„Ha mindenki külföldre megy, akkor ki marad és ki próbál még tenni valamit? Ha az értelmiség egy része feladja és elmenekül, az még tovább növeli a lemaradást.”

Olvasom a hozzászólást a poszt alatt, amelyet egy ismerősöm osztott meg. A posztban megosztott cikk egy két éve készült interjú Radó Péter oktatáskutatóval arról, hogy a magyar gyerekek negyede el fog bukni 10 év múlva (már csak 8). A fent idézett mondat pedig reakció volt az én kommentemre, mely szerint a cikkben leírtak voltak a fő oka annak, hogy öt éve eljöttünk Magyarországról.

„Feladja és elmenekül” annyiszor hallom ezt a narratívát azoktól, akik Magyarországon élnek és túlélnek nap mint nap. Túlélnek egy bántalmazó, elnyomó és napról napra kevésbé szabad országban. Akárhányszor (sokszor) találkozom ezzel a narratívával, mindig összerezzenek.

Ha egy bántalmazott ember kilép egy hosszú ideig tartó bántalmazó kapcsolatból, akkor mindenki erősnek, bátornak tartja. Ha egy magyar ember külföldre megy, mert elfogy körülötte a levegő mind szakmailag, mind gazdaságilag, mind szellemileg, akkor ő feladja és elmenekül.

Kicsi gyerekkorunktól kezdve észrevétlenül szívtuk magunkba a Szózatban kódolt hiedelmet:

„A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.”

Ha mégis elmész, akkor feladtad és elmenekültél.

Mondok valamit. Nem adtam fel, nem menekültem el. Külföldön élve teszek azért, hogy Magyarország ne maradjon le teljesen.

Eljöttünk Magyarországról, mert olyan jövőképet akartunk a gyerekeinknek és magunknak, amiért minden reggel érdemes felkelni az ágyból. Olyan jövőképet, amelyben a gyerekeink azt látják maguk körül, hogy érdemes tanulni, új ismereteket szerezni, mert valóban ez (és nem a családjuk politikai hovatartozása, NER-es kapcsolatai), a jövőbeli lehetőségeik kulcsa.

Eljöttünk Magyarországról, mert pszichésen, szellemileg és testileg is felőrölt a létezés. Felőrölt,

• hogy kapok egy fizetési felszólítást (elsőre behajtási fenyegetéssel) egy három évvel korábbi „nem fizetésről”. Az állítólagos parkolási dátum időpontjában az egy napos gyerekemmel feküdtem a város másik oldalán lévő szülészetén, de az ügyvéd ismerős szerint is azzal járok a legjobban, ha befizetem;
• hogy a 10 éves gyerekemmel sírva veszekszünk egymással, mert én nem vagyok hajlandó aláírni az iskolai papírt arról, hogy átvettük a (6 héttel később megérkező) tankönyveket, ő meg retteg, mert a tanárnője megfenyegette, hogy egyest kap, ha nem íratja alá a szüleivel;
• hogy egy egyszerű NAV elektronikus időpontfoglaláskor egy felugró ablakban kell nyilatkoznom arról, hogy a felsorolt (és szokás szerint négyszeri olvasás után is teljesen érthetetlen) jogszabályok nem vonatkoznak rám;
• hogy azt kell magyaráznom a gyerekemnek, hogy miért fizetünk még elő egy irodalmi újságra, amit egyébként már jó ideje nincs is időnk elolvasni;
• hogy 40 év felett egyre többször találkozom (férfiaktól  és nőktől egyaránt) azzal a „finom” visszajelzéssel, hogy ennyi idősen már „jobb, ha nem ugrálok”, sem a munkámban, sem a párkapcsolatomban;
• hogy lassacskán minden álmom és vállalkozói ötletem már a megszületéskor elsorvad a kiszámíthatatlan és sokszorosan büntető jog és adórendszer miatt;
• hogy esténként kimerülve, lefekvéshez készülődve a tükörbe meredve azt mondogatom magamnak, hogy „na ezen a napon is túl vagyunk”.

Nem adtuk fel, nem elmenekültünk, hanem (hála az Európai Uniónak) elköltöztünk egy másik országba, ahol 40+ évesen és a helyi nyelvet nem is beszélve lehetőséget kaptunk felépíteni azt az  életet, amelyben reggelente tervekkel, ötletekkel, a jövőbe vetett hittel és azzal a tudattal ébredünk, hogy csak rajtunk és a gyerekeinken múlik, milyen jövőnk lesz.

Ezekben a tervekben és ötletekben pedig Magyarország is benne van. Az, hogy nem maradtunk ebben a bántalmazó kapcsolatban, nem azt jelenti, hogy kilépve ebből tétlenül figyeljük a rendszer szintű erőszakot. 

Épp ellenkezőleg!

Kilépve ebből a bántalmazó kapcsolatból lehetőségem lett nekem és a családom minden tagjának a pszichés, a testi és a szellemi gyógyulásra. Visszatért az önbizalmunk, a kreativitásunk, a tanulási és vállalkozó kedvünk. Visszatért a képességünk még a leglehetetlenebb helyzetben is azonnal a lehetőségeket, a fejlődési pontokat nem pedig a legkevesebb veszteséggel járó túlélési technikákat észrevenni.

Még valami fontos: nem kell Magyarországon élned-halnod, hogy tégy Magyarországért!

Kilépve a rendszerből lett energiánk, és ami még fontosabb (a rendszertől immár nem függve) lehetőségünk, közösségi struktúrákat építeni, politikától független szakmai munkát végezni, európai szintű együttműködéseket építeni és az így megszerzett tudást Magyarországon is hasznosítani.

*********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer
https://tudatosoregedes.org/ozmozis/

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Idős, beteg családtag ápolása, a szendvicsgeneráció önsegítő csoportja
https://www.facebook.com/groups/idosgondozassegitseg

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/

*********************************************************************************