Összes

Új történetre van szükségünk a Földdel való kapcsolatunk leírására; olyanra amely túlmutat a tudományon és a valláson

Ez a cikk egy fordítás, szerzője Richard Schiffman. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy magyarul is elérhető legyen:

Nem titok, hogy a Föld bajban van és erről mi, emberek tehetünk. A komor tények ismerete azonban önmagában semmire sem elegendő. A változáshoz ezt a tudást mély szenvedéllyé kell átalakítanunk. De a szenvedélyért elsősorban nem az ész, hanem a szív felelős. A szív érdeklődését viszont csupasz tényekkel nem lehet felkelteni. Ehhez olyan történetek kellenek, amelyek a tényeket egy az érzelmeinkre ható, könnyen értelmezhető narratívává szövik össze.

Szükségünk van egy erőteljes, új történetre, amely megmutatja, hogy nem különíthetjük el magunkat a természettől, hanem annak része vagyunk. Egy olyan történetre, amely megfelelően helyezi el az embereket a világban – tehát nem helyez bennünket a világ fölé a kiemelkedő értelmünk miatt, de azt sem gondolja, hogy az univerzum nagysága miatt jelentőségünk a világegyetemben eltörpül. Egyenlőek vagyunk mindazzal, ami létezik, társ-alkotók a fákkal és galaxisokkal és a beleinkben élő mikroorganizmusokkal, egy materiálisan és spirituálisan egyaránt fejlődő univerzumban.

Ez volt a néhai Thomas Berry atya lélegzetelállító víziója. Berry azt tanította, hogy az emberiség egy kritikus döntési helyzethez érkezett. Vagy kialakítunk egy szeretetteljes kapcsolatot a Földdel, amely eltart bennünket, vagy elpusztítjuk önmagunkat és minden életet a bolygón. 1997-ben a Riverdale-i Vallástudományi Kutatóintézetben a Hudson folyó mellett New York városától északra készítettem interjút a deres hajú hittudóssal (ő ugyan jobban kedvelte a “földtudós” megnevezést, amivel azt akarta kifejezni, hogy ő a “Föld diákja”). Berry lassan beszélt, némi déli akcentussal, mely felfedte észak-karolinai neveltetését.

“Testem összes molekulája egy, az űrben lebegő csillagban született.”

“Szerintem a generációm autisztikus”, fogalmazott Berry. “Az autisztikus gyerekek be vannak zárva a saját világukba, nem tudnak kiszabadulni, a külvilág pedig nem jut el hozzájuk. Nem tudják befogadni a törődést, és nem tudnak törődést adni sem. Szerintem ez egy igazán találó módja annak, hogy leírjuk ennek a generációnak a természeti világgal való kapcsolatát.”
“Semmilyen érzés nem köt bennünket a természethez. Könnyedén kivágnánk a leggyönyörűbb fánkat, a leggyönyörűbb erdőt a világon. És miért vágnánk ki? Hogy faanyag, fűrészáru legyen belőle. A fát magát nem látjuk, csakis a kereskedelmi értékét.”
Berry szerint nem a véletlen műve, hogy elérkeztünk a jelenlegi válsághoz, hanem a természetes következménye azoknak a központi kulturális hiedelmeknek, amelyek együtt alkotják azt, amit Berry “Régi Történetnek” hívott. A Régi Történet középpontjában az az elképzelés áll, amely szerint mi emberek a természettől elkülönülten létezünk és azért vagyunk itt, hogy meghódítsuk azt. Berry a Teremtés könyvéből egy emberekhez intézett tanítást idézett: “Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá”.

A történet vázlatát a vallás adta, de aztán a tudomány tette igazán naggyá, megteremtve a természeti világ feletti felfoghatatlan hatalmat. Valóban, a tudomány idővel egy új vallássá vált, mondta Berry, amelyben saját emberi képességeinket bálványként imádjuk. Mint az igaz hívők, sokan ma meg vannak győződve arról, hogy akármilyen szörnyűnek tűnik is a dolgok állása, a tudomány és a technológia végső soron megoldja majd minden problémánkat és kielégíti az összes szükségletünket.
Berry elismerte, hogy ez a tudományba vetett naiv hit hasznos célt szolgált abban az átmeneti korban, amikor felépítettük a modern világot és tudatára ébredtünk roppant hatalmunknak mellyel átalakíthatjuk környezetünket.

A serdülőhöz hasonlóan elfoglaltuk helyünket a világban, kikiáltottuk függetlenségünket a természettől és az élet nagy családjától. De az idő múlásával ez a magabiztosság felborította az egyensúlyt és a Földet a környezeti katasztrófa szélére sodorta. Eljött az idő, hogy magunk mögött hagyjuk ezt a serdülőkort, mondja Bery, és kialakítsunk egy új, érett kapcsolatot a Földdel és annak lakóival.

Ezt a döntő fontosságú változást többfelől kell megközelítenünk. A tudományos kutatás túl gyakran vált készséges szolgálójává annak, amit Berry “kizsákmányoló gazdaságnak” hív: annak a gazdasági rendszernek, amely a többi teremtményt kizsákmányolható tárgyként kezeli, mintsem öntudattal és jogokkal rendelkező élőlényként. Ráadásul Berry szerint a technológia elválaszthat bennünket az élethez való közelségünktől. A “kibertérbe” menekülünk – több időt áldozunk az okostelefonokra, tabletekre és számítógépes játékokra, mint a valódi világgal való kommunikációra.

Egy kis istenség a saját koponyájába zárva nem sok felelősséget fog érezni az iránt, ami odakint zajlik.

Nem a tudománnyal és a technológiával van baj, hanem azzal, hogy rosszra használjuk ezeket. Berry szerint a tudománynak el kell ismernie, hogy az univerzum nem halott anyag és üres tér véletlenszerű összessége, ellenben élő, értelemmel bíró és folyamatosan változó. Továbbá fel kell ismernie, hogy nem csak élő, de bennünk élő. “Az univerzum a lényünk része,” fogalmazott Berry, “ahogy mi is részei vagyunk az univerzumnak”. Berry elképzelése szerint a mi emberi életünk sem véletlenszerű. Mi vagyunk a folyamatosan alakuló világegyetem szeme, elméje és szíve, ezzel lehetővé téve, hogy rajtunk keresztül még tökéletesebben megismerje önmagát.

Ennek az elképzelésnek elég meglepő követői is vannak. Néhány évvel ezelőtt Edgar Mitchellel vacsoráztam, aki azon kevesek közé tartozik, akik jártak a Holdon. Mitchell, aki új-mexikói telepesek leszármazottja és végzettsége szerint repülőmérnök, szinte klinikai precizitással beszélt – egészen addig, amíg vissza nem emlékezett egy élményére, ami az Apollo-14 küldetés során érte, miközben visszafelé tartottak a Földre.

“Kinéztem az ablakon és miközben az űrkapszulánk lassan forgott, figyeltem, ahogy a Föld és a holdak, napok és csillagok által tűzdelt fekete űr elhaladt mellettünk,” mondta. “Egyre jobban hatalmába kerített az az eksztatikus felismerés, hogy én is a látottak része vagyok. A testem összes molekulája egy, az űrben lebegő csillagban született. Megértettem, hogy minden, ami létezik, egy sűrűn összeszőtt egész része.”

Az Áttekintés Hatása (“Overview Effect”)

Legutóbbi telefonbeszélgetésünk alkalmával Mitchell ezt a felismerését az “Áttekintés Hatásának” nevezte és azt mondta, hogy szinte minden Hold-asztronauta megtapasztalta ezt útja során. Az ő esetében az egész életét megváltoztatta: “Felismertem, hogy a történetünk, ahogyan azt a tudományos kozmológia és a vallás elmeséli, hiányos és valószínűleg téves is. Megértettem, hogy a Newton-i gondolat, mely szerint az univerzum szétválasztható, önálló és körülhatárolható dolgokból épül fel, nem teljesen helyes leírása a valóságnak.”

A holisztikus értelmezés keresése érdekében alapította meg Mitchell az Ismeretelméleti Tudományos Intézetet (IONS), hogy felderítsék az emberi tudat valódi természetét kutassák. A tudat kérdése távolinak tűnhet klímaváltozás témájától. Központi kérdés azonban annak tekintetében, ahogy a világunkkal bánunk. A természettel szembeni visszaéléseink hátterében is az az elképzelés áll, hogy mi emberek önmagunkra utalt szigetként létezünk, elidegenedve a rajtunk kívülálló világtól. Egy kis istenség a saját koponyájába zárva nem sok felelősséget fog érezni az iránt, ami odakint zajlik.
“A klasszikus tudományos hozzáállás szerint a megfigyeléseink és a tudatunk teljesen függetlenek a világ működésétől,” meséli nekem az IONS vezető tudósa, Radin Dékán. De a fizika már évtizedek óta felismerte, hogy a tudat és az anyag mégsem választhatóak szét olyan könnyen, mint azt egykoron gondolták. Radin példaként Heisenberg felfedezését említi, miszerint a megfigyelés aktusa megváltoztatja magát a megfigyelt jelenséget.

Továbbá a kvantumfizika kimutatta, hogy a térben elválasztott szubatomi részecskék is máig tisztázatlan módokon képesek reagálni egymásra. Azt látjuk, hogy van “valamilyen mögöttes kapcsolódási forma, amely szó szerint mindent mindennel összeköt minden időpillanatban,” állítja Radin. “A világegyetem inkább összeköttetések hálózata, mintsem tárgyak összessége”.

Radin azt reméli, hogy miként felismerjük, hogy valójában mi is elválaszthatatlanul beágyazottak vagyunk a kozmikus élet hatalmas hálójába, az emberek túllépnek majd azon az elképzelésen, mely szerint mi vagyunk az urak, a világ pedig a szolgálónk, és végre egy egyenlő és kölcsönösen előnyös partneri kapcsolatot alakítunk majd ki.

A Harvard biológusa, Edward (E.O.) Wilson is ennek az új tudományos paradigmának a prófétája. Wilson a leginkább a biofília hipotéziséről ismert, amely szerint létezik egy ösztönös érzelmi kapocs az emberek és más életformák között. Wilson szerint az Az evolúció kialakította bennünk az ösztönt, hogy szeressük és törődjünk a többi élőlénnyel, így biztosított a túlélés nem csak a saját fajunk, de az élet egésze számára.

Darwin elméletét a természetes kiválasztódásról érvként szokták használni annak bizonygatására, hogy az emberek kondicionálva vannak arra, hogy foggal- körömmel küzdjenek a szűkös erőforrásokhoz való hozzáférésért. De Wilson ezzel szemben azt állítja, hogy az evolúció nem csak az erőszakos versenyt segíti, hanem hozzájárul az együttérzés és az együttműködés kialakulásához is – ezek olyan tulajdonságok, amelyek a teljes csoport érdekeit szolgálják.

Ő ezt a radikálisan új gondolatot “csoportos kiválasztódásnak” nevezi. Az altruisztikus irányultságú egyénekből álló csoportoknak evolúciós előnye van azokkal a csoportokkal szemben, amelyeket olyan egyének alkotják, akik csak a saját túlélésük érdekében cselekszenek. Szerinte ez a kollektív előny segítette a szoros szociális kapcsolatok és a kooperációs viselkedés kialakulását a hangyáktól a libákon és a jávorszarvasokon át az emberig.

“Fel kell ismernünk, hogy … nem csak azért vagyunk a Földön, hogy ökológiai szempontból jó dolgokat cselekedjünk”

A szeretet és az együttműködés az élet virágzásában játszott evolúciós szerepének hirdetésével Wilson többet tesz a biológia megújításánál. Egy olyan területre tévedt, amelyet általában a vallás szokott elfoglalni. Berryhez hasonlóan Wilson is amellett érvel, hogy egy olyan történetre van szükségünk, amely meghaladja a különböző területek hagyományos határait, hogy egy és egy új, integrált elképzelést tudjunk felmutatni. Wilson így fogalmazott: “A tudomány és a vallás a két legnagyobb erő a Földön és össze kell fogniuk, hogy megmentsék a Teremtést”.

Egy ezredéves világnézet

A Wilson és Berry által hirdetett új történet gyökerei valójában régről ismertek. A bennszülött spirituális hagyományok azt tanították, hogy minden élőlény a rokonunk, jóval azelőtt, hogy az ökológia tudománya “felfedezte” volna az élet egybefüggő szövetét, amely összeköti az embert a többi teremtménnyel. “A világ él, mindennek van lelke, jelenléte és joga az elismeréshez,” jelentette ki Winona LaDuke, aki anisinábé (Anishinaabe) aktivista és a Zöld Párt színeiben korábban alelnök-jelölt volt.

“Az egyik alapvető tanításunk az, hogy minden cselekedetünk következményeit át kell gondolnunk hét generációra előre,” jelentette ki LaDuke az Ottawai Egyetem hallgatósága előtt 2012-ben. “Gondoljunk bele, hogy mit jelentene, ha a jelenlegi vállalati gondolkodásmód helyett, amely nem lát tovább a következő negyedéves eredmény-kimutatásnál, egy olyan világnézetünk lenne, amely egy évezredet is kibírna.”

Amikor LaDuke az őslakos értékekről beszél, az emberek néha megkérdezik őt, hogy egyáltalán milyen jelentősége lehet ezeknek számunkra manapság. Ő pedig azt válaszolja, hogy a természet szentsége iránti tisztelet, amely évezredeken át arra ösztönözte az embereket, hogy harmóniában éljenek a természettel, nem csupán a múlt hagyatéka. Ez egy útmutató, amelyre kétségbeesett szükségünk van a klímaváltozás idején és megmutatja, hogyan éljünk kíméletesen a Földön.

Ez az erkölcs kiterjedt az indián rezervátumon túl olyan vallási ihletésű közösségekre, mint a Genesis Farm, amelyet a Caldwell-i domonkos rendi nővérek alapítottak New Jersey-ben. A Genesis az ősi Lenape földeken elterülve, erdővel borított dombok és árterek között, ahol még a Delware-i folyóáttörés látótávolságon belül van, az elmúlt 25 évben környezeti tanközpontként és Berry elképzelésén alapuló biodinamikus farmként működött.

Genesis Farm, egy környezetvédelmi tanközpont és működő biodinamikus farm, amely Thomas Berry víziója alapján működik.
A fotót készítette: Stephen O’Byrne / YES!

Egy olyan szobában beszélgettem a közösség alapítójával, Miriam MacGillis nővérrel, Berry egy barátjával és tanítványával, amelynek falát a farm és annak biorégiójáról készült műholdképek borították. MacGillis nővér elmondta, hogy évtizedek küzdelmeibe tellett, hogy Berrynek az evolúciós kozmoszról szóló 13 milliárd éves vízióját összeegyeztesse olyan, végső soron ezzel összeegyeztethetetlen bibliai tanításokkal, mint „a teremtés befejeződött: az ember megteremtetett, a történelem elkezdődött, jött a bukás, és a történelem vége az apokalipszis lesz.” A nővér így fogalmazott: “A képeim, amelyek Istent ábrázolták, túl kicsik, túl parokiálisak voltak, túlságosan az emberi gondolkodásmódot tükrözték. Az ember a saját képére teremtette Istent!”

A hosszú távú szemlélet alapjaiban formálja át a környezetvédelmi tevékenységet, véli McGillis: “Fel kell ismernünk, hogy az univerzum vagyunk, annak emberi formájában. Nem csak azért vagyunk a Földön, hogy ökológiai szempontból jó dolgokat cselekedjünk. Ez az, ahol a vallási szemlélet elvezet minket a gondoskodási modellhez – vigyázzunk rá; szent, mert Isten alkotta. Ez eddig nem működött túl fényesen. A gondoskodás koncepciója korlátolt, túlságosan emberközpontú, mintha tényleg alkalmasak lennénk rá. A valóság ennek az ellenkezője. A Föld viseli minden gondunkat.”

A Genesis Farm alapítója, Miriam MacGillis nővér: “Fel kell ismernünk, hogy az univerzum vagyunk, annak emberi formájában”
A fotót készítette: Stephen O’Byrne / YES!

A Genesis Farm ezeket az ideákat a mára világszerte elterjedt “Föld-írástudás” képzéseken keresztül terjesztette. Munkájuk csak egy kis része a vallás átfogó “bezöldítésének”, mondja Mary Evelyn Tucker, a Yale Egyetem vallástudósa, aki Brian Swimme-mel közösen megalkotta a ‘Journey of the Universe’-t, amely egy téren és időn át zajló izgalmas utazáson keresztül mutatja be a folyamatosan fejlődő univerzumot.

Tucker arra számít, hogy a Ferenc pápa által 2015-ben kiadott a klímaváltozásról és a környezetről szóló enciklika gyökeres változást jelent majd a katolikusok számára. Hozzátette, hogy az Ökumenikus Bertalan pátriárka is nyíltan beszélt a problémáról, amikor a természeti világ elleni tetteket “bűnnek” nevezte. A dalai láma a maga részéről a minden élet egymásrautaltságáról szóló buddhista tanokon keresztül beszélt a környezetvédelem fontosságáról. Kína alkotmányba foglalta egy új, konfuciánus értékeken alapuló ökológikus civilizáció szükségességét, amely az emberek, a Föld és a Menny harmóniáját hirdeti.

“Minden civilizáció merített azokból a hagyományos bölcsességekből, amelyek átsegítették az embereket a halálon, tragédián, pusztításon és a legnagyobb kétségeken,” mondja Tucker, hozzátéve, hogy most egyfajta veszélyes beavatási szertartáson megyünk keresztül. “Szükségünk lesz a világ összes vallásának a segítségére és egy közösen elfogadott evolúciós történetre, amely átsegít bennünket ezen.”

***

Richard Schiffman ezt a cikket a YES! magazin Together, With Earth c. 2015 Tavaszi számába írta. Richard egy környezetvédő újságíró, munkái szerepeltek már a National Public Radio-ban, a The Guardian-ben, a The Atlantic-ban és sok más lapban. Két életrajz szerzője, valamint költő, versei a ‘What the Dust Doesn’t Know’ c. kötetben fognak megjelenni a Salmon Poetry kiadónál.

 

 

***

A cikk eredetije itt olvasható: https://www.filmsforaction.org/articles/bigger-than-science-bigger-than-religion/

Azért fordíttattuk le, mert nagyon egyetértünk vele és szerettük volna, hogy az angolul nem értő olvasók számára is elérhető legyen. Úgy véljük, hogy alapvető, alapvetően fontos és lényeges témáról szól, amiről mindannyiunknak érdemes gondolkodni.

**********************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?
**********************************************************************

Hozzászólnál? Kérdésed van?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.