Mit tudunk, mit tudhatunk arról, hogy az egyes generációk hogyan öregszenek? Egyáltalán mik a jó mérési, vizsgálati dimenziók? Vannak-e generációs ugrások, az egyes lényeges élettervezési kérdésekhez való viszonyulásban? Mit tanulhatnak az egyes generációk egymástól akkor, mikor az életünk és a korfa a feje tetejére állni látszik, a számtalan társadalmi, gazdasági, technológiai, környezeti változás és válság turbulens viharában. Vannak-e pl. lényeges kulturális különbségek egy EU-s centrum ország, vagy az UK, és a Közép-, vagy Dél-Európa félperifériái között, az öregedés technikai megoldásait illetően, akár tudatos, akár nem-tudatos szinten? Vannak-e megfelelő kutatások a témában, van-e elég jó adat, és mikre érdemes következtetni abból, ami rendelkezésre áll? Számos, és mégtöbb kérdés…

Ezt a cikket most alapvetően a középkorú, tudatosan öregedő emberek szempontjából írom, abból a célból, hogy a saját öregedésünkkel és jövőnkkel kapcsolatosan gondolkodjunk, a velünk élő másik generációkhoz való viszonyunkról, viszonyulásainkról. Illetve ami a cikk másik nézőpontja, az a gondoskodás válságához való viszonyulások különbözőségei. A megállapításaim kizárólag anekdotikus alapokon nyugszanak, az idősgondozói tapasztalataimra, és a Tudatos Öregedés kapcsán lefolytatott sok száz beszélgetésre alapozva. A cél a témával kapcsolatos diskurzus serkentése, hiszen ez egy viszonylag új téma a közbeszédben, és véleményem szerint egyelőre még sokkal több a kérdés, mint a válasz.

Amit biztosan tudunk

• Európa ütemesen öregszik.
• Magyarország is ütemesen öregszik, és hozzá még a lakosság is meghökentően gyorsan fogy (ami nem minden EU-s országban van így egyébként).
• A jelenlegi idős, már gondoskodásra, ápolásra szoruló generáció nagy része borzalmas körülmények között él, magányosan, magára hagyatottan.
• Az ő gyerekeik (ha vannak) élete sem egyszerű, és egy 90+-os, ellátásra szoruló idős ember gyerekei is már simán 60+-osak, és egyébként is megvan a maguk baja, a gondoskodási és megélhetési válságban lavírozva.
• A középkorúak (mi is itt a korosztály…?) egyre inkább látjuk, hogy gond van/lesz, és kéne valamit lépni, de még keressük a szempontokat, fogalmakat, fókuszokat, beavatkozási, és cselekvési pontokat. És legalább már van a téma kapcsán társadalmi dialógus.
• A fiatalok egyre kevesebben vannak, sokan elmennek, sokan (egyre többen) nem is akarnak gyereket vállalni.
• 2020-ban a magyar népesség 20%-a, 1 millió 942 ezer ember tartozott a 65 éves vagy annál idősebbek korcsoportjába. Közülük 439 ezren már a 80., 65 ezren pedig a 90. életévüket is betöltötték. (Ksh adat)

Amit valószínűsítünk

• Amire mi, mostani középkorúak fogunk gondoskodásra szorulni, eléggé más világ lesz. Pl. nem valószínű, hogy lesz nyugdíj rendszer, és idősellátás… És fázni sem fogunk nyáron… Télen meg de.
• A KSH előrejelzése szerint 2044-re közel ugyanannyi ember lesz 50 fölött, mint alatt. El tudjátok ezt képzelni?
• Az oktatási rendszer állapota, a tanárhiány, és a mozgásteres fiatalok külföldre áramlása miatt lehet tippelni, hogy mekkora, és milyen képzettségű lesz a fiatalok generációja. Azoké az embereké, akik vállán elvileg nyugszik majd az ország működtetése.
  Ha ma elkezdenénk egy rendes oktatási rendszert működtetni, a mi szempontunkból már az is késő lenne. De nemhogy nincs ilyen, nem is tervezi a kormányzat, és még ha tervezné, akkor is eltartana egy darabig amíg el tudna kezdeni működni. Magyarán és sarkítva, de a mi szempontunkból realisztikusan értékelve: gyakorlatilag a magyar társadalom fiatal-utánpótlása megszűnt.
• Esélyes, hogy mi, a mostani középkorúak, teljesen magunkra vagyunk utalva, hogy összerakjunk magunknak öregségünkre, valami értelmezhető gondoskodó közösséget, infrastruktúrát még a következő 20 évben. Illetve elemi érdekünk a jó testi és szellemi álllapotunk megőrzésébe energiát, figyelmet fektetni.
  Én szinte biztosra veszem, hogy a korábban általános gyakorlat, nevezetesen, hogy a fiatalok gondoskodnak az idősekről, nálunk már nem így lesz. Erről egyébként szinte alig esik szó, pedig óriási hatású strukturális változás zajlik, kő kemény következményekkel, ránk nézve.
• Az életünk számtalan területén már most érdemes változtatásokat eszközölni mindezek fényében, tudatsan öregedve.

Melyek ezek a területek?

Mi, a Tudatos Öregedés képzéseken vagy beszélgetésekben, az általunk kifejlesztett Tudatos Öregedés Kerekét használjuk, mint logikai modellt. Ennek mindegyik cikkelyét érdemes lehet vizsgálni abból a szempontból, hogy a különböző generációk milyen lehetőségek, vágyak, tudatossági szintek mentén viszonyulnak hozzájuk.

Elég könnyen érthető és átérezhető, hogy akár a lakhatás, akár a testi vagy lelki egészség, akár a közösségi kapcsolatok (és a többi), mennyire másképpen tematizálódik pl. a 70 fölöttiek, az 50-70 évesek, a 30-50 évesek, és a 30-nál fiatalabbak között akár

Együttműködünk egy reprezentatív kutatási projektben, ahol a magyar lakosság véleményét és attitüdjét vizsgáljuk az aktív öregedés, és a korizmus kapcsán. Erről hamarosan majd írok még. Viszont ennek kapcsán sokat gondolkozom a generációk különbségein. Más-e mondjuk a 70+ és a 50-70-es generáció?

Nyilván nagyon sokféle ember van mindkét generációban, az egyes emberek a generációs jellegtől teljesen eltérően is vélekedhetnek. De ami szerintem általánosan elmondható, hogy a 70+-os generációnak még nem igazán volt szüksége, igénye, és lehetősége arra, hogy a saját öreg korára tudatosan készüljön, akár a TÖ Kerekének dimenziói mentén. Ebből mostanra rengeteg probléma születik, a lakások nem idősbarátok, sok ember magányos, közösségi kapcsolataik nincsenek, nehezen követik a digitális átalakulást, stb. stb.
Ezzel szemben az 50-70-es generáció, immár 20+ évet eltöltve az interneten való tájékozódás lehetőségei között, sokkal több információval bír arról, hogy mire számíthat a saját öregkorában. Ebből megszületnek olyan szándékok, tevékenységek, változtatások, melyek célja a későbbi kiszolgáltatottság csökkentése, az autonómia és az egészség tudatos őrzése. Az aktív, egészséges, tudatos öregedés, vagy erre való törekvés, immár egyre inkább a mindennapi gondolkodásunk része.

Ami egyébként nagyon szívderítő pl. a mi közösségünkben is, hogy a 70+-os, netán 80+, 90+-os, tudatos ismerőseink milyen sokat tudnak nekünk, középkorúaknak segíteni, a tapasztalataikkal, döntéseikkel. Rettentő inspirálóak ezek az intergenerációs kapcsolódások.

Generációs különbségek és szempontok a gondoskodás válságában

Leírnék néhány olyan, kisarkított állítást, amit szerintem érdemes megfontolni. Ennél sokkal több van, most csak néhányat emelek ki.

1. A gondoskodás válságának a terhét döntően a középkorú, gyereket vállalt nők, és a férfiak egy kis része viselik Magyarországon. Ők azok akik még gyereket, unokát segítenek, időst ápolnak.
2. És ők azok a tanárok, ápolók, idősgondozók, akik anyagilag teljesen kiszolgáltatottan még hajlandóak a tanári, ápolói munkákat elvégezni, fáradtan és kimerülten, a nyugdíjig vágva a centit.
3. Amikor ez a munkaerő tömeg nyugdíjba vonul 5-10 éven belül, onnantól nem igazán látszik, hogy ki fogja a gyerekeket oktatni, és a kórházakban, az idősotthonokban az időseket, betegeket ellátni. Ez már most óriási problémát okoz, de lesz ez még így se.
4. A mostani fiatal generációk számára a lakhatási válság, és a megélhetési válság elhozta azt a felismerést, amit a statisztikából már régen tudunk, hogy a gyerekvállalás nagyon sokak számára borítékolható következménye az elszegényedés. Erre jön rá még közöttük a klímaszorongás is, a kilátástalanság érzése, erről is sokat lehet olvasni, megbízható forrásokból.
   Látjuk a KSH adataiból, hogy hogy csökken a gyerekvállalás. Márpedig akinek nincs gyereke, azt nem is tudja a társadalom annyira belekényszeríteni a hajmeresztően alulfizetett és lélekőrlő gondoskodó jellegű állásokba (pl. tanár, ápoló).
5. A gondoskodás válságából fakadó materiális kényszerekre adott generációs válaszok nagyon-nagyon eltérőek, amikkel érdemes tudatosan és stratégiailag foglalkozni.
6. A középkorú generáció részaránya, szükségletei és gazdasági potenciálja nagy, ezzel mikro, makro, társadalmi és gazdasági szempontból is külön érdemes foglalkozni, önkormányzati, céges, civil és policy terekben egyaránt.

És végül…

Tényleg nagyon leegyszerűsítve talán megkockáztatható, hogy a gondoskodási válságra reagálás szempontjából, a különböző generációk között három nagyon markánsan eltérő korcsoportot lehet felismerni.

Mostani idősek

Ők azok, akik jellemzően még nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy milyen lesz a világuk öregen. Ők azok, akik a jelenben még a régi lakhatási keretek között igyekeznek boldogulni. Aki teheti és még képes rá, jó testi és szellemi állapotban, eljár klubokba, közösségekbe, túrázni, őrzi az aktivitását. Aki már gondoskodásra szorul, az sok esetben meglehetősen kiszolgáltatva és autonómia-vesztetten éli túl a mindennapokat. Ez az a generáció, amelyik sokat vitázik a gyerekei generációjával azzal kapcsolatosan, hogy mi és hogy lenne a megfelelő megoldás a mindennapok menedzselésében, az (ön)gondoskodási feladatok elvégzésének módjában. Már ha olyan viszonyban vannak, hogy egyáltalán beszélnek, és van kapcsolat a felnőtt gyerekek és az idős rokonok között.

Mostani középkorúak

A szendvicsgeneráció, akiknek már nagyon húsba vág a gondoskodási válság, és nem is nagyon tudnak a strukturális kényszereken kívül maradni. Egyszerre kell(ene) tudniuk figyelni a gyerekeik segítésére, az idősekre, és a saját maguk öregségére való felkészülésre, anyagi, lakhatási, egészség, közösség, stb. dimenziókban.

Mi vagyunk azok akik sem megúszni nem tudjuk ezt, sem elhajolni előle. Viszont nálunk vannak az erőforrások nagy része is, amivel társadalmi szinten érdemes jól gazdálkodni. Az “intergenerational fairness”, vagy “intergenerációs igazságosság” az EU-ban is kezd érdemben tematizálódni, és amiben a mi konstruktív szerepvállalásunknak nagy hatása lehet.

És mi vagyunk azok, akik számára pl. az egészség megőrzés, szellemi, mentális, testi értelemben egyaránt, az aktív öregedés, a tudatos életvezetés, a fentiek fényében különösképpen önérdekünk.

Mostani fiatalok

Ők azok, akik egyre jobban látják vagy láthatják, még a gyerekvállalás előtt, hogy a világ gyökeresen megváltozott. Vannak akik tudatosan, vannak akik intuitív módon, de nagyon sokan érzékelik, hogy más megoldásokra van szükségük, mint a szüleik generációjának. Nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy a fiatalok stratégiáiról beszéljek, még eleve náluk is formálódnak az új narratívák. Illetve a változó materiális realitásban adható válaszok is még alakulóban vannak (pl. lakhatás, munka, család, életcél stb. dimenziókban). Amit biztosan érzékelek az az, hogy ők már más értékek, más lehetőségek, és más kilátások között kénytelenek tervezni és megkezdeni a fiatal felnőtt életüket, mint ami a “mi időnkben” volt.

Ami a meggyőződésem, az az, hogy a gondoskodási válság kapcsán egyrészt a középkorú generációknak nagyon fel kell kötnie a gatyáját, ha jót akarunk magunknak. Másrészt pedig hogy új, sokkal figyelmesebb és sokkal konstruktívabb dialógusra van szükség az egyes generációk között, a közös, békés, harmonikus jövő létrehozása érdekében. A gondoskodási válság a körmünkre égett, viszont számtalan olyan lehetőség és jó gyakorlat van immár, ami kiugrási lehetőséget jelent Magyarországon is, és válaszokat, a jelen sokdimenziós kihívásaira.

Ahogy már az elején említettem, ezt a cikket vitaindítónak szánom, és érdekel is nagyon, hogy ki hogy látja ezt az egész intergenerációs kérdéskört. A Tudatos Öregedés csoportban ilyen témákról sokat beszélgetünk, tanulunk egymástól, együtt gondolkodunk. Akivel rezonál a téma, és nyitott a konstruktív, figyelmes, tiszteletteljes vitára, együtt tervezésre, azt várjuk közösségünkbe.

**********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

Információ képzéseinkről, eseményeinkről, tanulási lehetőségeinkről.

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer
https://tudatosoregedes.org/ozmozis/

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/