Nem lehet elégszer ismételni: változik a világ! Nem megyünk már 55 évesen nyugdíjba, sőt nem ritkán új karrierbe fogunk. Önként, vagy kényszerből. De még ha kényszerből is, olyan új irányok, lehetőségek, tudások merülnek fel a horizonton, amik nem is léteztek még 10 éve sem. A mesterséges intelligencia is hasít a társadalom-formálásban, annyira, hogy lekövetni sem lehet még, csak a szelét érezzük a munkaerőpiacon, a mindennapokban.

Eközben, ahogy azt már szintén sokszor beszélgettük, a szendvicsgeneráció is csak kapkodja a fejét. Ahogy Steigervald Krisztián mondja: mi vagyunk az a generáció, akit a szülei és a gyerekei is leb*sznak. Ráadásul tovább élünk mint a felmenőink, és nem elég, hogy gondoskodjunk az öregekről, a fiatalokról, még magunkra is kéne idő… De a nap továbbra is csak 24 órából áll…
Együnk jól, egészségesen, mozogjunk sokat, meditáljunk, ápoljuk a társas kapcsolatokat, tegyünk félre 2 vagyont az öregkorunk ellátására… És NAGYON figyeljünk a stresszkezelésre, mert a stressz, az kinyír… Ok, köszi!

Nap mint nap halljuk ezeket, mondjuk szerencsére, mert legalább már beszélünk róla. De ha kicsit lecsendesítjük a figyelmünket itt a zajban, és körülnézünk magunk körül, akkor sok érdekes folyamatra lehetünk figyelmesek:

Nem csak mi küszködünk, egyéni szinteken, hanem makró szektorok is. Az önkormányzatok, a civilek, a cégek, az akadémia, és a média tájékáról is azt lehet hallani, hogy a régi mechanizmusok már nem működnek, a szektorok keresik az új irányokat. Ráadásul ezekben a szektorokban is döntően a szendvicsgeneráció tagjai dolgoznak, mi vagyunk vezető pozícióban, mi döntünk irányokról, fókuszokról. Adódnak a kérdések:

• Hogy tudunk jobban, felkészültebben, hatékonyabban együttműködni?
• Hogy tudunk ebben a változó világban olyan új működési kereteket kialakítani, amik jól segítik az egész társadalmat?

Továbbá esélyt teremtenek arra, hogy ha majd mi is megöregszünk, kicsit kevésbé legyen nehéz az akkori öregeknek, és az akkori fiataloknak a mindennapok szervezése.

A szektorok közötti kommunikáció és együttműködés elemi érdekünk, mindannyiunké. És éppen emiatt is szerveztük meg október 9-én a “Szektorok közötti párbeszéd és együttműködés az (ön)gondoskodás és a szendvics generáció segítése érdekében” című szakmai egyeztető műhelyt Budapesten. Ez egyelőre még nem nyilvános esemény volt, viszonylag szűk körben, az önkormányzatok, az akadémia, a cégek, a média és a civilek nagy tudású meghívott szakembereivel igyekeztük megteremteni azt a közös teret és nyelvezetet, amiben egyáltalán kommunikációs lehetőség nyílik a tartalmi együttműködések kialakítására.

Ez a gyakorlatban egyáltalán nem egyszerű! Miért? Mert bár az egyes szektorok nagyon jól észlelik az (ön)gondoskodás válságát, de nagyon más fókuszokkal és nyelvezettel beszélünk ezekről. Az eseményen felkért hozzászóló szakemberek, Milánkovics Kinga a Hekate Tudatos Öregedés Alapítvány elnöke,  Kiss Jenni, a Haleon Egészségügyi Vállalat senior szakértője és programvezetője, Eszes Béla Jánoshida polgármestere és a Magyar Önkormányzatok Szövetségének társelnöke, Zentai Viola a CEU szociológus professzora és Bócsi Rita a Munkáltatók Esélyegyenlőségi Fórumának titkára hozta be gondolatait és tapasztalatait a témához, gondolat indítónak. Ezután pedig az összes résztvevővel együtt igyekeztünk egy közös asztalra betenni mindazokat a szempontokat, melyeket fontos figyelembe venni. Kezdve pl. az önkormányzatok helyi nehézségeitől és lehetőségeitől, a cégek HR stratégiáinak átalakulásáig. Vagy a kutatók módszertani nehézségeitől a családok (ön)gondoskodási segítéséig, melyet a helyi közösségek és önkormányzatok már most is nagy erőkkel, és sok programmal igyekeznek megoldani az országban, helyi szinteken. És amiket a média sokszor nem is lát, hiszen nincs kapacitásuk a „radar alá” ennyire bemenni. És mindezt persze abban a kontextusban, amit már fentebb írtam, hogy a világ változik, benne az egyes szektorok mozgástere is.

Szóval a feladat izgalmas…

Vannak viszont elég jó hírek is. Mondok egyet. A terepi munkám során harminc éve figyelem azt, hogy az egyes szektorok mennyire tudnak érdemi, nagy impaktú szinergiákat szülni. Az eleje nagyon nehéz volt, túl messze voltak egymástól a szektorok, a szereplők. Ez viszont az utóbbi években elkezdett változni.

Egy ilyen esemény, ilyen szereplőkkel, ennyi szektorból, és ilyen fókusszal önmagában azt mutatja számomra, hogy ténylegesen közeledünk egymáshoz. Ki-ki a maga szektorának nehézségei miatt immár sokkal nyitottabb a többiek felé, együtt tervezzük és építjük a közös megoldásokat, és ezt nagyszerű látni.

Ez a program maga is most egy strukturális építkezés és együttműködés keretében jött létre, a Haleon Egészségügyi Vállalattal, akikkel közel egy éve kezdtünk együttműködni. A Haleon nagy cég, nagy erőkarral, és olyan termékekkel, amik eleve sokunk számára segítik a saját aktív öregedésünket. Ezt most nem a reklám helye, hanem csak arra igyekszem felhívni a figyelmet, hogy nyitnak a cégek a tartalmi, strukturális együttműködések felé szakértő szervezetekkel. Egyre több lehetőség van pl. cégeknek, civileknek, önkormányzatoknak, a tudománynak együtt építkezni. A közös programunk neve ÉletPlusz, és a lényege éppen az, hogy az országból minél többen tudjanak bekapcsolódni ebbe az építkezésbe, tanulással, programokkal, stratégiai építkezéssel.

És ugye sokat írtunk már a JANOSHIDA2030 együttműködésről is, ahol Jánoshida önkormányzatával és közösségével, sőt a Jászság más településeivel immár térségi szinten formáljuk a lehetőségeket, a tudatos és aktív öregedést segítő helyi megoldások építésében. Ezt a munkát is nagy erőkkel folytatjuk tovább, és reményeim szerint a két program szinergiái még nagyobb hatást tudnak elérni, a kistelepülésektől az országos léptékig egyaránt.

A következő évben, az ÉletPlusz program keretében a Haleon és mi azon dolgozunk, hogy segíteni tudjuk az (ön)gondoskodást. Erről majd írok külön.

Amiről a jelen cikkel be szerettem volna számolni, hogy bár elég turbulensek a viszonyok, és nagy a zaj, de egy új, gondoskodóbb világ struktúrájának kiépítése nagy erőkkel zajlik, és amelyben egyre inkább tudatosan és hatékonyan tudunk összedolgozni, magánemberként és szakmai szerepeinkben egyaránt. Aztán, hogy ez mire lesz elég az öregségünkre, majd meglátjuk ha megérjük… Az mindenesetre biztosan jó ötletnek tűnik, hogy igyekszünk tenni érte!

Ha te is az érintett szendvicsgenerációba tartozol, és rezonál a tartalma, akkor te is kapcsolódj! De akkor is ha még csak haladsz efelé, vagy már túl vagy rajta. Te is részt tudsz venni az építkezésben, ha megosztod a buborékjaidban, és beszélgetsz ezektől a témákról a közösségeidben. Illetve lehet kapcsolódni a FB csoportunkba, ott sokat beszélgetünk ezekről, és építjük tovább a közös, gondoskodó jövőt :).

Néhány kép az eseményről:

Végezetül egy TED beszéd, amit nem érdemes kihagyni. Van hozzá magyar felirat, és a társadalmi változások természetéről szól. Mi ennek szellemében építkezünk: