
A helyzet nem rózsás, így jó lenne javítani a magyarországi idősgondozás rendszerén, helyzetén. Erre most teszünk egy kísérletet a Tudatos Öregedés keretei között.
A helyzet nem rózsás, így jó lenne javítani a magyarországi idősgondozás rendszerén, helyzetén. Erre most teszünk egy kísérletet a Tudatos Öregedés keretei között.
Szükségünk van egy erőteljes, új történetre, amely megmutatja, hogy nem különíthetjük el magunkat a természettől, hanem annak része vagyunk. Egy olyan történetre, amely megfelelően helyezi el az embereket a világban – tehát nem helyez bennünket a világ fölé a kiemelkedő értelmünk miatt, de azt sem gondolja, hogy az univerzum nagysága miatt jelentőségünk a világegyetemben eltörpül. Egyenlőek vagyunk mindazzal, ami létezik, társ-alkotók a fákkal és galaxisokkal és a beleinkben élő mikroorganizmusokkal, egy materiálisan és spirituálisan egyaránt fejlődő univerzumban.
Az öregkorra felkészülni, tudatossággal, előre gondolkozva biztosan nem rossz ötlet. Ebben a cikkben egyfajta lehetőséget járunk körül: co-housing, ökotudatosan, közösségben, kis ökológiai lábnyommal, napelemmel.
Idősgondozás, gondozási migráció, minőségbiztosítás. A gondoskodás válsága minden európai országot érinti. Mik lehetnek a megoldások?
Ez a cikk a Jövőre Fiatalabb projekt felkérésére íródott, és eredetileg ott jelent meg, most lehozzuk itt is.
Hogyan változhat a testmozgáshoz való viszony, a menopauza során? Mik lehetnek a szempontok? Egyféle szempontból…
Nyugat-Európában a privát egészségügy, az idősellátás, és a kapcsolódó szolgáltatások drágák. Ahelyett, hogy a magyar munkaerő áramlik nyugatra ellátni az öregeket, miért nem az öregeket hívjuk Magyarországra és látjuk el őket ott? Ez nemcsak a teljes magyar gondozási szektort erősíthetné, hanem jótékonyan hatna a magyar öregekre, fiatalokra és a gazdaságra is.
Öregedés, testmozgás, egészségvédelem. Csupa fontos kérdés. Mit jelenthet a Pilates ebben a folyamatban?
Vendégposzt Simonfi Ágnes mesteredzőtől
Magyarországon a 40+ éves ember is már öregnek számít, a 65 éves meg aztán főleg. A közgondolkodásra az a jellemző, hogy 50+, 60+, 70+ évesen az ember már csak a halált várja, illetve ha nő, akkor előtte maximum vigyáz egy kicsit a cseperedő unokákra, süti a pogácsát és a vasárnapi ebédet a gyerekeknek. Kb. ez a kép és a perspektíva, amivel megkínál minket a magyar tér.
Amikor valami lényeges változás áll be az életetekben, akár lelki, akár fizikai/testi, akár logisztikai értelemben, és úgy érzitek hogy segítségre van szükségetek, akkor honnan szereztek információt? Milyen módon választjátok ki az orvost, a segítőt? Kire hallgattok, kinek a tanácsát kéritek? Mik a módszereitek erre? Milyen stratégiákat követtek? Mi alapján döntitek el, hogy egy információ vagy személy hiteles-e?
Ezt a posztot most elsősorban azoknak írom, annak a számtalan nőnek és férfinak, akik MESSZE erőn felüli elszántsággal és helytállni próbálással igyekeznek a kapcsolatukat és a családi hajót is átsegíteni a gyerekek felnevelésén, és még jópár év van előttük, mert még viszonylag kicsik a gyerekeik.