Összes

A pozitív társadalmi változások öröme, avagy egy magyar “migráns” tapasztalatai Máltán

Málta az egészségügyi rendszerét EUs pénzből modernizálta példásra, a csatlakozás után. A kép az egyik állami váróban készült.

Nagyon érdekes figyelni Málta társadalmi folyamatait, a közösségi dialógusokat és azok eredményességét. Azt is ahogy az itteni emberek a külföldiek felé fordulnak, ahogy az újításokat figyelik és integrálják a mindennapi folyamatokba. Mi ugye itt migránsok vagyunk, szebben mondva expatok, de praktikusan idegenek, betelepülők. Akkor is ha minket ide hívtak, és nem hajón menekültünk háborúból. Az itteni permakultúrás tapasztalataimon keresztül szeretnék mesélni arról, hogy magyarként mit tanulok/tapasztalok itt Máltán, a társadalmi változások létrejöttéről.

Négy és fél éve költöztünk Máltára, ebbe az akkor számunkra teljesen idegen és ismeretlen kultúrába. Más a klíma, más az évkör, a mezőgazdasági ciklusok, a természetvédelmi kultúra. A permakultúra akkor még nem volt nagyon ismert itt, csak 1-2 helyi permás farm/kert volt az országban. A társadalmi dialógus még csak nem is ismerte a fogalmat. Ahogy más területeken is, úgy a permakultúra terjedésében is megdöbbentően gyors folyamatok zajlanak.

Magyarként, a magyar közéleti munka hatékonyságához szokva ezt számomra még mindig meghökkentő figyelni. Mostanra 20 körüli permás kert van, sok új arc, máltaiak és külföldiek is, egyre kellemesebb méretű a közösség a téma körül.  Nyílt napokat szervezünk amire mindig túljelentkezés van, és kedvesebbnél-kedvesebb emberekkel van módomban megismerkedni, akik pedig nagyon jó visszajelzéseket adnak ezekre a programokra. Az egyik máltai mainstream életmód magazinban nemrég hosszú cikk jelent meg a permakultúráról. Beteszem a poszt végére a cikket.

Azok után, hogy Magyarországon 1998 óta követem a környezetvédelmi és fenntarthatósági ügyek alakulását, igen meglepő számomra az a sebesség, amivel a máltai közeg reagál az ilyen új gondolatokra, ügyekre, megoldásokra. Annó mikor idejöttem, tárgyaltam iskolákkal arról, hogy reformálni kéne a mezőgazdálkodással kapcsolatos oktatást, mivel az nagyon elavult és nem környezetbarát. Akkor még hiába javasoltam a permakultúrát az egyik oktatáspolitikai vezetőnek, nem ment át, nem is igen értették, hogy ez mi és mire lenne jó.
Most viszont, alig 4 évvel később, ott tartunk, hogy az iskolák keresik a permás szakértőket és igyekeznek új közösségi programokat, iskolai kerteket és permakultúrás képzést kínálni a diákjaiknak.

A máltai permás munkám egyik részeként elindítottunk egy kampányt, #spreadingtheworm (Terjeszd a gilisztát) címmel. Ennek a célja az, hogy lehetősége legyen az embereknek a saját konyhai hulladékaikat giliszták segítségével komposztálni (vermiculture, vagy vermicompost, vagy gilisztakomposzt). Ez egy szuperhatékony és egyszerű módszer, továbbá rengeteg örömöt ad az embereknek. Szervezünk képzéseket, segítünk az embereknek az első saját gilisztás tartályaikat elindítani. Mostanra sokan tudják, hogy hozzám lehet fordulni, ha valaki gilisztákat szeretne, amit korábban az emberek pl. az Amazonról tudtak vásárolni, jó drágán. Máltán nem sok giliszta él az amúgy is rossz állapotban lévő talajokban, én viszont a permakultúra egyik alapelvét követve (“Oszd meg a felesleget”), vidáman osztogatom a gilisztás tartályaimban lelkesen szaporodó kedves “munkatársaimat”.

Ma is jött hozzám egy talán 50+ körüli máltai nő, gilisztáért. Ezeket a kapcsolódásokat nagyon szeretem. Eleve úgy jönnek idősek, fiatalok, nők, férfiak egyaránt hogy lelkesek, hallották már a gilisztázás előnyeit és gyermeki izgalommal akarnak ők is elkezdeni ezzel játszani, pont úgy ahogy én is teszem. Egyformán lelkesedünk értük, szóval eléggé erős közös alapokról indul a dialógus többnyire. 😀

Az ilyen giliszta adományozások alkalmával aztán beszélgetünk is, mindenféléről. Környezetvédelemről, politikáról, a talajokról, a hulladékgazdálkodásról, de gyereknevelésről, az új generációk kilátásairól, vagy a klímaváltozásról, ami jön.

A mai hölggyel is igen gyorsan összecuppantunk, és miután átbeszéltünk a gilisztás tartály elindításának részleteit, a szó Málta változásaira, politikai helyzetére, a jövő kilátásainak elemzésére terelődött. Málta gazdasága dübörög, aminek sajnos számos nagyon negatív hatása van. Ezt egyaránt érzik a helyiek és a betelepülők is. Nem mindenki optimista, hogy finom legyek.

A hölgy azt mesélte, hogy van egy magyar ismerőse, aki sokat beszél neki Magyarországról, és ő úgy látja, hogy Máltán hasonló folyamatok zajlanak mint Magyarországon. Ami részben igaz, ugyanakkor ha Magyarországon csak a töredéke meglenne mindannak a társadalmi potenciálnak, közösségi aktivitásnak, értelmiségi szerepvállalásnak ami itt megvan, akkor én nem itt laknék hanem a saját hazámban. A hazámban, ahol hasonló tevékenységekben sikerült teljesen kiégni az évek alatti meddő szélmalomharcban. Mondtam is neki, meg példákat is hoztam arra, hogy mi mindent láttam én itt már (Máltán) átmenni 4 év alatt, és hogy ez engem mennyire inspirál és lelkesít, onnan nézve ahonnan én jövök.

Egyébként nagyon fájó is látni ezt a különbséget. Magyarországon a környezetvédelem, a fenntarthatóbb társadalom építése gyakorlatilag kimerül az egyén szintjén zajló fogyasztás-csökkentési törekvésekben, zéróközeli reflexióval a strukturális és politikai problémákra, a túlnépesedésre, a gondoskodás válságára. Kivétel néhány civil szervezet, de a lakosság, az értelmiség, legtöbb “hivatásos környezetvédő” is politikailag kifejezetten passzív.

Máltán a közösségi dialógusnak és az értelmiség szerepvállalásának abszolút része a politikai, közéleti aktivitás, a politikusok irányába tett követelések megfogalmazása és aktív keresztülvitele is. Amennyire látom, itt az értelmiség többféle szálon vesz részt társadalmi struktúrák építésében és fenntartásában, sőt elvárás is maguk felé, hogy felelős polgárként a tudásaikkal valamilyen módon szolgálják a köz ügyeit. Ez része a saját értelmiségi identitásuknak.
(Emiatt is lehetséges az, hogy a “keresztény, konzervatív” Máltán az elmúlt 10 évben több olyan LGBT és nőügyi reform is átment, ami a “progresszív” magyar társadalomban teljességgel elképzelhetetlen.)

Máltán az értelmiség aktív és tevékeny szerepet játszik a közvélemény formálásában, a társadalmi dialógusban. A vitakultúra része, hogy az emberek egymással vitázva érveket használnak, tisztelettel beszélnek, és a kritikát nem személyes sértésnek veszik, hanem elgondolkodnak rajta és szakmailag válaszolnak rá. Így aztán lehet is haladni.

Az is nagyon érdekes, ahogy a külföldiekre tekintenek. Már több máltaitól is hallottam nem csak egy-egy embertől, hogy ők a képzett, szaktudással bíró külföldiekben a lehetőséget látják. Azt mondják, hogy ide a régi “elnyomók”, a lovagok, a franciák, az angolok mind hoztak valamit, amitől a máltaiaknak jobb lett. Ezzel a szemmel néznek a külföldiekre. Figyelnek és igyekeznek profitálni belőlük.

Én is érzékelem ezt egyébként, a saját, egyéni szintemen. A szaktudásom itt elég speciális, ráadásul ezzel a permás és gilisztás terepi/közösségi környezetvédelmi aktivitással és struktúra-építéssel olyan dolgot hozok, ami nem annyira a kultúra része még. Ma például mikor kérdezte a hölgy, hogy mivel foglalkozom és elmeséltem neki, azt mondta: “We need people like you!” (Szükségünk van ilyen emberekre mint te.) Nem tudom elmondani sem, hogy milyen jól esik ez, pedig nem először mondták itt nekem. Én, a betelepült, az idegen, a migráns, sokkal több szakmai elismerést és emberi kedvességet kaptam az elmúlt 4 év alatt a társadalmi folyamatokhoz adott önkéntes hozzájárulásomért, mint előtte Magyarországon összesen, a 44 év alatt.

Málta nagyon jól gazdálkodik az ide áramló szándékokkal, szaktudásokkal, szakemberekkel. Ráadásul a máltai mellett az angol hivatalos nyelv, mindenki beszéli, így nagy a nyelvi/kulturális átjárhatóság és nyitottság ebben a multikulti közegben. Ugyanakkor mint mi, 2004-ben csatlakoztak az EU-hoz, de ők jól sáfárkodtak az EUs pénzekkel. Modernizálták az egészségügyet, az oktatást, az utakat, a tömegközlekedést, képzik a lakosságot.

Ahogy most látom, még pár év (max. 5) és a permakultúra részévé válik a közgondolkodásnak, “divatos” lesz (már most is az), progresszív, és kívánatos. Elterjed az iskolákban és a magát haladónak tartó értelmiség is képviselni fogja az ügyet. Ez már most is elkezdődött.

De egyébként sok más ilyen fajsúlyos társadalmi törekvés is van. Az esemény utáni fogamzásgátló tabletta legalizálása a nők összefogása és társadalmi nyomása eredményeként két év alatt átment, ma már vény nélkül kapható (Magyarországon még mindig fel kell íratni). Mindez úgy, hogy 4 éve még annyira illegális volt, hogy úgy kellett becsempészni az országba. Sokan eleve abortativnak gondolták és az abortusz Máltán még mindig illegális. Módom volt az elejétől követni a társadalmi dialógust, kő kemény viták voltak, de a nők mégis kiharcolták maguknak.

Egy másik mozgalom, ami talán 2 éve indult azt tűzte ki céljául, hogy az elég sok szanaszét heverő szemetet összeszedjék az országban. Mostanra közösségi szemétszedő akciók vannak országszerte, együtt szedik az emberek a szemetet és fogalmaznak meg politikai követeléseket immár széles lakossági támogatással. A mozgalom vezetői rendszeresen posztolják a konkrét követeléseiket is, és mindazokat a tök pozitív reakciókat és fejleményeket is, amit a kormányzattól vagy a helyi önkormányzatoktól kapnak. BÁMULATOS! A szemünk előtt formálódnak, alakulnak ki, és jutnak sikerre olyan mozgalmak, amik 4 éve még csak nem is léteztek. Ma pedig törvénykezési beleszólásuk van.

Nagy és nyitott ügy még mindig az abortusz legalizálása, ez nagyon megosztja a társadalmat. 4 éve még nyilvánosan beszélni sem nagyon lehetett róla. Ezt a társadalmi dialógust is követem, és tisztán látható ahogy halad előre. Természetesen emögött is tanult, értelmiségi nők állnak és tudják a témát úgy tematizálni, hogy ahhoz tudnak a többi nők is kapcsolódni, beszállni a vitákba. Van egy fogadásom, hogy Máltán előbb lesz legális az abortusz, semmint hogy Magyarország az Isztambuli Egyezményt ratifikálná. Ehhez egy érdekes adalék:

“On 13 June 2017, the European Union signed the Istanbul Convention against violence against women and domestic violence, after Malta prioritised the issue during the country’s EU Presidency.”
http://www.independent.com.mt/articles/2017-06-14/local-news/EU-signs-the-Istanbul-Convention-following-agreement-reached-by-the-Maltese-Presidency-6736175469

Végül szeretném összefoglalni, hogy mik azok a konklúziók, amiket magyar értelmiségiként leszűrtem a máltai és a magyar tapasztalataimból

  1. Ha változást akarunk a társdalomban, akkor értelmiségiként nem megúszható, hogy olyan eszményekkel, víziókkal és javaslatokkal álljunk elő, közérthető nyelven, egymással összefogva, amihez a lakosság növekvően széles köre valóban tud és akar csatlakozni.
    (Erre jó példa szerintem az, amit Magyarországon talán egyedül az MKKP csinál. Van még valaki?)
  2. Szintén nem megúszható, hogy részt vegyünk az elvi céljaink megvalósulását lehetővé tevő társadalmi mozgalmak és struktúrák kialakításában és fenntartásában, tevőlegesen is.
  3. Szintén nem megúszható, hogy a társadalmi struktúrák építése mellett egyszerűen és érthetően megfogalmazott, az eszményekből levezetett politikai törekvéseink is legyenek. Ezek mögött pedig rendesen átgondolt és leírt szakmai koncepciókkal, amiket aztán, immár a lakosság támogatásával, képviselünk a közéletben, politikai követelések és akciók formájában is. És amik mentén, kiemelt fókusszal, számon kérjük a politikusainkat is.

Málta történelme, mérete, nyelvi kicsisége, hányatott sorsa, félperiférikus volta, nagyon sok szempontból hasonlít Magyarországéhoz. Ráadásul ugyanakkor csatlakoztunk az EU-hoz és ugyanolyan gyatra állapotban volt a gazdaságunk az előző évszázad végén. Az egyik nagy tanulsága annak, amit Máltától tanultam az, hogy LEHETSÉGES pozitív irányba változtatni egy ország szekerét, és ennek elengedhetetlen feltétele az értelmiség aktív, tevékeny, konstruktív és integratív társadalmi és politikai szerepvállalása.

Disclaimer: Természetesen itt is van számtalan nagy és komoly probléma. Nem nagyon tudom, hogy van-e olyan ország manapság, ahol ne lenne. Nem állítom, hogy Málta a világ legjobb helye lenne, még akár expatként sem. Amit viszont állítok és látok, az az, hogy mennyire máshogy lehet kezelni a problémákat, milyen gyorsan és hatékonyan lehet elérni eredményeket akkor, ha az értelmiség valóban aktív és hathatós szerepet vállal a társadalmi problémákra adott reális válaszok kitalálásában és kivitelezésében is egyaránt.

És akkor a cikk a permakultúráról:

 

 

 

Hozzászólnál? Kérdésed van?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.