Csúszka

Mert a szabadság fontos

Amit biztosan másként csinálnék az elmúlt 25 évben, ha most visszamehetnék az időben, annak a tudatosítása lenne, hogy a szabadság, a béke, a demokrácia nem evidens és főképp nem örök.

A rendszerváltáskor gimnazista voltam, ahhoz már elég felnőtt, hogy felfogjam, mi zajlik, ahhoz még fiatal, hogy aktívan részt is vegyek benne. A felnőtté válásom folyamatával együtt vált szerves részemmé a szabadság gondolata, a (meg)nyitott határok, a szabad utazás, szabad véleménynyilvánítás. Ahogy egy gazdag család elkényeztetett gyereke természetesnek és megváltoztathatatlannak veszi, hogy semmiben nem szenved hiányt, úgy hittem én is természetesnek és elvehetetlennek mindezeket.

Nyilván, ismertem és nagy szemekkel hallgattam nagyszüleim háborúról szóló családi emlékeit, nagymamámmal együtt sírtam, amikor a fronton maradt testvéréről beszélt, de ezek nem voltak szerves részei a mindennapjaimnak. Épp, mint Mary Poppins és a Két Lotti, úgy ezek a történek is távoli meséknek tűntek, amelyek a fantáziám által alaposan átdolgozva váltak a részemmé. Az április 4-i felszabadulás sem jelentett valódi ünnepet, sokkal inkább a szovjet megszállás jutott eszembe róla, mint a szabadság.

Később, fiatal felnőttként már sokat felfogtam a világból, de hiába tudtam, hogy tőlünk alig néhány száz kilométerre véres háború dúl a Balkánon, dolgozott bennem a hárítás, hogy ez velem, az én országomban nem történhet meg. A háború csak a történelemkönyvekben, esetleg más országokban létezik.

Már megvolt mindkét gyerek, amikor váratlanul megtörtént a fordulópont. A 2010-es választások előtt néhány hónappal megnéztem a Yad Vashem múzeumot Jeruzsálemben. A második világháború borzalmairól, a bombázásokról, harcokról, az éhezésről, a deportálásokról, a koncentrációs táborokról addigra már rengeteget olvastam, temérdek filmet, dokumentumfilmet láttam. Mégis a narratíva ott, teremről teremre haladva fordult csak át bennem. Ahogy ember nagyságú méretben láttam a fotókat, eredeti ruhákat, tárgyakat, magam is részesévé váltam az egész falat lefedő vetített filmeknek és a rajta futó borzalmaknak. Ahogy haladtam az időrendben kialakított termeken keresztül, megláttam a történteket folyamatában. Addig csak események, dátumok, kiragadott képek voltak bennem, de ott háromdimenziós résztevőként láttam mindezt, okokat-okozatokat folyamatában. Megértettem, hogy milyen apró, egyenként nem is olyan végzetesnek tűnő lépések vezettek a végső borzalmakhoz. Épp úgy, ahogy a béka fő meg a forró vízben, lassan, észrevétlenül.

Megrázó és sorsfordító élmény volt, amiből napokig nem tudtam talpra állni. Sorsfordító, mert ezt követően már nem sikerült tovább hárítanom. Minden esemény, akár a szűk családomban, akár a szakmai életemben, akár a politika színterén történt annak a kamerának az objektívjén keresztül is megelevenedett és megelevenedik mind a mai napig.

Iskolai kiadvány 11 éveseknek / Mi lenne az a 10 dolog, amit háború esetén magaddal vinnél?

2016-ban volt az első év, amikor május 4. Hollandiában ért. Este 8 óra volt és én épp egy étterem előtt mentem el, amikor hirtelen mindenki megállt és elhallgatott. Megálltak az autók, a buszok, a bringások, a gyalogosok. Az asztaloknál ülők csendben maradtak, néhányan közülük felálltak. Anélkül, hogy tudtam volna mi és miért történik, megálltam magam is. Annak a csendnek és mozdulatlanságnak olyan ereje volt, hogy megmagyarázhatatlan sírás kerülgetett. A csend 2 percig tartott és csak lassan indult újra az élet.

Május 4. Hollandiában az emlékezés és a gyász napja. Ezen a napon fél árbocra eresztik a nemzeti zászlót. Este 8-kor 2 perces csönddel emlékezik az ország a háború borzalmaira, az áldozatokra és azokra, akik szembe mertek szállni az igazságtalansággal és az elnyomással. De ez a nap nem csak a II. Világháborúban elszenvedett erőszakra, éhezésre, nélkülözésre emlékeztet, hanem az összes háborúra, erőszakra, nélkülözésre, amely ma a világ bármely részén zajlik. Mert az, hogy Hollandiában ma béke van, nem jelenti azt, hogy ne lennének máshol háborúk, vagy ne lehetne Hollandiában bármikor a jövőben háború. Ez fontos. Ezt fontos tudatosítani. Erre fontos emlékezni. Mindig. Akkor is, amikor nem áll meg az ország 2 percre. (Egy német kollégám mondta egyszer „kedves emberek a hollandok, kár, hogy a mai napig nem tudták megbocsájtani, hogy lerohantunk őket”. Akkor viccnek gondoltam, de aztán magam is megtapasztaltam, hogy a német megszállás itt nagyon is eleven él, akár még a velem egykorúak tudatában is.)

Van abban számomra valami különös, fontos tanítás abban, hogy Hollandiában a május 4-i gyásznapot május 5-én a szabadság ünnepe követi. Milyen bölcs is ez, először meggyászoljuk a halottakat, aztán megünnepeljük az életet. Nyilván ez nem történhet ugyan azon a napon.

Május 5. Hollandiában a szabadság ünnepe. A szabadságé, amely különösen fontos alapértéke a holland társadalomnak. A szabadságé, ami az elnyomás, a háború borzalmainak tükrében még értékesebbnek tűnik. A szabadságé, amelyet, ahogy a Hollandok a II. világháborúban, el lehet veszíteni 4 nagy nap alatt. És el lehet veszíteni hosszú évek alatt, lassan, ahogy a béka fő meg az egyre forróbb vízben, anélkül, hogy észrevenné.

A nyelvtanulás miatt sok külföldieknek készült anyagot olvasok, videót nézek. Ezek azoknak szólnak, akik Hollandiában élnek (ahogy én is), és akikkel szemben elvárás, hogy ismerjék és tiszteletben tartsák az ország értékeit. A szabadság (hit, vélemény, választás, életstílus szabadsága többek közt) mindenhol elsőként kerül említésre.

Ebben az országban a gyerekek, a tanárok hordhatnak vallási jelképeket az állami iskolában is, szabadon dönthetnek arról, hogy böjtölni akarnak vagy sem, szabadon beszélnek arról, hogy milyen világ és politikai nézetet vallanak (és erről lehet is nyíltan beszélni a suliban) és, hogy milyen a szexuális orientációjuk. Tudom, Magyarországon is törvényben garantált mindez. Igen, én is ismerek pozitív példákat. De állítja-e valaki, hogy ezt általánosnak és főleg természetesnek tekinthetjük?

A szabadság Hollandiában például azt is jelenti, hogy természetes az újságban, TV reklámban meleg embereket látni (melegként megjelenítve), hogy a mozgáskorlátozott gyerekek értelemszerűen ugyan abban az osztályban tanulnak és ugyan abban a sportklubban sportolnak, mint minden más gyerek, hogy a magazinban egy oldal jut a hét háziállatának csakúgy, mint a hét amszterdami polgárának. A szabadság itt azt is jelenti, hogy a lányoknak is van focicsapatuk és focibajnokságuk, hogy az óvodákban férfiak is nevelik a gyerekeket, hogy a tanárok között is van, aki fejkendőben tanít.

Add tovább a szabadságot / Iskolai kiadvány 11 éveseknek

A szabadság itt nem adottság, mindezekért mindenki, minden szinten és minden élethelyzetben aktívan és tudatosan tesz. „A szabadság nagyon, nagyon fontos. A legértékesebb dolog. Nemcsak nekünk, az egész világnak. Jó lenne, ha származástól, vallástól, bőrszíntől függetlenül mindenki együtt állna ki a szabadságért. Erre nem elég évente egy napon gondolnunk, minden pillanatban így kell cselekednünk” mondta Leny, a 75 éves holland tanárnőm, amikor arról kérdeztem, mit jelent neki május 5.

A tudatos szabadságra nevelésnek része, hogy a gyerekekkel, fiatalokkal megismertetik a múltat. Folyamatában, okkal-okozatokkal, hogy tudatában legyenek, felismerjék, megakadályozhassák, ha a történelem ismételni készül önmagát.

Az időben nem tudok visszamenni, de a jelenben sok mindent másként csinálok. Rengeteget beszélgetünk a tinédzser gyerekeimmel szabadságról, egyéni és társadalmi felelősségről. Beszélgetünk arról, hogyan érezték szabadnak magukat Magyarországon és hogyan Hollandiában. Elmentünk együtt az Anna Frank házba (különös érzés, hogy a lányom eredetiben olvasta a naplóját). Tudatosan adom át nekik a nagyszüleimtől hallott háborús történeteket. A fiam átszellemülten olvasta dédnagyapja kitelepítés alatt írt megrendítő naplóját. Állandó téma otthonunkban a politika, a nagyvilág dolgaival éppúgy képben vannak, mint a magyar és a holland belpolitikával.

Azt hiszem sikerült nekik továbbadnom a szabadság fontosságát.

***

Utószó: Számomra példa értékű, milyen nagy médiafigyelem és milyen komoly médiatartalmak segítik az emlékezést/megemlékezést. Az alábbi linken angolul illetve angol felirattal található anyag Hollandiába frissen érkezettnek készült. Ilyen anyagok, videók tucatjával készülnek, minden korosztály számára. Informatív és tanulságos bármelyik random ember számára is.

https://www.netinnederland.nl/en/artikelen/dossiers/overzicht/tweede-wereldoorlog.html

1 reply »

  1. Emberhez méltó élet. Köszönöm.

    Mentes a vírusoktól. http://www.avast.com

    2018. május 4. 15:06 Tudatos Öregedés írta, :

    > Miléna posted: “Amit biztosan másként csinálnék az elmúlt 25 évben, ha > most visszamehetnék az időben, annak a tudatosítása lenne, hogy a > szabadság, a béke, a demokrácia nem evidens és főképp nem örök. A > rendszerváltáskor gimnazista voltam, ahhoz már elég felnőtt, hogy” >

Hozzászólnál? Kérdésed van?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.