Ma Magyarországon SENKI nem tudja pontosan, hogy milyen és mekkora igény van az idősgondozásra. Az állam gyakorlatilag magára hagyja az öregeket és a családokat.
Idősgondozás Magyarországon? SENKI nem ismeri a pontos igényeket!!!
Megváltani a világot ötven fölött!?
Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
Kire érdemes figyelni, hallgatni amikor változunk? Ti hogy csináljátok?
Amikor valami lényeges változás áll be az életetekben, akár lelki, akár fizikai/testi, akár logisztikai értelemben, és úgy érzitek hogy segítségre van szükségetek, akkor honnan szereztek információt? Milyen módon választjátok ki az orvost, a segítőt? Kire hallgattok, kinek a tanácsát kéritek? Mik a módszereitek erre? Milyen stratégiákat követtek? Mi alapján döntitek el, hogy egy információ vagy személy hiteles-e?
Ti sem tudjátok kicserélni a gázkazánt, ha kétmillába kerül? Napelem esetleg? Dolgozzunk össze?
Ha valakinek gázkazán cserére van szüksége, mert a régi elromlott, akkor nagyságrendileg a költségekkel közel ugyanott van, sőt már középtávon is sokkal jobban, ha nem a gázkazán cserére megy rá, hanem épít egy napelemes rendszert.
“Magyarul vazzze”
Ez volt az első hozzászólás egy holland cikk alatt, amelyet egy Hollandiában élő magyarokat összefogó facebook csoportban osztottam meg. A hozzászóló még akkor is sérelmezte, hogy nem fordítja le neki senki miről […]
Én így „öregszem”
Volt egy álmom még évekkel ezelőtt. Azt álmodtam, hogy négyen ülünk egy kabrióban, lefelé megyünk egy meredek, hegyi szerpentinen. Gyönyörű az idő és a táj, igazi élmény az utazás. Egyszer csak megcsúszik a kocsi, és már zuhanunk is bele a szakadékba. A többiek rémülten sikítoznak, én meg azt mondom nekik: „Úgyis meghalunk, élvezzétek a panorámát, amíg lehet!” Velledits Dorottya írása
Anyai gondolatok Anyák Napján
Talán pár év múlva elérjük azt is, hogy azokra is tisztelettel tekintünk, akik idejében hoznak átgondolt és felelős döntést a gyerekNEMvállalásról. Bántalmazott, elhanyagolt gyerekeket nevelni túlvállalt, túltervezett méretű családokban, semmiképpen nem érdem. Sem Anyák Napján, sem máskor.
Mert a szabadság fontos
Amit biztosan másként csinálnék az elmúlt 25 évben, ha most visszamehetnék az időben, annak a tudatosítása lenne, hogy a szabadság, a béke, a demokrácia nem evidens és főképp nem örök. A rendszerváltáskor […]
A látható vidék! Legyen látott a vidék! #láthatóvidék
Szokás a vidéket, a vidékieket szidni. FB bejegyzésekben, online portálokon, ismerősök megnyilvánulásaiban most aztán különösen sokszor olvasom. Mert a vidék elmaradott… Tanulatlan… Nem progresszív… Stb.
Nyilván a vidék az oka a választások végkimenetelének is…
Vagy mégsem…?
II. rész – Míg a halál össze nem köt
Létezik olyan, amikor a halál nem elválaszt, hanem összeköt. Van, hogy elérkezik az a pont, amikor az élet már nem ad örömet, mikor börtön a test, béklyó az elme.
Tudatos Öregedés 