Október 18-a a Menopauza Világnapja. Ez alkalomból már második éve szervezünk Menopauza konferenciát Amszterdamban. A rendezvényen, ami idén virtuálisan zajlott, én is előadtam. Míg tavaly az egészség megtartásáról tartottam időszerűnek beszélni, idén, személyes és társadalmi okokból is, fontosnak tartottam a (peri)menopauza és a depresszió kapcsolatára felhívni a figyelmet.

Bár a téma országtól függetlenül mindenhol aktuális, különösen most a járvány hatására kialakult helyzetben, az elérhető, egészségügy által biztosított megoldások között jelentős különbségek vannak Magyarország és Hollandia között. Ez azonban csak még aktuálisabbá teszi, hogy Magyarországon is írjunk, beszéljünk a depresszióról illetve a (peri)menopauza és a depresszió kapcsolatáról. Mikor máskor, ha nem most, a covid alatt, az őszi-téli hosszan tartó sötét napok beköszöntével.

Sajnos még mindig sok előítélet övezi a depressziót és azokat, akik felvállalják (ha felvállalják egyáltalán), hogy valamilyen mértékben érintettek. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a Női váltóval közösen indított „Változásról tabuk nélkül” beszélgetés sorozat következő, (november 10-én 10:00-kor Facebook live-on közvetített és utólag is megnézhető itt) részében erről a témáról beszélgetünk.

A lenti szöveg a 2020. Menopauza Világnap alkalmából (Amszterdamban) megtartott rendezvényen elmondott beszédem magyarra átültetett és szerkesztett változata.

„Az idei 2020-as Menopauza világnapi konferencia előkészítésekor már tudtam, hogy idén egy kevésbé vidám témáról, a depresszióról szeretnék beszélni. Először is egy személyes történettel kezdeném.

2018-ban egy esős októberi reggelen feküdtem a takaróm alatt, alig tudtam levegőt venni és megmozdulni. Az egész testem olyan volt, mintha egy nehéz, robosztus szikla lett volna. Akkor már hetek óta rosszul aludtam és komoly nappali és éjszakai szorongási rohamok gyötörtek. Folyamatosan kimerültnek éreztem magam, holott abban az időben egy sérülés miatt alig sportoltam. A gondolat, hogy felkeljek és elkezdjem a napot egészen dermesztőnek tűnt. Az egyetlen gondolatom ott a takaró alatt az volt, hogy “el akarok tűnni”. Vissza akartam feküdni, átaludni azt a borzalmas állapotot, és csak akkor felkelni, amikor elmúlik végre. Vissza akartam kapni az életemet, elképzelhetetlennek tűnt, hogy ilyen állapotban folytassam.

Ismerős másnak is ez az érzés?

45 éves voltam akkor, egy évvel azután, hogy otthagytam a tanácsadó munkám. Az volt a harmadik őszöm Hollandiában. A családom és a barátaim közelsége, az aprólékosan felépített szakmai identitásom nélkül, nyakig az életközépi változásban, magamat totálisan elveszettnek és bénultnak éreztem, a világot színtelennek az életet abban a formában pedig értelmetlennek láttam.  Azt persze csak hetekkel később realizáltam, hogy mindezek a (peri)menopauza okozta hormonális változásoknak is köszönhettem.

Október 10. a Mentális egészség, október 18 pedig a Menopauza világnapja. Nyilván véletlen, számomra mégis szimbolikus jelentőségű, hogy a kettő közel esik egymáshoz. Amikor nőkkel arról beszélek, hogy mit találnak a menopauza legnehezebb tünetének, a hangulatváltozás és a szorongás mindig szerepel az első ötben (a súlygyarapodás, az alvási problémák és a hőhullámok mellett).

A hangulatváltozást egyébként meglehetősen ártatlan kifejezésnek találom, a Merriam-Webster definíciója szerint a hangulatváltozás „jelentős változás a hangulatban”. Hát nem tudom, ez nekem még így is elég semlegesnek hangzik. Holott amikor (peri)menopauzában lévő nők mesélnek a hangulatváltozásukról, gyakran mély szomorúságról, reményvesztettségről számolnak be és arról milyen értéktelennek, reménytelennek és tehetetlennek érzik időről időre magukat. Előfordul, hogy valaki ok nélkül sírva fakad és nem ritka, hogy az addig lelkesen végzett tevékenységek sem okoznak már örömet. Sőt, egyáltalán semmi nem okoz már örömet.

Talán nem meglepő, hogy épp ezek gyakori tünetei a súlyos depressziós zavarnak, köznyelven depressziónak is.

Ezen a ponton pedig felmerül a menopauzában lévő nők gyakori kérdése: “Ez most „csak” a menopauza vagy valami komoly betegség tünete? Elég, ha felturbózom magam vitaminokkal vagy menjek inkább orvoshoz? Képes vagyok ezzel saját magam megbirkózni vagy érdemes inkább szakemberhez fordulnom?”

Gyakran nagyon vékony a határ (ha lehet ilyet egyáltalán találni) a (peri)menopauza „normális” tünetei és valamely betegség között. Mentális egészség esetén pedig talán még nehezebb ennek eldöntése.

Amikor hangulatváltozásról beszélünk, talán érdemes először is tisztázni, hogy mit értünk alatta. Nekem legalábbis hasznos volt leírva látni mi a különbség hangulat és érzelem között. Az érzelem egy olyan intenzív, domináns, érzés, amely rövid ideig tart és egy bizonyos tapasztalás váltja ki. Például most épp boldog vagyok, mert csodálatos nőkkel vagyok épp együtt, és izgulok, mert ismeretlen emberek előtt kell beszélnem. A hangulat egy bizonyos ideig tartó lelkiállapot, amely nem kapcsolódik semmilyen konkrét tapasztaláshoz, eseményhez.

Egyébként mi, (peri)menopauzában lévő nők, nyilván mindenféle definíció nélkül is tudjuk mi a hangulat és milyen egy hangulatváltozás. Mindannyian ismerjük azokat a reggeleket, amikor tele energiával ébredünk, készen arra, hogy meghódítsuk a világot, vagánynak és gyönyörűnek érzeve magunkat… Egészen másnap reggelig, amikor is rádöbbenünk, hogy az életünk egy katasztrófa, elönt a szorongás, beszűkül a világ és az egyetlen dolog, amit akarunk, hogy megszűnjünk létezni. Pont úgy, mint én azon az ominózus esős októberi reggelen.

Valószínűleg egy páran közületek is átéltek hasonlót.

Szóval miért is vagyok itt, hogy a menopauza világnapján a depresszióról beszéljek? Több kutatás is megállapította, hogy a perimenopauzában lévő nők négyszer gyakrabban tapasztaltak depresszív tüneteket és kétszer nagyobb eséllyel szenvedtek súlyos depressziós zavartól, mint a nem érintett társaik.

Ezen a ponton fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a menopauza tüneteit átélő nők többsége NEM lesz depressziós.

Érdemes azonban tisztában lenni azokkal a faktorokkal, amelyek növelhetik a depresszió kialakulásának kockázatát a perimenopauza alatt. Növeli a kockázatot:

• ha a családban a felmenők között előfordult depresszió;
• ha valaki korábban szexuális abúzust vagy agressziót szenvedett el;
• ha valaki nehezen éli meg az öregedést, a menopauza időszakát illetve az azzal járó tüneteket, különös tekintettel a hőhullámokra és az alvászavarra.

Végül pedig nő a kockázat szociális izoláció, stresszes vagy negatív életesemények, mint pl. munkahely elvesztése, közeli rokon halála, válás hatására.

Álljunk meg itt egy kicsit. Szociális izoláció, stresszes vagy negatív élethelyzetek, munkahely elvesztése, családtag halála.

Nos, ezek a kulcs tényezők, amik miatt a 2020-as Menopauza világnapon a depresszióról akartam beszélni.

Ez az év nagyon különleges volt és marad is számunkra (ne feledjük, van még belőle másfél hónap). Olyan dolgok történtek, amiket legvadabb fantáziánkban sem gondoltunk volna. Erdőtüzek Ausztráliában, George Floyd meggyilkolása és a Black lives matter tüntetések, szürreális politikai események a világ minden táján, és mindezek tetejében a covid-19 pandémia a szinte felmérhetetlen emberi, társadalmi, gazdasági következményeivel: karantén, otthoni munkavégzés és iskoláztatás, tömeges munkahely elvesztések, naponta jelentett betegszámok és halálesetek.

Álljunk meg egy kicsit, gondolja át mindenki a saját leltárát.

Elmaradt családlátogatások, nyaralások, pánik, hogy nem lesz elegendő áru és élelmiszer (emlékszünk még a WC papír pánikra?). Megtapasztaltuk, milyen a teljes kontrol vesztés, a kiszámíthatatlanság, hogy milyen, amikor még egész rövid távra sem lehet tervezni. Átéltük milyen aggódni a szeretteink, különösen az idős családtagjaink egészségéért. Az otthoni munkvégzéssel és iskoláztatással együtt veszítettük el magánéletünk határait. Az egzisztenciális félelem a mindennapjaink részévé vált.

Az élet számomra is egy egzisztenciális hullámvasúttá változott. Az elmúlt néhány hónapban a férjem elvesztette az állását, én egy jó barátot, a fiam leérettségizett és elkezdte a főiskolai tanulmányait, mindeközben össze voltunk zárva napokra-hetekre hónapokra, elvágva a család többi tagjától, barátoktól, kollégáktól. Mindezzel alig tudtam érzelmileg lépést tartani. Az egész túl sok, túl intenzív és túl gyors volt. De mivel szeretem magamat erős, bátor és félelem nélküli nőnek látni, csak mentem előre nap, mint nap, mint egy robot.

Talán nem csak én reagáltam így, ebben a százévente egyszer előforduló időszakban. Talán mások számára is ismerős ez a „robot” vagy „gépi” működés: nap nap után megoldani a folyamatosan felmerülő feladatokat, kihívásokat a vállalkozásunkban, a munkában, a családban, a háztartásban. Mindezt persze anélkül, hogy megbolondulnánk egy egyébként teljesen megzakkant világban.

Tudatosan használtam az imént a robot kifejezését a saját működésemre, amely egyfajta megküzdési stratégiát is jelentett. Elkerülendő az (egyébként nyilván heves) érzelmeim megélését, tudattalanul is érzéketlenítettem magam. Igen ám, de az érzéketlenítés nem úgy megy, hogy kizárólag az élet vidám színeit látjuk, a sötéteket pedig szépen kiszűrjük a világunkból. Az lehetséges, hogy a színskála összes színét fakónak látjuk. Ahogy kiszűrni csak az érzelmek összességét lehet.

Az érzéketlenítés rövid ideig nagyon hasznos eszköz lehet nehéz élethelyzetek kezelésére. Hosszabb távon azonban (más faktorokkal együtt) az érdeklődés, az öröm teljes elvesztésével járhat. Amikor pedig arról beszélünk, hogy az életünkből hosszabb távon eltűnik az érdeklődés, az öröm, meg is érkezünk a depresszió egyik fontos figyelmeztető tünetéhez.

Visszatérve az eredetileg felvetett kérdésre: hogyan tudjuk mi (peri)menopauzában lévő nők megmondani, hogy amiben vagyunk az „csak egy normális” hangulatváltozás vagy esetleg valami komolyabbról van szó?

Érdemes végiggondolni az alábbiakat. Ha két (vagy több) héten keresztül, majd minden nap tapasztaljuk a következőket,

• az érdeklődés, az életöröm elvesztése (semmi nem okoz örömet, semmihez nincs kedvünk, minden mindegy);
• fáradtság érzet, energia vesztés;
• ok nélküli jelentős súlyváltozás (gyarapodás vagy csökkenés);
• ok nélkül megnövekedett vagy lecsökkent étvágy;
• értéktelenség, indokolatlan bűntudat érzése;
• csökkent koncentráció és döntésképesség;

valószínűleg komolyabbról van szó egy „egyszerű” hangulatingadozásnál.

Rendben, de mit lehet tenni, ha valakinél nagy a depresszió kockázata, esetleg már el is érte?

Az első és legfontosabb a felismerés. Teljesen rendben van, ha valaki depressziótól szenved. Biztosak lehetünk benne, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek. Minden évben Európa lakosságának negyede él át depressziós időszakot.

Ha pedig felismertük, akkor már lehet is kezdeni valamit vele. Érdemes azonnal segítséget kérni közeli baráttól, megbízható családtagtól, olyan emberektől, akikben megbízunk, akikre számíthatunk. A segítség megnyilvánulhat akár baráti beszélgetésekben, rendszeres bejelentkezésekben, minden olyan tevékenységben, amely segít a figyelmünket az élet szerethetőbb részeire ráirányítani. Érezhető elmozdulást jelenthet a barátokkal közösen végzett bármilyen tevékenység.

Segítséget jelenthet egy kötöttebb napi rutin és alvásritmus kialakítása, bármilyen mozgás vagy sport tevékenység (már akár napi 20 perc séta is) és az egészséges táplálkozás.

De ne felejtsük: a depresszió alattomos bestia, fontos, hogy mielőbb (akár on-line is) szakemberhez forduljunk. Ma már rengeteg fajta terápia létezik, de elképzelhető, hogy gyógyszerre is szükség lehet. Nem érdemes megvárni, hogy esetleg komolyabbra forduljon a helyzet.

Hangsúlyozni szeretném azonban, amit már korábban említettem: a perimenopauzában lévő nők döntő többsége nem válik depresszióssá. Nem kell azonban depressziótól szenvedni ahhoz, hogy tudatosan figyeljünk az érzelmi és lelki állapotunkra. Erre azért is szükség van, hogy egészségesek maradjunk. Az, hogy megengedjük magunknak, hogy kapcsolatba kerüljünk az érzéseinkkel, legyenek azok akár nehéz érzések is, elválaszthatatlan része az öngondoskodásnak.

Előfordulhat, hogy amikor sötét érzések vagy szorongás gyötör minket azt mondogatjuk magunknak, hogy ezek nem is igazi problémák, hiszen jó életünk, családunk, …. van. Esetleg még szégyelljük is magunkat, hogy “túldramatizáljuk” a helyzetet. Nos, ez biztosan nem segít rajtunk. Ha elhárítjukaz érzéseinket, érzéketlenítjük magunkat, az csak ront a helyzeten. Jobban tesszük, ha ehelyett a hálát gyakorljuk. Hálásnak érezhetjük magunkat mindazért, amink van (még ha egész kis dolgok is ezek, mint egy finom tea vagy meleg fürdő). Esetleg le is írhatjuk ezeket magunknak. Ettől ugyan nem szűnnek meg a sötét gondolataink, viszont ráirányíthatjuk a figyelmünket az életünk jó, szerethető, értékes részeire is.

Perimenopauzában lévő nőként, Gestalt terapeutaként, azt vallom, hogy a sötét gondolatok, a fájdalom, a veszteség, a gyász érzése megkerülhetetlen részei annak a mély átalakulásnak, amit menopauzának hívunk. Ha meg tudjuk élni ezeket a nehéz érzéseket, vagy mert elég szerencsések, vagy mert elég bátrak vagyunk, akkor paradox módon valódi pozitív érzelmi forrásokká válnak. Hiszen ugyan nem tudjuk csak a vidám színeket látni az életünkben, de dönthetünk úgy, hogy az életünk minden színét élénkebben látjuk. Így válhatunk az átalakulásunk folyamán, annak végével hiteles és egyedi önmagunkká.

Köszönöm.”

*********************************************************************************
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, a jobb felső sarokban
tudsz feliratkozni az email értesítőre.

A facebookon itt tudod a híreinket, posztjainkat követni:
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Tudatos Öregedés? Mi ez?

Tematikus FB csoportjaink, amihez kapcsolódni lehet:

Tudatos Öregedés csoport
https://www.facebook.com/groups/tudatosoregedesnyitott

Menopauza – Támogassuk egymást csoport
https://www.facebook.com/groups/menopauza

Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer
https://tudatosoregedes.org/ozmozis/

Idősgondozók, ápolók és családok egymásra találását segítő csoport
Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Idős, beteg családtag ápolása, a szendvicsgeneráció önsegítő csoportja
https://www.facebook.com/groups/idosgondozassegitseg

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága
https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/