállalni a szavazatunkért, a jó helyre elköltött forintjainkért, az aktív tevékenységeinkért, a nem elmaszatolt mondásainkért, a nálunk nehezebb sorsúakért. A gyerekekért, a betegekért, az öregekért, a szegényekért.

És a talán váratlan jó hír az, hogy mindez irtóra megéri… Az ilyesmiben megerősödik az ember, másik klassz emberekkel lép barátságra, szövetségre, az önbizalmát is ápolja, hasznosnak, értékesnek, kompetensnek érezheti magát. A mentális egészsége csodásan javul.
És ha teszi ezt 10-20-30 éven át, következetesen, őszintén, és állhatatosan, akkor biztos lehet benne, hogy lesz eredménye is mindennek… És biztosan nem lesznek szorongásai amiatt, hogy vajon mi lehet az élet értelme…

***

2014 körül, akkor teljesen kiégve, és lokálisan feladva hogy lesz bármi érdemi változás, több mint 15 év iparkodásával a hátam mögött, nem fogadtam volna, hogy eljutunk ide. Most pedig mozdultak az influenszerek, az áldozatok, hatalmas tömeg, a Fidesz még érző lelkei, együtt, egyszerre.
Mi történik? Történik valami? Repül a kő, ki tudja hol áll meg? Sikerült-e kinyitni Pandora szelencéjét?
És lesz-e elég ember és energia megakadályozni, hogy a szörnyek és a közöny visszazárja?

Biztos vagyok benne, hogy igen. Előbb-utóbb…

Minden szarnak van egy vége, és ott, amikor azt elérjük, mert a változatlanság tovább már nem tartható, megtörténik a változás. Mindig. Előbb-utóbb… Csakhogy az óra ketyeg, és nekünk, öregedőknek már nincsen sok időnk, mielőtt a nyakunkba szakad mindaz, amit nem raktunk rendbe idejében…

Az én generációm egy rendszerváltást már elpuskázott a közönyével. Talán a következő után majd egy jobb országot is képesek leszünk összerakni. Vénségünkre…
Mert bár felül a gálya, és alul a víznek árja, a mi sorsunkról 20-30 év múlva azok a gyerekek fognak dönteni, akik ma még szimplán csak áldozatai a jelenlegi magyar viszonyoknak.

Gondoljátok meg proletárok…!

**********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

Információ képzéseinkről, eseményeinkről, tanulási lehetőségeinkről.

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer
https://tudatosoregedes.org/ozmozis/

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/