Cohousing

Mit tudunk felhozni védelmünkre? Avagy a Brexit margójára öregedő szemmel

Ma az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból. Én személy szerint 2-3 ok miatt is örülök ennek, ha már így alakult:

1. Brüsszelben dolgozó EU diplomata ismerőseink már évek óta mondogatják, hogy az EU reformok legnagyobb kerékkötői éppen a britek voltak, és ez az akadály végre most elhárul. Kiderül mire lesz elég.

When the UK joined the EU in 1973, arguably its main strategy was to prevent the union from becoming too strong. The UK political elite decided that this could best be achieved from inside the union. Now that the UK is departing, the century-old British strategy remains the same, i.e. to weaken the forces that aim to make Europe stronger.
https://www.intereconomics.eu/contents/year/2016/number/5/article/what-future-for-the-eu-after-brexit.html

2. Azokban a brit állásokban ahol képzett EU-s munkaerőre alapoztak, most még nagyobb lesz a munkaerő-hiány, ami várhatóan a bérek emelését hozza. A brit egészségügyben és idősgondozási szektorban már most  sokezres (100.000+) létszámú munkaerő hiány van, és egyelőre ötlete sincs az UK kormányzatának arra, hogy mindezzel mit kezdjen. Közben ugye az igény egyre növekszik.

Our position

The health and social care sectors have long relied on EU and other foreign nationals in all areas of the workforce and will continue to need them in greater numbers in the future. One of the key ways to alleviate the current workforce crisis in the short term is to recruit internationally; we therefore strongly recommend that the government creates a robust and ethical infrastructure to enable health and care organisations to continue to do so.
https://www.kingsfund.org.uk/publications/articles/brexit-implications-health-social-care

3. Jó lecke lesz ez mindazoknak az országoknak és öregedő embereknek, akik az EU ellen beszélnek anélkül, hogy bármilyen nemzeti koncepcióval előállnának alternatívaként. Igen, ki lehet lépni az EU-ból! Kérdés, hogy kívánjuk-e magunknak mindazt a következményt, amit mindez ránk hárít? Illetve van-e bármiféle ötletünk arra pl. Magyarországon, hogy hogyan is akarjuk az országot tovább fejleszteni azok után, hogy pl. az egészségügy és az oktatási rendszer is romokban van, a társadalmi tőke és szövet is, 30 évnyi elhanyagolás után. Mit a terv az autonóm nemzeti létezésre? A kormányzat kb. addig jut, hogy a fiatalok nyakába akarja varrni az egész melót, amire ők viszont nem annyira hajlandóak. (Pedig ezt még ráadásul egy szüléspárti fiatal férfi írta.)

***

Úgy alakult, hogy többször is alkalmam volt részt venni olyan beszélgetésben, ahol igen öreg angol, konzervatív emberek vitáztak az unokáikkal a Brexitről. Az egyik ilyen család 90+ éves nagyapja, nagy dérrel-durral érvelt a kilépés mellett az unokájának, és k-európai ápolójának (nekem). Az unoka, 19 éves lány, nagyjából lemondóan próbálta elmagyarázni neki, hogy az ő jövőjével packáznak az öregek. Na, most ez a bácsi a napokban meghalt, őt immár a legkevésbé sem érinti a probléma… Érinti viszont a szülők generációját, a mostani középkorúakat.

***

Beszéljünk most egy kicsit arról, hogy milyen jövő vár a mostani középkorú generációkra. Mondjuk 40+-tól. A fiatalok egyre dühösebbek a mi generációnkra, és joggal. A 70′-es évek óta tudjuk, hogy a klímaváltozással és a túlnépesedéssel kapcsolatosan nagy gáz van. Ez mostanra be is érett. Érdemes figyelni a fiatalok klímaügyi mozgalmait és retorikáját, amiben számon kérnek minket abban, hogy mi a pékért nem csináltunk gyakorlatilag SEMMIT az elmúlt 30-40 évben. Pedig tudtuk, tudhattuk, hogy gáz van.

Ha el akarjuk képzelni, hogy mire számíthatunk a mostani fiataloktól 20 év múlva, akkor ajánlom figyelmetekbe az egyik szellemi vezetőjük véleményét:

Akkor mi legyen?

Minden információ rendelkezésre áll ahhoz, hogy a saját jövőnkre hatással legyünk. Mit tehetünk mi, öregedő emberek az országunk, a közösségeink, a saját jövőnk, a saját elemi érdekeink érdekében?

  1. Olyan nagy léptékű, jövőt érintő kérdésekbe, amik 20-30 évre előre szólnak, lehetőleg ne nagyon szóljunk bele anélkül, hogy a véleményünkbe szorgosan integrálnánk a fiatalok nézőpontjait, igényeit, érdekeit.
  2. Ne számítsunk arra, hogy öregen a fiatalok majd ellátnak és kegyesek lesznek irányunkba. Nem lesznek… És igazuk lesz. Ráadásul el lesznek foglalva a klímaügyekből eredő következmények kárenyhítésével. Miközben mindezért minket fognak hibáztatni. Joggal…
  3. Igyekezzünk az öregedő Európa, az öregedő Magyarország demográfia és gazdasági problémáit saját hatáskörben megoldani. Az öregedő emberek problémája legyen az öregedő embereké, ne terheljük mindezt az utódaink nyakába, ha már ennyire leszartuk az ő problémáikat eddig.
  4. Építsünk autonóm közösségeket, társadalmi struktúrákat, szociális ellátási rendszereket. Egyre többen vagyunk öregedő emberek, vannak erőforrásaink, van még erőnk, oldjuk meg a saját problémáinkat, amennyire csak tudjuk.

Ha az öregedő Európa folyamatainak kontextusában vizsgáljuk a Brexit-et és annak hatását a különböző generációkra, akkor elég világosan körvonalazódnak az erőviszonyok. Nem állunk jól, mi, öregedő emberek, és a kilátásaink sem rózsásak. Egyrészt semmilyen mentségünk nincs akkor, mikor a fiatalok felelősségre vonnak minket, másrészt nem is sok jóra számíthatunk tőlük, és még csak nem is hibáztathatjuk őket érte.

***

Nemrégiben mondta nekem egy volt ügyfelem korombeli lánya, hogy a k-európai ápolók mennyivel jobbak mint a britek. Jobban ápolnak (they really care…), mondta. Csakhogy ez nem azért van, mert annyival jobbak lennénk, hanem azért, mert az ingázó ápolók megtehetik, hogy 6 hétből csak 2 hetet ápolnak, a maradék 4 hétben pedig pihennek, töltekeznek, élnek a fizetésükből otthon, a családjukban, vagy valami klassz olcsó helyen. Ezt egy Angliában élő brit ápoló nem tudja megtenni, ahhoz nem elég a bér. Ő tolja, szünet nélkül, fásultan, kiégve, mint kb. minden nemzet saját, hazai ápolói.
Na, egyebek között ezt az európai munkaerőforrást dobják most ki az ablakon a lelkes angol öregek, akik a Brexitre szavaztak. Lesznek helyette pl. délafrikai, fülöp szigeteki ápolók, akik utazása annyira drága, hogy évente csak 1X tudnak hazamenni. Ellenben megszakadásig dolgoznak, mert küldeniük kell haza a pénzt. Fáradtak, lesarcoltak, és mélyen megvetik a gazdag, angol, tohonya, posztkolonialista fehéreket.
Az ő kezükben lesz most majd egyre inkább az öregek sorsa és mindennapi hogyléte…

Vigyázz, hogy mit kívánsz, mert még megkapod! #brexit

 

*********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Idős, beteg családtag ápolása, a szendvicsgeneráció önsegítő csoportja
https://www.facebook.com/groups/idosgondozassegitseg

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/

*********************************************************************************

Hozzászólnál? Kérdésed van?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.