Összes

Részmunka, de tényleg jó ez nekünk?

Sok nő vélekedik úgy, hogy a családi teendői mellett a legjobb számára egy részmunkaidős állás lenne. Azok a kevesek, akik részmunkaidős állásukban valóban arányosan keresnek, gyakorta vélekednek úgy, hogy ez kielégítő számukra. Családi feladatok, gyerekvállalás, gondozás mellett nyilvánvalóan nagyon nehéz teljes állásban dolgozni, megfelelő fizetést kapni. De vajon mire elég egy részmunka akkor, ha az idős korunk anyagi fedezetéről is gondoskodni kívánunk, ahogy az egyre inkább társadalmi elvárássá és szükségszerűvé válik?

Idén novemberben tette közzé a Világ Gazdasági Fórum a globális nemi különbségek 2017-es beszámolóját. A jelentés 4 fő területen: gazdaság, politika, egészségügy és oktatás területén vizsgálja és rangsorol, összesen 144 országot. Magyarország 103-ként Kelet-Európai és Közép-Ázsiai régió utolsó helyezettje. Viszonyításként, 2006-ban az ország még 55. helyezett volt. Bár az eredmény lesújtó, mégsem keltett különösebb visszhangot a magyar elektronikus médiában.

2015 óta Hollandiában élek, így helyből figyelem az itteni társadalmi, politikai, gazdasági változásokat. Hollandia idén a 32. helyen szerepel, ezzel (2010 óta) először nem került be az első 15-be. Ugyan a jelentésről és a „lesújtó” eredményről az összes nagy hírportál beszámolt, azok részletes elemzésébe szinte egyik sem bocsátkozott.

Annál élénkebb dialógus folyik a közösségi médiában a helyi női csoportok között. Bár jómagam megdöbbenéssel olvastam az eredményt, a hosszabb ideje itt élő nőket (beleértve természetesen magukat a hollandokat is) nem érte meglepetésként, hogy a nők havi átlag fizetése 1600 míg a férfiaké 2800 Euro, mint ahogy az sem, hogy fele annyi nő van a parlamentben, mint férfi.

Mindez azért is figyelemre méltó, mert Hollandiáról sokakban él a kép a nemek közötti egyenlőségről, az elterjedt részmunkaidős foglalkoztatásról, a munka és a magánélet közötti egyensúlyról. Bár ez sok európai országgal összehasonlítva tényleg megállja a helyét, érdemes megvizsgálni a jelenséget közelebbről.

Magyarországról tekintve (ahol még az isztambuli egyezmény ratifikálásáért folyik a küzdelem) Hollandia a megvalósult részmunkaidős foglalkoztatási álom: a nők 62%-a a férfiak 28,8%-a dolgozik részmunkaidőben. Ez a foglalkoztatási forma hosszú ideje megfelelő válasz a gyerekes anyáknak egy olyan országban, ahol a fizetett szülési szabadság 16 hét, a bölcsőde és gyerekfelügyelet magas költségét pedig csak 2 dolgozó szülő mellett támogatja jelentősebben az állam.

Itt is jól tapasztalható azonban a részmunkaidő ellen hozott érvek:

  • Gyakorlatilag megszűnik vagy minimálisra korlátozódik a szakmai előrehaladás, ezzel párhuzamosan az anyagi fejlődés.
  • A fizetett munka helyét gyakran a nem fizetett munkavégzés veszi át (gyereknevelés, idősgondozás, háztartásvezetés,…), ahogy ez a számokból is jól látszik. Hollandiában a nem fizetett munkát 55%-ban nők és csak 27%-ban végzik férfiak.
  • A nők számára a részmunkaidős munka válik társadalmi elvárássá.

Ahogy Magyarországon mai napig érezhető bizonyos negatív megítélés a munkájukhoz GYED-GYES lejárta előtt visszatérő anyákkal szemben, Hollandiában létezik egyfajta negatív megítélés a teljes állásban vagy egyáltalán nem dolgozó anyákkal szemben. A részmunkaidőben dolgozó nő olyannyira általános kép, hogy sok frissen végzett és/vagy gyermektelen nő dolgozik ebben a formában. Ennek pontos okait most kutatják, de úgy tűnik felnőtt egy-két generáció, amelyik számára ez lett a tanult viselkedési modell.

Felmerül a kérdés, hogy egy olyan országban ahol ilyen magas a társadalmi elfogadottsága a részmunkaidőnek miért nem élnek a lehetőséggel jóval nagyobb számban férfiak is. Ezzel el is érkeztünk a férfiak és nők közötti azonos munkáért kapott fizetésben jelentkező különbséghez.

Ahogy a beszélgetésben egy holland anyuka elmesélte, a gyerekük születése után a férje akart részmunkaidőben dolgozni és a háztartásban nagyobb részt vállalni, ő pedig örömmel ment vissza teljes állásba dolgozni. Egy év elteltével azonban, bár mindketten élvezték a helyzetet, nem bírták tovább anyagilag megengedni magukat az így keletkező 30% körüli bevétel kiesést, így a férjnek vissza kellett menni teljes állásba dolgoznia.

A nők nagyarányú részmunkaidős foglalkoztatásának hatása ennél tovább is mutat. A jelenlegi (nem túl kedvező) helyzetet hatásosan megváltoztatni képes politikai és gazdasági női döntéshozók számát tekintve sem áll jól Hollandia: a parlamenti képviselői helyek 36%-át töltik be nők, míg a számuk az állami tulajdonban lévő cégek vezetőségében mindössze 28%. Márpedig mind a politikai, mind a gazdasági vezetői pozíciók kizárólag teljes állásban betölthetők. A valódi változtatás esélye pedig ezzel egyre inkább beszűkül.

Mindezt azért fontos látni, mert bár a részmunkaidős foglalkoztatás számtalan előnnyel jár, különösen gyermeket nevelő családok esetében, ha ez kizárólag a nőkre korlátozódik, nemhogy nem segíti, de még meg is nehezíti a nemek közötti egyenlőség gazdasági, politikai megvalósítását.

Kérdés, hogy hogyan tudnak ezek az emberek így az öregedésükre, a nyugdíjas éveikre anyagilag felkészülni…?

Forrás: http://reports.weforum.org/global-gender-gap-report-2017/

Holland adatok: http://reports.weforum.org/global-gender-gap-report-2017/dataexplorer/#economy=NLD

Magyar adatok: http://reports.weforum.org/global-gender-gap-report-2017/dataexplorer/#economy=HUN

1 reply »

Hozzászólnál? Kérdésed van?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.