Ahogy így megyek az utcán, én ott, benne a fizikai térben, megyek, mehetek, és LEHET árnyékom. Ez nem volt és nem is lesz mindig így, sőt. Időszakos kegyelem.
Ahogy így megyek az utcán, én ott, benne a fizikai térben, megyek, mehetek, és LEHET árnyékom. Ez nem volt és nem is lesz mindig így, sőt. Időszakos kegyelem.
Vannak AZOK a pillanatok, amikor ott álltunk, félve az ismeretlentől, a bizonytalantól, a változástól. Amikor ott álltunk és azt kívántuk, bárcsak látnánk a jövőt, bárcsak valaki megsúgná, mit kell tennünk, bárcsak valaki […]
„Szerinted, hogy nézek ki?” Kérdezem az apámat mielőtt elindulnék a karácsonyi vacsorámra. Nézi az elöl térd felett érő, egyébként totál zárt ruhámat és látom, hogy gondolkodik, mondja-e. Na? Kérdezem, de már nem […]