2050-re a világ várhatóan nagyon megváltozik. Mik a várható kilátásaink? Mik a várható lehetőségeink? Akarunk-e jogot és lehetőséget magunknak, az asszisztált, önkéntes halálhoz?
Ez lehetne a szlogenje annak a szupermarketnek Vlijmenben (Hollandia), amelyikben külön “csevegő kasszát” hoztak létre idősek számára. Hollandiában, sok más országhoz hasonlóan, az 55 év felettiek majdnem fele találkozik rendszeresen a magányosság […]
Tévhit, hogy az öregeknek a saját otthonukban a legjobb lakni. Sőt!
Számos szempont van, amit ennek eldöntése előtt érdemes megfontolni, figyelembe venni.
A helyzet nem rózsás, így jó lenne javítani a magyarországi idősgondozás rendszerén, helyzetén. Erre most teszünk egy kísérletet a Tudatos Öregedés keretei között.
Szükségünk van egy erőteljes, új történetre, amely megmutatja, hogy nem különíthetjük el magunkat a természettől, hanem annak része vagyunk. Egy olyan történetre, amely megfelelően helyezi el az embereket a világban – tehát nem helyez bennünket a világ fölé a kiemelkedő értelmünk miatt, de azt sem gondolja, hogy az univerzum nagysága miatt jelentőségünk a világegyetemben eltörpül. Egyenlőek vagyunk mindazzal, ami létezik, társ-alkotók a fákkal és galaxisokkal és a beleinkben élő mikroorganizmusokkal, egy materiálisan és spirituálisan egyaránt fejlődő univerzumban.
Az öregkorra felkészülni, tudatossággal, előre gondolkozva biztosan nem rossz ötlet. Ebben a cikkben egyfajta lehetőséget járunk körül: co-housing, ökotudatosan, közösségben, kis ökológiai lábnyommal, napelemmel.
Idősgondozás, gondozási migráció, minőségbiztosítás. A gondoskodás válsága minden európai országot érinti. Mik lehetnek a megoldások?
Nyugat-Európában a privát egészségügy, az idősellátás, és a kapcsolódó szolgáltatások drágák. Ahelyett, hogy a magyar munkaerő áramlik nyugatra ellátni az öregeket, miért nem az öregeket hívjuk Magyarországra és látjuk el őket ott? Ez nemcsak a teljes magyar gondozási szektort erősíthetné, hanem jótékonyan hatna a magyar öregekre, fiatalokra és a gazdaságra is.
Ma Magyarországon SENKI nem tudja pontosan, hogy milyen és mekkora igény van az idősgondozásra. Az állam gyakorlatilag magára hagyja az öregeket és a családokat.
Ezt a posztot most elsősorban azoknak írom, annak a számtalan nőnek és férfinak, akik MESSZE erőn felüli elszántsággal és helytállni próbálással igyekeznek a kapcsolatukat és a családi hajót is átsegíteni a gyerekek felnevelésén, és még jópár év van előttük, mert még viszonylag kicsik a gyerekeik.
