Citrusok. Még rajta van a termés, de már tombolva virágzik és illatozik. Erős, felnőtt fák, életük, erejük teljében.

Hülye kérdés, mi? Ki a fene tudja… Holnap elüt egy autó, vagy agyvérzést kapok és simán annyi. Ember tervez isten végez egyébként is, vagymi.

De azért mégis.

A minap láttam egy videót, ami teljesen újragondoltatott velem jó néhány kérdést. Majd később a posztban belinkelem. Ha nemrég megkérdezett volna valaki erről, az lett volna a kognitív szinten megszülető válaszom, hogy “fogalmam sincs, nem tudhatom”. Maximum arra tudtam volna válaszolni, hogy meddig szeretnék, és 80 körül volt a kiszemelt ideális. A videó viszont annyira megdöbbentett, hogy mikor visszakerestem az okát ennek a megdöbbenésnek, akkor azzal kellett szembesülnöm, hogy tudat alatt tényleg maximum 80 évet adtam magamnak, és arra optimalizáltam a működésem. Eddig.

És amikor tovább kotorásztam a tudatalattimban, akkor azt láttam, hogy én Magyarországon abban szocializálódtam, hogy az emberek 60-70-80 éves korukban már simán meghalnak. 60-70 évesen már öregnek számít valaki, sőt már 40+ban is, de 80-ban aztán végképp. És ha meg is éri a 80-at, már sokszor olyan fizikai és lelki állapotban van, ami nehezen nevezhető emberi életnek. Szóval különösen nem vágytam arra, hogy úgy legyek 80-90 éves, ahogy azt sztereotipikusan reálisnak elképzeltem.

Nyilván persze van a környezetünkben fitt és friss 80-90 éves ember, de csak 1-2 és ők az életművész, szerencsés kivételeknek számítanak, nem az átlagos, kivitelezhető, lehetséges példának.

És akkor láttam ezt a videót, a 105 éves Eileen Ash-ről, aki 90 éves korában kezdett jógázni…:

A videóban elmondja, hogy világ életében aktív életet élt, normálisan táplálkozott, láthatóan élvezi az életet, van dolga amit szeretettel végez, autót vezet, autonóm.

Egész életében pezsgő ember volt, testileg és szellemileg is. Az mondjuk nem derült ki a videóból, hogy van-e gyereke, illetve hogy az élete során mennyi energiát használt el a másokról való gondoskodásban. Viszont ahogy csinálja a jóga pózokat 105 évesen, az nagyon meggyőző.

105 év… Van nekem esélyem egyáltalán annyit élni…? AZ MÉG 57 ÉV…!!! Elképzelni is rémisztő első körben, tízzel több mint amennyit eddig összesen éltem. Agyilag felfoghatatlan messzeség.

Nade, ha ennek csak az elvi esélye is megvan, mondjuk ahhoz képest, hogy tudat alatt én már csak kb. 33-at adtam magamnak, akkor az némiképp átértékelteti a jelenben végzett tevékenységeimet és azok prioritásait. És a jövendő életem iránti felelősségvállalás módjait.

Olvastam egy cikket egyszer, ami HIV-es emberekről szólt. Sajnos most nem találom. Ők voltak azok, akik még a gyógyszer felfedezése előtt lettek diagnosztizálva azzal, hogy halálos betegek és csak pár évük van hátra. Emlékszem, hogy az egyik fiatal srác aki vérátömlesztéssel kapta el a betegséget azt mesélte, hogy mekkora trauma volt neki, mikor felfedezték a gyógyszert. Mert persze, örült egyrészt, másrészt egészen addig abszolút a mának élt azzal, hogy mingyá’ meghal. És akkor hirtelen nyakába szakadt az egész élete felelőssége. Így mondta. Ki kellett találnia magát, a stratégiáját, és elkezdeni a jövőre is gondolni.

Kicsit ilyen érzés van most bennem is, így tudatosan öregedve, a videó után. 50 körül általában az ember aktívan már nem még 50-60 évre tervez… Vagy nem tudom. Én eddig ezzel nem így voltam. És akkor itt van Eileen, aki új lehetséges sztenderdet teremt… Csodás példakép, mostantól ő az etalon.

Nézem más idős, 90+ fölötti nők videóit, sok jógást. Élnek, virulnak. Abszolút megdőlni látszik az a sztereotípia, hogy 80 fölött már csak szerencsével élhet az ember aktív, teljes, örömteli életet.

Rosszul, betegen, kiszolgáltatottan élni, 80-90-100 évesen, kín. Mozgékonyan, aktívan, céllal élni, privilégium.

Vajon mit kell tennem, mit tehetek én magam annak érdekében, hogy legalább elvileg esélyem legyen erre? Ezen agyalgatok. De az biztos, hogy alaposan át kell gondolni 1-2 dolgot mindezek fényében.

Az mindenesetre biztos hogy jó döntésnek tűnik, hogy elkezdtem a fogszabályozást és a szememet is megműttetem amint lehetőségem lesz rá. Úgy tekintek ezekre mint az életközépi nagygenerálra, a jó működés érdekében…!
Két napja kaptam meg a fogszabályzómat, úgyhogy most eszem/elnyamnyogok valami pépeset, és mélázok az öregkori kilátásokról és lehetőségekről…

Szóval…! Te hány évig tervezel élni? És hogy?
És hát egyébként ja… Lehet, hogy már a reggelt sem érjük meg. Viszont innen nagyon szép nyerni…