Talán pár év múlva elérjük azt is, hogy azokra is tisztelettel tekintünk, akik idejében hoznak átgondolt és felelős döntést a gyerekNEMvállalásról. Bántalmazott, elhanyagolt gyerekeket nevelni túlvállalt, túltervezett méretű családokban, semmiképpen nem érdem. Sem Anyák Napján, sem máskor.
Amit biztosan másként csinálnék az elmúlt 25 évben, ha most visszamehetnék az időben, annak a tudatosítása lenne, hogy a szabadság, a béke, a demokrácia nem evidens és főképp nem örök. A rendszerváltáskor […]
Szokás a vidéket, a vidékieket szidni. FB bejegyzésekben, online portálokon, ismerősök megnyilvánulásaiban most aztán különösen sokszor olvasom. Mert a vidék elmaradott… Tanulatlan… Nem progresszív… Stb.
Nyilván a vidék az oka a választások végkimenetelének is…
Vagy mégsem…?
Létezik olyan, amikor a halál nem elválaszt, hanem összeköt. Van, hogy elérkezik az a pont, amikor az élet már nem ad örömet, mikor börtön a test, béklyó az elme.
Nézem más idős, 90+ fölötti nők videóit, sok jógást. Élnek, virulnak. Abszolút megdőlni látszik az a sztereotípia, hogy 80 fölött már csak szerencsével élhet az ember aktív, teljes, örömteli életet.
Kulcsszavak: permakultúra, feminizmus, ökotudatosság, tudatos öregedés, női közösség, női erő, befelé figyelés, pihenés, lazulás, még több pihenés, töltekezés, inspiráció, szellemi szárnyalás, tájak. Nap, tenger, szél, sziklák. Tűz, víz, levegő, föld. Kapcsolódás, kikapcsolódás.
„Drága, rettenetes helyzetben vagyok. Apukám 27-én fog meghalni. Anyukám valószínűleg előbb, mivel egyre rosszabb az állapota. Nehéz mindezt kezelnem.” Egyszerre futott át rajtam a borzongás és a megkönnyebbülés.
Honnan jött a “tudatos öregedés” ötlete? Mikortól érdemes elkezdeni foglalkozni a tudatos öregedéssel? Te mit üzennél a fiatal önmagadnak?
Milyen az élet Máltán?
A nyugati világ öregszik, a gondoskodási munkák válsága egyre mélyebb. Kormányok, pártok, érdekvédők, egyének és közösségek küszködnek a probléma értelmezésével. Keresik és nem nagyon találják a megoldást. És akkor tessék. Belefut az ember Paul nézőpontjába, amiről ráadásul alig esik még szó.
Ahogy így megyek az utcán, én ott, benne a fizikai térben, megyek, mehetek, és LEHET árnyékom. Ez nem volt és nem is lesz mindig így, sőt. Időszakos kegyelem.
