Mi az ageizmus?

Az ageizmus az életkor alapján történő sztereotipizálást (ahogyan gondolkodunk), előítéletet (ahogyan érzünk) és diszkriminációt (ahogyan cselekszünk) jelenti, amely másokat vagy akár saját magunkat érintheti, érinti.

Régen, nagyon régen, amikor csak kevesen élték meg a 70 éves kort, az öregek tudása, tapasztalatai még ritka kincsek voltak a közösségekben. Máshogyan gondolkodtunk az öregekről, az öregségről, az idősödő emberek helyéről, szerepéről és lehetőségeiről a társadalomban. Ők aztán egyre többen lettek, és egyre inkább szorultak ki a társadalom perifériáira. Az ageizmus, és persze más jelenségek hatásaként, az öregekre, az öregedő emberekere sokszor mint passzív, az eseményeket követni nem tudó, gyengülő érzékszervekkel és testi/mentális kapacitásokkal bíró emberekre gondolunk, akik gondoskodásra szorulnak.

Változó tendenciák?

Mindezek azonban alapvetően változnak meg az utóbbi évtizedek során. Míg a 70-es években egy 55 éves nő nyugdíjba ment, és nem kellett már a munkaerőpiacnak sem, addig manapság az 50+-os emberek újraterveznek. A B oldal indításáról beszélnek, és statisztikailag jó esélyük van arra, hogy még 1-2-3-4 évtizeden át legyen lehetőségük, vagy legyenek kénytelenek aktívnak, önállónak maradni. A mostani 50-69 éves generáció, és nyilván az ennél fiatalabbak és ennél kicsit idősebbek is, már egészen már lehetőségek és kényszerek között keresik, vagy kénytelenek keresni a jövő útját. Van aki bizakodó, tervez, lehetőségként éli meg ezt a középkori újratervezést, van aki belsővé tette az ageizmust és pl. már nem akar újat tanulni.

Nincsenek még általánosan kipróbált minták, kialakított és hozzáférhető jó gyakorlatok. A mai középkorú generáció, ráadásul a gondoskodási kényszerek szendvicsébe (gyerekekről, unokákról, szülőkről, nagyszülőkről) szorulva igyekszik kiizzadni magából a jó megoldásokat a saját öreg korunk körülményeinek megteremtéséhez, egyéni, családi, közösségi, társadalmi és törvénykezési szinteken egyaránt. Sok egyéni jó gyakorlat van már, jó beszélgetések, ígéretes tendenciák, ami nagyon inspiráló. Ugyanakkor a régi sztereotípiák is még erősen élnek. Az ageizmus, az internalizált, vagy belsővé tett ageizmus továbbra is befolyásolja sokunk vélekedését.

Hogy mi, magyarok, pontosan miként vélekedünk mindezekről, azt nehéz pontosan tudni. Kevés az adat, a komplex ismeret. És bár sokan és sokat foglalkoznak az öregedő társadalom változásaival, és a terepről, a közösségekből mi is nagyon sokféle hangot hallunk, reprezentatív ismeretünk eddig nem volt a magyar lakosság vélekedéséről.

Aktív, tudatos öregedés

2024-ben, a Haleonnal és a Mediánnal együttműködésben egy országos reprezentatív kutatás készült arról, hogy hogyan vélekedünk az ageizmusról, az internalizált ageizmusról, az öngondoskodás lehetőségeiről, az aktív, tudatos öregedésről. A következő időszakban erről több módon is tervezünk szakmai és közösségi beszélgetéseket folytatni, illetve arról, hogy közösségek, civilek, vállalatok, önkormányzatok milyen módokon tudunk az eddigiekhez hasonlóan vagy méginkább hatékonyan együtt dolgozni.

A kutatás eredményéről és az ennek kapcsán elkészült “Aktív, tudatos öregedés, mint lehetőség” című kiadvány bemutatásáról először a sajtó munkatársai számára nyújtunk információt, egy sajtótájékoztató keretei között. Várjuk a sajtó munkatársait szakmai beszélgetésünkre! Részvételi szándékát kérjük erősítse meg a lenti elérhetőségeken valamelyikén:

Ha szeretnél email értesítést kapni a témával kapcsolatos további eseményeinkről, akkor itt tudsz feliratkozni az értesítőre: