Ilyen és hasonló történetek mindenhol a környezetemben Magyarországon. Hozzátéve, hogy olykor meglepően szép, profi és színvonalas ellátásról is beszámolnak emberek. A nagy részük tapasztalata azért hasonló, mint amit közösségünk egyik tagja, Galambos Rita oszt meg most velünk.

A magam részéről mindezekhez azt tenném hozzá, amit már annyi éve beszélünk: az érdemi összefogás, az egyének, a közösségek felől kiindultan, és érdekképviseleti erővé formálva, elengedhetetlen. Ki kell követelni a mindenkori kormányzatokból a változást, a tisztességes ellátást. És mintha az utóbbi hetekben valami tényleg el is kezdett volna változni…(?)

Fogadjátok szeretettel Rita írását, és a végén a tanulságokat, amiket leszűrt:

********

Sok a halottunk az elmúlt években. Volt, aki túl hamar ment el, volt, aki méltatlan szenvedésnek kitéve élte utolsó hónapjait otthonában vagy kórházban. Őket már elvesztettük. De hogyan? Nagyon nem mindegy.

Tudjuk, a halál az élet része, bármikor következik is be, de mindig veszteségként éljük meg a szerettünk halálát. Bár minden létező módon őrizzük emlékét, történeteikben, tárgyaikban, emlékfoszlányokban, a fájdalom ott marad velünk sokáig, de lehet, hogy örökre.

Ami igazán fájdalmas és elfogadhatatlan, az a kiszolgáltatottság és magára hagyatottság, ami a legtöbb „esetre” igaz. Téves orvosi diagnózisok és nemtörődömségek, hosszú várólisták, rémes kórházi körülmények, folytassam?

Szóval az foglalkoztat, hogy hogyan lehetne ez másképp.

Egy szerdai napon az 55 éves N. elmegy azzal a háziorvoshoz, hogy zsibbad a karja, az orvos, minden vizsgálat nélkül felír valami gyógyszert, csütörtök éjjel álmában szívroham végez vele.

A 67 éves Z.-nél egy infarktus és egy stroke után megállapítják, hogy a szívbillentyű elmeszesedett. Z. egyre fáradtabb, kimerültebb, de visszafogottan panaszkodik a kezelőorvosának, aki úgy látja, hogy várhat még a műtét, mivel nem életmentésről van szó. Az állapota rosszabbodik, amiről már beszámol az orvosának, aki azonnal elintézi, hogy 10 nap múlva műtsék. Másnap éjjel Z. tüdőembóliában meghal. A mentősök nem tudták már újraéleszteni.

1. 86 éves, évek óta mozgásszervi problémákkal küzd. Aztán egyszer csak gennyes sebek jelentkeznek nála, amiket naponta többször kötözni kell. Egy ideig még tudják a rokonok kocsival vinni a 60 km-re lévő kórházba ellenőrzésre, és kötözésre. Az ellenőrzés abból áll, hogy az orvos leméri a sebek nagyságát, a kötözés pedig leesik, mire hazaérnek. Az asszisztens egyébként minden alkalommal eszik, miközben kötöz… Egy idő után már P. nem szállítható, mert a lába megkeményedett, nem hajlik. Kéthetente az egyik, amúgy egészségügyi végzettségű rokon elküldi a növekvő számú sebekről a fotót, és részletesen beszámol az orvosnak a beteg fokozatosan romló állapotáról. Az orvos annyit tesz, hogy valamennyi kötszert felír vényre, és algopyrint javasol fájdalomcsillapitásra, még akkor is, amikor már-már elviselhetetlen fájdalmai vannak P.-nek, akinek amúgy szerencséje van, mert hosszú hónapokon keresztül hozzátartozói elképesztő gondossággal és szeretettel ápolják, és veszik a patikában a szükséges kötszereket, gyógyszereket, pelenkát, krémeket, fertőtlenítőket havi minimum 40 ezerért. Végül hosszas szenvedés után otthonában hal meg felesége kezei között.
2. 89 éves reumatológus komoly mozgásszervi fájdalmakkal, ami főleg egy 10 éve bekövetkezett autóbaleset következménye. Amúgy 85 éves koráig reumatológusként dolgozott elsősorban a megalázóan alacsony nyugdíját kiegészítendő. Kétszer is kórházba került COVID-dal a nagy hullám lecsengése után. Először aránylag felépült, de másodszor már nagyon legyengült. Az orvos azzal engedte ki a kórházból, hogy két hét múlva várja vissza kontrollra. Másnap reggel otthonában meghalt.
3. szintén 89 éves ideggyógyász, 88 éves koráig dolgozott. Ő is kétszer COVID-os lett, és mind a kétszer borzalmas állapotban hozták haza a kórházból: sebes, elfertőzödött száj, felvekvések, kiszáradás, stb. Gyakorlatilag egy évig pelenka, katéter, kerekesszék stb. Folyamatos ápolásra szorult, amit a család úgy tudott megoldani, hogy előbb napi 8 órában fogadtak gondozót egy cégen keresztül, majd 24 órás ápolásra tértek át. Fontosnak tartották, hogy lehetőség szerint ne kerüljön újra kórházba. Gyakran kellett hozzá mentőt hívni, mert vagy a katétert húzta ki (azt csak orvos teheti vissza egy sürgősségi osztályon, ami alkalmanként egy legalább 6-8 órás várakozást jelentett) vagy elesett, és a gondozója nem tudta visszaemelni az ágyába. Végül a nagy melegben, a gondos és szeretetteljes ápolás ellenére kórházba kellett vinni, ahonnan már nem jött ki, viszont az ápolója minden alkalommal sírva jött el, mert rémesen megalázónak tartotta, amit tapasztalt. Nem részletezem…

Mi a közös ezekben az esetekben? Az, hogy egy kis felszínesség, oda nem figyelés végzetes lehet. Az, hogy akinek a családja nem tudja megfizetni a gyógyszereket, a kötszereket, a pelenkát, stb. (havi 40-50 ezer forint), az ápolást (alsó hangon havi 600-800 ezer forint), az még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül mint az itt említettek, vagy nem is tudom mi történik velük. Valószínűleg bekerülnek egy elfekvőbe, ahová T.-t is tették volna (arról a kórházi osztályról, ahol 25 évig neurológusként dolgozott), de a család nem engedte. Az, hogy bár az állami egészségügyben még vannak lelkiismeretes ápolók és orvosok, a rendszeren nem tudnak változtatni, legfeljebb szakszerűen, sokszor a kórházi protokollt felülírva tudnak időlegesen segíteni.

Kinek a hibája? Tulajdonképpen egy rendszerhibáról beszélünk. Az orvosok túl vannak terhelve, olyan asszisztenciával kénytelenek dolgozni, akik nincsenek minden esetben a helyzet magaslatán, a kórházak zsúfoltak, a nővérek túlterheltek, nincsenek meg a minimális higiéniai felételek, nem beszélve arról, hogy a kórtermek és a műtők nincsenek légkondival vagy legalább ventillátorral ellátva, ezért ebben a hőségben el lehet képzelni az állapotokat.

A családok magukra vannak hagyva az ápolással, a fontos döntések meghozatalával, a szomorúsággal, a dühvel, az elkeseredéssel. Szerencsés esetben meg tudják fizetni a megfelelő ápolást, hiszen még dolgoznak, felelős munkájuk van, és van olyan baráti körük, ahol forognak az információk. De mi történik akkor, ha mindez nincs? Honnan várhat bárki segítséget?

Amit le lehet szűrni a fenti esetekből az a következő:

• időben fel kell készülni arra, hogy mi történjen velünk komoly betegség esetén, ez nem tabu téma, nyíltan beszélni kell a lehetőségekről;
• nem árt, ha előre takarékoskodunk, mert, mint a fenti esetekből is látható, a betegség rengeteg pénzbe kerül (kötszer, gyógyszer, pelenka, mentő, speciális vitamindús étrend, ápolás, ápolási ágy, kerekesszék, stb.);
• semmit nem szabad eltitkolni vagy elbagatellizálni az orvos vagy a család előtt, minden információ életmentő lehet;
• ha úgy érezzük, hogy az orvos nem tesz meg mindent a gyógyulásunk érdekében, jeleznünk kell vagy másik orvoshoz kell fordulnunk;
• a végsőkig el kell kerülnünk, hogy a szerettünk kórházba kerüljön, részben az ápolás hiányosságai, részben a borítékolható fertőzések miatt;
• ha megoldható (anyagilag és fizikailag), akkor az otthoni ápolás a legszerencsésebb még akkor is, ha az erre szakosodott cégek nagy része képtelen jól képzett, jó fizikai és pszichikai állapotú segítőt biztosítani, addig kell keresni, amíg a megfelelő embert meg nem találjuk;
• és talán a legfontosabb, hogy a család, a baráti kör, a szomszédok, ismerősök tartsanak össze a bajban, legyenek egymás támaszai.

**********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

Információ képzéseinkről, eseményeinkről, tanulási lehetőségeinkről.

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer
https://tudatosoregedes.org/ozmozis/

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/