A helyzet nem rózsás, így jó lenne javítani a magyarországi idősgondozás rendszerén, helyzetén. Erre most teszünk egy kísérletet a Tudatos Öregedés keretei között.
Az öregkorra felkészülni, tudatossággal, előre gondolkozva biztosan nem rossz ötlet. Ebben a cikkben egyfajta lehetőséget járunk körül: co-housing, ökotudatosan, közösségben, kis ökológiai lábnyommal, napelemmel.
Idősgondozás, gondozási migráció, minőségbiztosítás. A gondoskodás válsága minden európai országot érinti. Mik lehetnek a megoldások?
Nyugat-Európában a privát egészségügy, az idősellátás, és a kapcsolódó szolgáltatások drágák. Ahelyett, hogy a magyar munkaerő áramlik nyugatra ellátni az öregeket, miért nem az öregeket hívjuk Magyarországra és látjuk el őket ott? Ez nemcsak a teljes magyar gondozási szektort erősíthetné, hanem jótékonyan hatna a magyar öregekre, fiatalokra és a gazdaságra is.
Ma Magyarországon SENKI nem tudja pontosan, hogy milyen és mekkora igény van az idősgondozásra. Az állam gyakorlatilag magára hagyja az öregeket és a családokat.
Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
A körültekintő felkészülés idős rokonaink gondozására, a szendvicsgeneráció számára különösen égető probléma.
Szendvics generáció. Mi vagyunk azok, akiknek sokszor a gyerekei, az unokái, és a szülei, szerettei is segítségre, gondoskodásra, ápolásra szorulnak.
Ebben a cikkben azt járjuk körül, hogy mire érdemes odafigyelni akkor, ha az idős szerettünk ápolásához külső segítséget, fizetett ápolót tervezünk igénybe venni.
